Mit tegyek, ha "kilátástalannak" látom az életem?

Szóval röviden leírva... 21 éves srác vagyok, gépészmérnök hallgató a BME-n, most leszek harmadéves. Az egyetem finoman szólva is kikészít. Jó érzés belegondolni, hogy egyszer majd mérnöknek mondhatom magam, meg persze hogy rengeteg pénzt kereshetek majd, viszont egyre kevésbé tudom elviselni azt a brutális mennyiségű szop.tást, amit nyomnak itt orrba-szájba. Persze mindenki ugyanazt kapja itt, de én sajnos nem vagyok egy különösebben erős személyiség, tanulásra is elég nehezen tudom rávenni magam. Közepesen-jól (változó) megy a tanulás, a szervezetem viszont már teljesen kivan a rengeteg éjszakázástól, elaludni már csak úgy tudok, ha iszok előtte (szinte minden este) egy kis alkoholt, hogy "bekábuljak". Ezenfelül is gyakran járok kocsmába, hogy kompenzáljam a szánalmas életem, újabban néha már egyedül is berúgok itthon. Tudom most ez elég rinyálásnak hangzik és végső soron tényleg az... barátnőm nincs, de nincs is kedvem egyáltalán csajozni, pedig általában elég sikeres vagyok a lányoknál. De már a szex sem kell. Teljesen leépültem, 100 kilóról (enyhe túlsúly) lefogytam kb 80-ra pár hónap alatt, ami nálam már elég kevésnek számít, mert nagydarab vagyok genetikailag. Jelenleg nyári munkán vagyok egy fos irodában, amit persze ki nem állhatok. Az egyetlen motivációm az élethez az, hogy egyszer majd lesz jobb, de napról napra kevésbé látom, hogy ez mikor fog eljönni. De mivel már a végén vagyok az egyetemnek, nem akarom feladni vagy otthagyni. Egy filmben hallottam, hogy egy srácnak minden napja rosszabb volt az előzőnél, tehát mindig az aktuális nap volt a legrosszabb az életében... na én is így vagyok ezzel. Vannak barátaim, ahogy mondtam csajozhatnék is, de egyszerűen már nem látok értelmet semmiben, mert ezek a dolgok nem tesznek boldoggá. Hobbiaimmal is teljesen felhagytam, tinédzserkori álmaimmal ellentétben már nem akarok gyereket se, rengeteget iszok és cigizek. Megkeseredett ember lettem ilyen fiatalon. Mit tehetnék, hogy ez megváltozzon?