Éreztek konkrét szeretetet a legjobb barátaitok iránt?

En exekkel vagyok igy.

Szeretettel gondolok emlekezem ràjuk közben majdnem mind utàl engem. (Màs nö kellett, en nem voltam nekik jo ezert nem hibáztathatok stb)

A baràtok viszont màr okoztak annyi csalodast, hogy "erdekkapcsolatok" màr csak nekem

A szeretet érzésröl szolt. A baratokat nem tudom szeretni. Ezert erdejkapcsolatokkà minösültek àt.

De az exeket igen.

Szal baratokrol irtam.

persze hogy érzem, hogy szeretek valakit Remélem, találsz majd igazi barátot. Nézd, milyen szépen ír erről Hamvas:

"Azt mondják, a szerelem költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költőivé és költészetté. A szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz, hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza. A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük.

Lehet, ezt értette Aristotelés, amikor azt mondta, hogy a közösség ősszava: a Philia."(görögül: barátság)

*

"Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van és mégis bennem él? Mert az enyém és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk, nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én se kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen és így, ahogy van és ő van és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek érthetetlen rámragyogása."

Persze. Tűzbe épp nem mennék senkiért a családomon kívül, de attól még szeretem őket.

Korábban pár évet külfödön éltünk, és konkrétan fizikai fájdalmat okozott a legjobb barátnőm hiánya. Amikor úgy döntöttünk, hazajövünk, nekem szempont volt ő is, mert nélküle nem teljes az életem.

Ha nem érzel a barátaid iránt szeretetet, akkor nem tartod őket annak.

A legjobb barátok tűzbe mennek a másikért, bármikor segìtenek. Ez egy erős kötelèk köztük.Aki csalódást okoz, vagy hagyja hogy szenvedj, az nem a barátod.

Ez egy nagyon jó kérdés. Ilyenen még sosem gondolkoztam, de most, hogy belegondolok, úgy érzem én is, mint a kérdező. Igazából az a "tűzbe mennék érte" érzésem nincs, pedig nem tartok "udvartartást", két mélyebb barátságom van. Nagyon jól elbeszélgetünk, segítünk egymásnak, amiben tudunk. Szorítunk, drukkolunk őszinte szívből egymásnak, egymás gyerekeinek is.

De pl. én sosem voltam úgy, mint egyik kolleganőm: Hazafelé mentek a buszon a barátnőjével, és a barátnő elájult. Kolleganőm másnap mesélte el a történetet, hogy ő sírt. De még akkor is sírt, amikor elmesélte. Hogy annyira megijedt, hogy mi lehet, mert ő annyira szereti a Katikát. (Jobban lett, magához tért kis segítséggel, buszról telefonált a férjének, aki várta őket kocsival, szóval mindent lerendezett. De azt mondta a kolleganőm, ő még este sem tudott aludni, annyira a hatása alatt volt a történetnek.)

Na, szóval ILYET sosem érzek barátnő/barát miatt, valahogy ennyire nem tudnék...

(N/44)