Miért ilyen az akit a legjobb barátomnak hittem?
Huszonévesek vagyunk és lányok. Sok időt váratott mindkettőnknek mire lett kapcsolata. Sokan megbántottak minket, és a sors nem alakított hamar szerelmet. Mindenben támogattuk egymást, az utolsó percig. Nagyon kevés ember van akit ennyire szerettem és foglalkoztam. Lelkileg nagyon megviselte a barátnőmet hogy nincs kapcsolata, konkrétan beteg is lett (igen, ennyire túltolta a témát)
Nekem végül lett barátom. Azóta nagyon eltávolodott tőlem. Mintha hibás lennék, mert nem maradtam ugyanaz a depressziós ember amiatt mert nincs párom. Nem kerestem görcsösen, és jött. Kb a beszélgetéseink csak ebből álltak: miért nincs neki barátja, már belebetegszik a társhiányba stb stb
Én pedig őszinte voltam; századjára már nem tudok tanácsot adni. Egy kapcsolat ebben az esetben egy státusz, amit ő bármikor megváltoztathat, sosem örök érvényű. Mindemellett észre kellene venni az élet igazi értékeit. Speciel neki remek családja van ami nekem sose jutott. Elmondtam neki hogy ezeket is észre kellene venni az életében, nem csak a rosszat. Persze ebből az lett hogy én lekicsinylem a problémáit, azóta fokozatosan leépített velem mindent. Egyszer sem kérdezte meg hogy vagyok a baràtommal. Egy haveromtól tudtam meg hogy elvileg van valakije. Mindig kitartottam mellette, és emellett olyanokat hív a legjobb barátainak akik a történtekről és lelkivilágáról semmit se tudnak: nagyon durván eldobott magától és vàlaszokat se kaptam rá.
Nekem ilyen szempontból összejött mindig is az élet:
Sőt, sokkal több minden is. Utazások, öszöndíjak. Mert értékelem az életet és nem csak arra gondolok ami nincs (persze ezekkel sose vágtam fel)
De mégis, a mai világban egyszer őszinte vagyok és eldobnak mint egy rongyot?
Egyszerűen irigy rád ennyi oka van az egésznek,neki ez a legnagyobb problémája az életben egy társ megtalálása.
Nekem van egy haverom aki mindig az orrom alá dörgöli hogy van barátnője nekem meg most nincs...hát kicsit bánt de akkor sem küldöm el,pedig ő kifejezetten köcsög velem. Lehet nőknél ez sokkal érzékenyebb téma nem tudom...
Nagyon kritikus vagyok magammal szemben. Bocsanatot is kertem amikor mondta hogy ez megbantotta. Elismerem ha en vagyok a hibas. De komolyan, ennyi eleg volt hogy elforduljon tolem? 6 ev. Nagyon nehezen kotodok, sosem ereztem igazan senkit kozel magamhoz. Mindenben szamithattam ra. Tamogattam de szazadjara mar nem tudok mit csinalni az onsajnaltatasnak: nem lesz jobb. Egyszeruen megkell tanulni egyedul is boldognak lenni, es oromot lelni az eletben. Annyira boldog voltam mikor beutaztam a vilagot, egy naplementenek is olyan halas vagyok. Nekem talan ezert sikerul ennyi minden. Azota miota nem vagyok mar egyedulallo erdekes mar nincs tema
Akiket a legjobb baratainak hiv pedig ismerem oket joban vagyunk. Ok ezekrol semmit se tudnak. Velem osztott meg mindent
Es kb eldobott mint egy szemetet, mert mertem oszinte lenni es nem szazadjara tamogatnom az onsajnalkozast
Ha valaki ennyire nem érzi magát egésznek egyedül, és retteg a magánytól, akkor az valamilyen szinten komfortot ad neki, hogy te is magányos voltál, és így nem érezte ezzel magát egyedül. Ezután mivel neked lett barátod, így valószínűleg még jobban kétségbeesett, hogy még neked is sikerült, és már nincs kivel azonosulnia.
Természetesen ez nem elfogadható viselkedés részéről, rosszabb hatással van az emberre, ha elfordul, ahelyett, hogy inkább örülne az örömödnek és tippeket, segítséget kérne tőled. Ahogy írtad te is, aki ennyire csak sajnáltatja önmagát, sosem fogja megtalálni az igazi boldogságot, amíg nem érti meg saját magát.
Ez a "barátnő" téged lehúz.
Javasolj neki pszichológust.
Te meg éld az életedet, ami a tied.
Te nem vagy pszichológus, nem veheted a nyakadba
a barátnődet, hogy aztán a te életed is tönkremenjen.
Tapasztalat. Volt nekem egy lánybarátom. Ő tényleg lánybarát. Ő meg én friendzonultuk egymást hamar. De jó barátok voltunk évekig. Olyan osztálytársam volt, hogy a sok éretlen hülye műsorozott mi meg összenézztünk és már tudtuk mire gondol a másik. Megbeszéltük egymással ha bajunk van, de most szarik rám. Megtalálta álmai paliját neki nem kellenek barátok. Gondolom. Hiányzik, hogy dumáljak vele, de el kell engedni. Hidd el találhatsz új barátokat. Én a.legújabb barátom pár hónapja ismerem csak. De már kisegítettük egymást pár szutiba🙂 szóval keresned kell új barátnőt, lesz majd.
Régen annyi barátom volt, hogy a számukat se tudtam de kiszelektáltam a mérgező embereket! 26/F
Az egyik haveromtól meg hallottam majusban, hogy a tesojaval egyutt vannak. Elottem pedig letagadta hogy nincsenek egyutt. Most lattam meg a boldog egyutt vagyunk kepet a neten (persze posztolas nelkul nem lehet boldog kapcsolat ugyebar😅)
Kivancsi lennek, hogy ki az akivel mindezeket megbeszelte es ki az, akinek kepes volt orulni ha mar az en kapcsolatomnak nem tudott
Keptelen vagyok megerteni es valaszokat keresek mivel erdemeltem ezt ki
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!