Sok friss anyuka miért gondolja azt, hogy irigység miatt távolodnak el a baratnőik a gyermek születése után?
Nem rég egy influencernel kérdezték mi történt a barátnőivel, mire azt felelte, hogy a gyerek születése utan eltávolodtak, és csatolt mellé egy szöveget az irigységről és arról, hogy milyen csúnya dolog, ha nem tudnak örülni a boldogságodnak.
A környezetemben is tapasztaltam hasonlót, én is "váltam le" anyuka barátnőről, 24 évesek vagyunk mindketten. Egyszerűen teljesen más lett a prioritásunk, teljesen más szakaszát éljük az életünknek. Ahogy ő elvesztett engem, úgy én is őt. Életre keltett minden babamama sztereotípiát. T1-ben volt képes csak beszélni, egy nap 300 képet küldött a babájáról, csak vele kapcsolatos dolgokról beszélt, ha én próbáltam valamit mesélni, szinte meg sem hallotta. Utazáskor egy átbulizott éjszaka után kb 1 órán keresztül azt hallgattam telefonon, hogy milyen szépet kakiltak végre. Kövezzetek meg, de a fene sem kíváncsi ezekre a dolgokra 0-24ben. Azt viszont leszögezem, hogy egyértelmű számomra is, hogy egy nőnek a gyermeke az első és a legfontosabb. Ez nem is lehet kérdés.
Engem csak az zavar, hogy ha valaki ebben nem partner, az mindennek le van hordva, na meg úgysem tudja még mi az élet értelme..
válasza:Mert sok ilyen is van.
A nők ritka irigy lények, de az még a jobbik eset, ha csak irigy és lelép.
Az a fasza, amikor átcsap rosszindulatba és tettlegességbe.
válasza:A nőknél manapság ez versenyre megy,szóval nem csodálkozom ezen.
Az én nővérem példájával tudok élni amit nekem elmesélt...
Van egy barátnője aki gyereket szült a nővérem erre azt mondta amikor elhívta találkozni "nem akarok egy szaros hülye gyerekről beszélni egész nap".
Őszintén szólva én megértem,minek kéne örülni? Annak hogy van egy fattya? ez miért elvárás?...mi ebben a tiszteletre méltó?tudtak egyet kefélni?...vicc az egész.
válasza:Szerintem sok esetben simán az eltérő élethelyzet, az időhiány, rohanás miatt szakadnak vagy távolodnak el.
Viszont én olyan vagyok, hogy amikor egy barátnőmre vagyok kíváncsi, milyen most az élete, hogy van, miket él át, akkor rá vagyok kíváncsi és kész. Ha épp abból áll az élete, hogy milyet kakiltak, akkor épp abból áll és szívesen meghallgatom.
Bár tény, kevés a kismama jelenleg a baráti körben és ők olyanok, hogy tudatosan odafigyelnek, hogy ne csak róluk, azon belül se csak a gyerekről essen szó. Abban a kevésben meg már aztán tényleg meghallgatom.
Szóval akinél nincs gyerek (még vagy soha), az is lehetne türelmes.
Én évekig arról tudtam beszélni, hogy sz.rrátanulom magam és nincs eredménye. Akkor arról szólt az életem. Megint más a sikertelen párkeresésről beszél sokat (van ilyen barátnőm). Esetleg az egészségi állapotáról valaki, a kinézetéről stb.
Meg kell hallgatni.
A gyerek meg "nagy dolog", tele vannak hormonokkal, imádják a gyereküket. Erről szól az élete, amíg engem is meghallgat, beszéljen a gyerekéről, mert az az élete most.
válasza: válasza: válasza: válasza:6, én pl nem lennék képes alárendelni magam egy gyereknek és feláldozni önmagam az anyaság oltárán. Hiszen ahogy gyereke lesz az embernek ő áll minden felett. Engem túl sok minden érdekel a világon/világban, nem adnám fel a mostani életem semmiért. Szóval a legőszintébben mondom,hogy megfelelő önreflexióval rendelkezem és semmiféle irigység nincs bennem. Számomra más az élet értelme, ennyi az egész.
7, ez nekem is eszembe jutott, hogy mennyivel jobb nektek:) Talán azért is, mert apukákra kevésbé jellemző ez a jelenség.
válasza:Mert a szülés, a pulya olyan szupcsi, hogy ettől elolvad minden anysi, és már nem tudnak nem rózsazsín köd nélkül gondolkodni. RendcsI?
Jaj, szól a telcsi, na helcsi..
válasza:Kérdező, itt 6os. Tudod ez olyan mint a szerelem. Amíg sosem voltál szerelmes, addig te gondolhatsz bármit magadról hogy milyen leszel, szentül meg lehetsz győződve arról hogy te ilyen-olyan leszel vagy te soha ezt vagy azt nem tennéd stb. Aztán szerelmes leszel és amit addig gondoltál már nem állja meg a helyét. Egyszerűen nem ugyanaz a személy leszel. Azt a transzformációt amin az ember átmegy, semmi nem tudja előrevetíteni.
Az önreflexióról meg annyit, hogy aki meg van győződve arról hogy neki "megfelelő" van, az általában megakadályozza abban hogy mélyebbre tudjon nézni magában (ami valójában feneketlen).
Ha biztos vagyok benne hogy a szőnyeg alatt nincs semmi kosz, akkor nem is fogok alánézni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!