Mit tegyek, üresnek és kilátástalannak érzem az életem?

Múltkor böngészve találtam ezt a mondatot: "Néha nem tudod elengedni azt ami szomorúvá tesz, mert az volt az egyetlen dolog ami boldoggá tett."

Középiskolában eléggé esetlen figura voltam. Aztán jött egy nagy csalódás, hirtelen úgy éreztem, össze kell kapnom magam.

Most egyetemista vagyok, és valóban sokkal jobban megy a sorom. Mégis, nem tudom elengedni a múltat, úgy érzem, le vagyok maradva az életben. Minden ismerősöm előrébb tart. Magányos vagyok. Sokszor hiányoznak a régi dolgok az életemben, azokon agyalok. Miközben tudom, hogy amit akkor jónak és igaznak gondoltam, nem is volt az.

Nem tudom, mihez kezdjek.

Elég személyes a téma. Ha valakit érdekel, szívesen leírom privátban.