Nagyon bántó lenne ha ezt az én helyzetemben megírnám a barátnőmnek? Ti a helyében megértenétek?
Jelenleg a barátnőmnek minden összejön, nekem meg semmi. Egyszerűen egy senkinek érzem magam mellette, főleg, hogy folyton a "sikereiről" mesél. Lentebb kifejtem a saját sztorimat.
Velem sosem volt minden rendben. 15 éves koromban mániás depressziót állapítottak meg nálam. De leginkább depresszív időszakaim vannak. Volt már öngyilkossági kísérletem, amit azóta megbántam, de akkor tényleg úgy éreztem, hogy meg akarok halni.
Van ez a barátnőm aki a sok idiótaságom ellenére mindig mellettem állt. Akár hipomán és elviselhetetlen voltam, akár napokig életjelet nem adtam magamról és csak feküdtem mint egy darab fa.
Most is egy elég depresszív szakaszban vagyok (szedek gyógyszer, ennek ellenére). Inkább amiatt mert nagyon rosszra sikeredett ez az évem. Volt egy barátom aki nagyon csúnyán szakított velem, megbuktam az érettségin és most állást keresek legalább az őszi érettségiig, de nem vesznek fel soha. Nincs pénzem, a barátom elhagyott, eleve nem 100-as valami velem és kezdek bekattani.
És akkor most jön a lényeg: A barátnőm bepasizott, a barátja folyton mindent megvesz neki, kinyalja a fenekét is (átvitt értelemben). Közben tökjól leérettségizett és nyári melója is lett. Ráadásul a szülei vettek neki egy tök jó autót egy szóra. ( A jó érettségi előtt).
Nem irigylem tőle, de fájó, hogy másnak minden összejön, nekem meg nem.
Aakarom, hogy boldog legyen. De nem akarok tudni felőle jelenleg. Nagyon bántó lenne ha megírnam neki hogyan érzek és megkérném, hogy ne áradozzon folyton a barátjáról (minden második mondata erről szól) és ne folyton arról meséljen hogy neki milyen jó? Ellenben ha ezeket nem tudja megtenni a kedvemért, akkor egy ideig, amíg összekapom magam ne beszéljünk.
Szerintem ez egyenes és korrekt. Mégsem az van, hogy irigylem tőle, csak jelenleg nem vagyok képes befogadni más jókedvét. Főleg ha a képembe tolják.
Mindig másokat néztem, de kezd elegem lenni. A saját mentális egészségem az első. Nem akarom kisebbrendűnek érezni magam senkitől és ha az kell hozzá, hogy egy ideig ne beszéljünk, mert csak a szipi-szupi pasija meg a kocsija a téma, akkor megteszem.
Nézd kérdező, ez a barátság halálra van ítélve... Ha már így szépen pontokba tudod szedni és mérlegre tenni, hogy ki mennyit tett ebbe a kapcsolatba és ő mennyit köszönhet neked, az már régen rossz, és baromira nem arról szól, mint amiről kéne, hogy szóljon. Nem mellesleg ez csak a te sztorid, te oldalad. Valószínűleg ő is legalább ennyi mindent fel tudna sorakoztatnia, ahol pedig te tűnsz egy hálátlan dögnek, pedig mennyi mident köszönhenél neki. Az igazság mindig valahol a kettő között helyezkedik el, mert mindketten szubjektívan, csak a saját oldalatokról nézitek a dolgokat.
A barátnőd most jelenleg sem nem hall, se nem lát a szerelemtől. Ezért beszél ilyen idegesítően sokat a boldogságáról, mert baromi boldog. Teljesen normális. Ahogy az is, hogy te meg nem beszéltél a boldog pillanataidról, mindkét viselkedés normális, hiszen különbözőek vagyunk, szóval ne gyere azzal, hogy te bezzeg, mert az nem vezet sehova. Ha most megemlíted neki ezt így, ahogy szeretted volna, azzal valószínűleg vége a barátságotoknak, akkor pofon lesz neki, hogy nem örülsz a boldogságának. De legalábbis egy hatalmas seb lesz, ami midnig vissza-vissza fog térni veszekedések alkalamával. Szóval ha nem fontos neked ez a barátság, akkor mondd meg neki, legalább le tudjátok végre zárni. Ha fontos, akkor meg csak hagyd békén egy darabig, mondd, hogy most egy kicsit el akarsz vonulni. De úgyse fogod kibírni, hogy ne rontsd el az örömét.
60-as, nincsenek ellenségeim.
Neked talán vannak, azért tudod ennyire ?:)
kérdező mit ragozol?
utálod őt ennyi, szakítsd meg vele a barátságodat, mert ez egy holtpont lenne ha folytatni akarod vele és inkább vess véget mint sérelmek legyenek benne...ennyi!
Úgy emlékszem más kezdte a turkálást
"Majd a szüleid fizetik, ahogy a nyaralásokat és millió más egyebet is!"
Nagyon nem kéne átlépni bizonyos határokat! Téged sem neveltek meg!
Na jól hangzik?
Válaszoló, képtelen vagy folytatni ott a beszélgetést, ahol abbamaradt?
Képtelen vagy elismerni, hogy ti kezdtétek a pénztárcában túrást, ami annyira szörnyű és elítélendő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!