Nagyon bántó lenne ha ezt az én helyzetemben megírnám a barátnőmnek? Ti a helyében megértenétek?
Jelenleg a barátnőmnek minden összejön, nekem meg semmi. Egyszerűen egy senkinek érzem magam mellette, főleg, hogy folyton a "sikereiről" mesél. Lentebb kifejtem a saját sztorimat.
Velem sosem volt minden rendben. 15 éves koromban mániás depressziót állapítottak meg nálam. De leginkább depresszív időszakaim vannak. Volt már öngyilkossági kísérletem, amit azóta megbántam, de akkor tényleg úgy éreztem, hogy meg akarok halni.
Van ez a barátnőm aki a sok idiótaságom ellenére mindig mellettem állt. Akár hipomán és elviselhetetlen voltam, akár napokig életjelet nem adtam magamról és csak feküdtem mint egy darab fa.
Most is egy elég depresszív szakaszban vagyok (szedek gyógyszer, ennek ellenére). Inkább amiatt mert nagyon rosszra sikeredett ez az évem. Volt egy barátom aki nagyon csúnyán szakított velem, megbuktam az érettségin és most állást keresek legalább az őszi érettségiig, de nem vesznek fel soha. Nincs pénzem, a barátom elhagyott, eleve nem 100-as valami velem és kezdek bekattani.
És akkor most jön a lényeg: A barátnőm bepasizott, a barátja folyton mindent megvesz neki, kinyalja a fenekét is (átvitt értelemben). Közben tökjól leérettségizett és nyári melója is lett. Ráadásul a szülei vettek neki egy tök jó autót egy szóra. ( A jó érettségi előtt).
Nem irigylem tőle, de fájó, hogy másnak minden összejön, nekem meg nem.
Aakarom, hogy boldog legyen. De nem akarok tudni felőle jelenleg. Nagyon bántó lenne ha megírnam neki hogyan érzek és megkérném, hogy ne áradozzon folyton a barátjáról (minden második mondata erről szól) és ne folyton arról meséljen hogy neki milyen jó? Ellenben ha ezeket nem tudja megtenni a kedvemért, akkor egy ideig, amíg összekapom magam ne beszéljünk.
Szerintem ez egyenes és korrekt. Mégsem az van, hogy irigylem tőle, csak jelenleg nem vagyok képes befogadni más jókedvét. Főleg ha a képembe tolják.
Mindig másokat néztem, de kezd elegem lenni. A saját mentális egészségem az első. Nem akarom kisebbrendűnek érezni magam senkitől és ha az kell hozzá, hogy egy ideig ne beszéljünk, mert csak a szipi-szupi pasija meg a kocsija a téma, akkor megteszem.
Nem döntöttem el helyette, csak ismerem, hogy milyen, mikor pasija van. Olyankor mindneki megszűnik neki. Akkor minek könyörögjek feleslegesen?
Nagyon rossz mikor az összes embernek megy gördülékenyen, mindenhonnan érkező segítő kezekkel az élete te meg stagnálsz.
81.kaptál válaszokat, a gond az hogy te nem mered meglénpi!
Ez a barátság ha lehet eleve ennek nevezni már meg van pecsételődve így nem lenne érdemes ezek után folytatni főleg egy szünet után sem...
Én megértem a kérdezőt, mert én is voltam ilyen helyzetben. Valamint fordítva is, hogy éppen én voltam fent, míg a barátom lent.
Volt egy nehezebb időszakom, amikor meg kellett szakítanom a tanulmányaimat, depressziós voltam, apukám súlyos beteg lett és a szociális életemet tekintve sem voltam a toppon, mert a családommal megromlott a kapcsolat, a barátaim nagy része addigra elszállingózott mellőlem (természetes módon pl. költözés stb.), párkapcsolatom pedig nem volt. Két barátom volt ebben az időszakban, de egyikükre sem számíthattam egyáltalán. Egyetlen egyszer sem kérdezték meg tőlem, hogy amúgy hogyan vagyok, mi újság, élek-e még. Mindig én kerestem őket, én próbáltam programokat szervezni stb., de mindig az lett a vége, hogy le se sz*tak (pl. megbeszéltünk egy programot, eljött a napja és hoppá mégsem volt jó senkinek, inkább elmentek mással). Ha valamiben segítséget kértem tőlük vagy csak kérdeztem valamit, soha nem segítettek. Ők csak és kizárólag akkor kerestek meg engem, ha magukról akartak beszélni pl. összebalhéztak a barátjukkal, szakítottak és akkor "ha nincs ló, jó a szamár is" módon megfeleltem nekik, ki kellett pletykálni valamit vagy kellett nekik valami segítség, tanács, jegyzet stb. Valamint ők is előszeretettel szerettek magukról beszélni, hogy nekik milyen jó, milyen szuper, itt voltak, ott voltak, ezt kapták, azt kapták, szuper, ez sikerült, az sikerült stb., de persze ellenkező esetben, ha nem volt minden olyan szuper és happy, akkor csak lapítottak, titkolóztak, szidtak másokat, akiknek sikerült stb. Ha nekem éppen jobban ment a szekér, akkor sosem voltam felvágós, dicsekvős stb. és, ha kellett előszeretettel segítettem nekik bármiben, illetve felvállaltam a nehézségeimet, problémáimat is. Szóval nagyon nem volt egyenlő ez a kapcsolat. Én ebbe beleuntam, úgyhogy én konkrétan megmondtam nekik, hogy nekem ezzel ez és ez a problémám. Az egyikükkel ezt tök jól megtudtuk beszélni és azóta is jóban vagyunk, sőt, sokkal jobb és őszintébb a kapcsolatunk azóta. A másikuk megsértődött és azóta megszakadt a kapcsolatunk. Én ezt tudom ajánlani, hogy beszéld meg velük. Szerintem ez valahol emberség, empátia, EQ, tisztelet, segítőkészség stb. kérdése is.
Utolsó, kb leírtad amit nekem nem sikerült.
Már írtam neki én is. Jobb túlesni rajta. Csak válaszra nem méltatott még.:D
Biztos, hogy válaszolni, csak még nem volt online :))
Igazából a mérgező kapcsolatoktól nekem kéne megszabadulnom. :)
(azt amúgy nem találtátok el, hogy nincs más barátom, csak vele tartom több mint 10 éve a kapcsolatot)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!