Nagyon bántó lenne ha ezt az én helyzetemben megírnám a barátnőmnek? Ti a helyében megértenétek?

Jelenleg a barátnőmnek minden összejön, nekem meg semmi. Egyszerűen egy senkinek érzem magam mellette, főleg, hogy folyton a "sikereiről" mesél. Lentebb kifejtem a saját sztorimat.

Velem sosem volt minden rendben. 15 éves koromban mániás depressziót állapítottak meg nálam. De leginkább depresszív időszakaim vannak. Volt már öngyilkossági kísérletem, amit azóta megbántam, de akkor tényleg úgy éreztem, hogy meg akarok halni.

Van ez a barátnőm aki a sok idiótaságom ellenére mindig mellettem állt. Akár hipomán és elviselhetetlen voltam, akár napokig életjelet nem adtam magamról és csak feküdtem mint egy darab fa.

Most is egy elég depresszív szakaszban vagyok (szedek gyógyszer, ennek ellenére). Inkább amiatt mert nagyon rosszra sikeredett ez az évem. Volt egy barátom aki nagyon csúnyán szakított velem, megbuktam az érettségin és most állást keresek legalább az őszi érettségiig, de nem vesznek fel soha. Nincs pénzem, a barátom elhagyott, eleve nem 100-as valami velem és kezdek bekattani.

És akkor most jön a lényeg: A barátnőm bepasizott, a barátja folyton mindent megvesz neki, kinyalja a fenekét is (átvitt értelemben). Közben tökjól leérettségizett és nyári melója is lett. Ráadásul a szülei vettek neki egy tök jó autót egy szóra. ( A jó érettségi előtt).

Nem irigylem tőle, de fájó, hogy másnak minden összejön, nekem meg nem.

Aakarom, hogy boldog legyen. De nem akarok tudni felőle jelenleg. Nagyon bántó lenne ha megírnam neki hogyan érzek és megkérném, hogy ne áradozzon folyton a barátjáról (minden második mondata erről szól) és ne folyton arról meséljen hogy neki milyen jó? Ellenben ha ezeket nem tudja megtenni a kedvemért, akkor egy ideig, amíg összekapom magam ne beszéljünk.

Szerintem ez egyenes és korrekt. Mégsem az van, hogy irigylem tőle, csak jelenleg nem vagyok képes befogadni más jókedvét. Főleg ha a képembe tolják.

Mindig másokat néztem, de kezd elegem lenni. A saját mentális egészségem az első. Nem akarom kisebbrendűnek érezni magam senkitől és ha az kell hozzá, hogy egy ideig ne beszéljünk, mert csak a szipi-szupi pasija meg a kocsija a téma, akkor megteszem.