Lett családom, de eltűntek a barátok. Más is járt így?

Mindig is fiatalon akartam anya lenni, imádom is minden percét és nem adnám semmiért. 23 évesen szültem, előtte viszont nagyon bulizós/fesztiválozós voltam és sok barátunk volt a férjemmel, de amikor a bulikból kimaradtunk már nem is érdekeltünk senkit, megszüntünk létezni számukra. Nekem volt egy legjobb barátnőm, akivel egy helyen dolgoztam, hatalmasakat buliztunk, mindig számíthattam rá és soha senkivel nem nevettem úgy és annyit, mint vele. A terhességem alatt még normális volt, bár már elkezdett távolodni, sokszor éreztette, hogy őt nem érdekli a gyerek téma. Aztán mikor megszületett a babám full leszart minket, megse látogatott, ha kerestem ignorált, ő meg egyáltalán nem keresett. Egyetlen egyszer mondta, hogy elege van abból, hogy engem semmi más nem érdekel csak a babám meg, hogy személyesen nem érek rá találkozni és neki nem kell egy messengerbarátnő. Azóta nem is beszéltünk, de szerintem az az igazi baja, hogy én szintet léptem az életben, ő meg hiába idősebb pár évvel nem halad sehova. Sokat szomorkodom miatta és nagyon hiányzik, de nem csak ő hanem más barátaink is, akik eltűntek. Probálok barátkozni anyukákkal, de senki se tudja pótolni a volt legjobb barátnőmet és sokszor magányosnak érzem magam. Járt más is így? Miért fordulnak el a barátok, ha az embernek családja lesz? Lehet, hogy soha nem is voltak ők igazi barátok?