Miért botlok ilyen barátokra mindig?

Osztálytársak voltunk középsuliban,azóta ismerjük egymást, sajnos mindig az a fiú tetszett neki aki belém volt szerelmes, de nekem nem tetszett az a srác, voltak helyzetek hogy elmondtam h. Tetszik egy márka akkor már ő minden erejével azon fáradozott, hogy neki meglegyen. Mivel én nekem nem lehetetett meg az a tárgy ruha.. stb.mert egyedül nevelt anyukám. Így mikor neki meglett áradozott, róla..

Amikor már családom lett, és panelba költöztünk, minden baja volt, mert nekünk könnyű, nekünk jó.. ha valami baja volt állandóan meghallgattam, tanácsot adtam neki, meg nyugtattam.. stb.. de amikor nekem lett volna bajom és elmondtam neki, akkor 1-2 szóval elintézett. Pl-:” az nem jó! Hát ez szar ügy! “.. és nem adott tanácsot csak állandóan az ő dolgait hozza fel.. kb 4 évig ment ez, aztán amikor ő panelba költözött az új pasijával és kisfiával.. úgy jött fel hozzánk, h. — képzeld én is panelban lakunk, de még a kisfiú is úgy jött hozzám, hogy képzeld megyünk haza már a panel lakásunkba.. én természetesen örültem hogy meg van a boldogságuk.. de amikor én magamnak, kiszedtem a szemöldököm kifestettem, rám kattant, és olyan furán nézett..— mi van voltál már kozmetikusnál?! Mondtam,hogy nem magam csináltam. Kérdeztem is rá, h. — na milyen lett jól sikerült? :) boldogan.. erre ő— “lehajtott fejjel, — AHA!..

és témát váltott egyből..

Most ugye egyszerre terveztük a kistesót, de azt is úgy hogy megtudta hogy mi szeretnénk és hát akkor nekik is kell.. 2 hónapra rá össze jött neki, és nekünk is de 8 nap után el ment nekünk. :( irtam is neki.. erre azt mondta hogy ha magzatvédőt szedtem volna megmaradt volna, és hogy el csesztem rendesen.. nem vigasztalt sem semmi, apukám amikor meghalt annyit nem mondott hogy részvétem nyugodj meg. Ez is fájt.. :(

Tudta mennyire fáj hogy elvetéltem, és lelkileg összevagyok zuhanva. Mert írtam de nem válaszolt semmire. Plusz elküldte pofátlanul az ultrahang képeit.. 3 napig bőgtem. Azt hittem belehalok a fájdalomba, hogy hogy lehet valaki ilyen szívtelen érzéketlen ember.Azóta nem írkálunk de sajnos összefutunk, olyankor felveszem a póker arcot és váltunk pár szót.. De akkor is a bajait fújja hogy az anyja apja, válnak és marják egymást.. már én csak húzogatom a vállam, és én is pár szóval válaszolok..

32 éves anyuka vagyok azt hittem hogy végre lesz valaki akivel a családom mellett is lesz barátnőm, akinek ki önthetem én is a hétköznapi apró bajaimat.. de sajnos nem. És volt előtte is egy hasonló barátnőm de nála is csak az irigység, ő is egyszer azért vett meg egy bőrkabátot mert rajtam jól állt.. annó vékony voltam,és pajzsmirigy alulműködésem miatt sajna nehezen megy le a felszedett kg.. de most ez fog erőt adni hogy megmutassam nekik hogy lefogyok akkor is. Hétvégén megyünk a futópadért.

Ti voltatok ilyen helyzetben?

Olyan gonosz és kegyetlen a sors..