Előfordult màr hogy valaki rosszul bànt veletek,megszakította a baràtsàgot és utàna megbànta?

A gyerekkori barátnőm.

Családtagként volt kezelve nálunk, az ő családja nagyon balhés volt, őt hol a nagyszülei, hol az apja testvére vette magához, mert a szülei nagyon durván ölték egymást meg a két gyereket is.

Nagyon jóban voltunk, igazából én mindig úgy gondoltam, hogy ez a barátság életünk végéig ki fog tartani.

Középsuli végefelé kezdett megváltozni, összejött egy sokkal idősebb fickóval, aki megkérte a kezét, na onnantól én le voltam ejtve. Nem érdekeltem se én, se a suli, se a korábbi hobbijai, sőt. Ha beszélgettünk is nagyritkán, mindenért hülye voltam, meg gyerek, mert hát neki vőlegénye van, innentől ő felnőttnek hitte magát.

Érettségi előtt otthagyta a sulit, átment egy másik képzésre, de utána se nézett, hogy ott nem lesz érettségije, nagyot koppant, de akkor is azt vitte, hogy ő csinálja jól, mindneki más, főleg én, hülyék vagyunk hozzá képest.

Egy idő után már nem is kerestük egymást, anyámat még néha felhívta, ha valami baja volt, de mivel ő se értett vele egyet, egy idő után őt se kereste már. Engem lefoglalt az érettségi, aztán az egyetem első hónapjai, lett egy párom, tök jól éreztem magam.

Télen keresett meg, h találkozzunk, elhagyta a vőlegényét, mert kb minden pénzüket felélte hülyeségekre, de hogy dolgozni nem akart, csak néha valami alkalmi dolgot. Pár napra befogadtam az albérletembe, de nem volt jó a hangulat, mert ugyanúgy osztotta az észt, hogy én mennyire elbaszom az életem azzal, hogy egyetemre mentem és mellette dolgozom, ahelyett, hogy úgy mint ő, mindenféle végzettség nélkül, de dolgoznék kb szrérhugyér. Aztán elkezdte ekézni a párom, hogy semmirekellő, mi az, hogy egyetemista, azok semmit se csinálnak, de úgy, hogy a párom pl neki is hozott pizzát, mikor mi együtt akartunk lenni.

Utána hazaköltözött az anyjához, de írogattunk egymásnak még egy ideig, mondta, hogy milyen jó, hogy megint tartjuk a kapcsolatot, de én annyira nem voltam odáig, mert minden beszélgetés vége az volt, hogy én hülye vagyok és elbaszom az életem.

Lett megint valami fickó, akivel kiment külföldre, az is megkérte a kezét, de az is lopott tőle, mindenét kb, úgy szöktette haza valami ismerőse külföldről, mert útra se volt pénze.

Azóta is úgy gondolja, h én basztam el az életem, két diploma, munka, férj, család, lakás stb, ő meg mint kamaszként költözik az apja-anyja-nagynénje között ideoda attól függően kivel nem ölik egymást. A környéken dolgozik egy összeszerelős gyárban, meg mindig posztolgat facere, hogy munkát keres, mert ez így nem élet, de ha találkozunk, szarozik mindent, hogy mennyire gáz az életem...

Nah hát nekem ez nem hiányzik.

Olyan nem volt, hogy kiderült volna.

Én egyébként, magamból kiindulva nem hiszem, hogy van ilyen.

Tisztáztuk, mert lehet, hogy félreértettem.

A volt barátod szakította meg a kapcsolatot és ő bánta meg, vagy te szakítottad meg és te bántad meg?

Én az elsőre gondolok.