Nagyon bántó lenne ha ezt az én helyzetemben megírnám a barátnőmnek? Ti a helyében megértenétek?
Jelenleg a barátnőmnek minden összejön, nekem meg semmi. Egyszerűen egy senkinek érzem magam mellette, főleg, hogy folyton a "sikereiről" mesél. Lentebb kifejtem a saját sztorimat.
Velem sosem volt minden rendben. 15 éves koromban mániás depressziót állapítottak meg nálam. De leginkább depresszív időszakaim vannak. Volt már öngyilkossági kísérletem, amit azóta megbántam, de akkor tényleg úgy éreztem, hogy meg akarok halni.
Van ez a barátnőm aki a sok idiótaságom ellenére mindig mellettem állt. Akár hipomán és elviselhetetlen voltam, akár napokig életjelet nem adtam magamról és csak feküdtem mint egy darab fa.
Most is egy elég depresszív szakaszban vagyok (szedek gyógyszer, ennek ellenére). Inkább amiatt mert nagyon rosszra sikeredett ez az évem. Volt egy barátom aki nagyon csúnyán szakított velem, megbuktam az érettségin és most állást keresek legalább az őszi érettségiig, de nem vesznek fel soha. Nincs pénzem, a barátom elhagyott, eleve nem 100-as valami velem és kezdek bekattani.
És akkor most jön a lényeg: A barátnőm bepasizott, a barátja folyton mindent megvesz neki, kinyalja a fenekét is (átvitt értelemben). Közben tökjól leérettségizett és nyári melója is lett. Ráadásul a szülei vettek neki egy tök jó autót egy szóra. ( A jó érettségi előtt).
Nem irigylem tőle, de fájó, hogy másnak minden összejön, nekem meg nem.
Aakarom, hogy boldog legyen. De nem akarok tudni felőle jelenleg. Nagyon bántó lenne ha megírnam neki hogyan érzek és megkérném, hogy ne áradozzon folyton a barátjáról (minden második mondata erről szól) és ne folyton arról meséljen hogy neki milyen jó? Ellenben ha ezeket nem tudja megtenni a kedvemért, akkor egy ideig, amíg összekapom magam ne beszéljünk.
Szerintem ez egyenes és korrekt. Mégsem az van, hogy irigylem tőle, csak jelenleg nem vagyok képes befogadni más jókedvét. Főleg ha a képembe tolják.
Mindig másokat néztem, de kezd elegem lenni. A saját mentális egészségem az első. Nem akarom kisebbrendűnek érezni magam senkitől és ha az kell hozzá, hogy egy ideig ne beszéljünk, mert csak a szipi-szupi pasija meg a kocsija a téma, akkor megteszem.
Nagyon korrekt tényleg, hogy amíg ő veled van jóban-rosszban, addig ő nem oszthatja meg az örömét veled.
Írom ezt annak ellenére, hogy én is éreztem már így ahogy te. De aztán rájöttem, hogy nekem is csak jobb lesz ha sikeres emberekkel veszem magam körül, mintha otthon feküdnék mint egy db fa. Tudom, hogy néha nehéz őszintén örülni a másik örömének, mikor az ember ki van az élettől. De szerintem akkor sem fer, hogy ő elviselt mindent, te meg nem tudsz örülni a boldogságának. Akkor inkább ne legyenek barátaid amíg nem szeded össze magad, mert ez így kicst önző hozzállás.
Honnan veszed, hogy nem intelligens?
Okos, intelligens lány, csak most túlsziporkázza magát és nem veszi őszre, hogy rajta kívűl senki más nem szerelmes a pasijába, csak ő. 7
Első: Nem tudok neki örülni. Ez van. Ráadásul ő mindig mellettem volt, de neki nem is volt soha mentális betegsége, vagy hatalmas mélypontja, mérgező családja(ezt nem írtam bele a kérdésbe). Én sem tolnám az arcába azt, ha valami nem jönne neki össze, nekem meg igen.
Nem ellene van ez, hanem magam részére.
Értem én, de nekem is lehet épp úgy elegem ebből. Sőt már az van.
Különben rengeteg mindenben segítettem neki. A nővérem angol tanár, ő készítette fel a nyelvvizsgájára, mert nagyon nem ment neki. (Ingyen, mert én ismertem).
Mikor nyaraltunk, többször is vittük őt ingyen magunkkal.
És rengetsgzer meghallgattam az örömét is. Most viszont annyi szar összejött, hogy semmi szükségem a szájbarágós jókedvére.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!