Szerintetek létezik objektív igazság? (valóság? )

"Személy szerint ezért vagyok óvatos a kereszténységgel, mert hiten alapul. Nem pedig vizsgálódáson és megtapasztaláson."

Nézd, az igazság az, hogy te sem tapasztaltál meg semmit. Évek óta követed a saját nézeted, még sincsenek olyan konkrét gondolataid mint nekem. Akkor vajon a tiéd nem hiten alapul? Nem tapasztaltál meg semmit, mégis meg vagy győződve róla, hogy neked van igazad. Na, akkor ez nem hit kérdése? Sokan mondják, hogy így meg úgy megvilágosodtak, de közben nincs egy kézzelfogható bizonyíték erre! Nem, neked sincs! Mert egy megvilágosodott gondolatot, érzést sem tudsz mondni! Hiába is kérünk tőled, vagy akármi mástól, akkor azt mondja, hogy megvilágosodott! Ugye? Mert hiába is kérdezek tőled, de te konkrét dolgot nem fogsz mondani. Nem is tudnál. Épp ez a bizonyíték arra, hogy nem világosodtál meg. Ne, ne is mond hogy vannak ilyen gondolataid, mert a mély gondolatok közül egyet sem fogsz tudni mondani! És akármit is fogsz megtapasztalni, akármilyen erkölcsi mélységekbe is hatolsz majd a tudatoddal, ha ide kiírd mikre jöttél rá, láthatjuk, hogy egyáltalán nem olyan mély gondolatok. És akik TUDJÁK is magukról, hogy nincs semmilyen megvilágosodott gondolatuk, azok szándékosan homályosítják a szövegüket, mint az ufós fényképeket a csalók (most nem akarom az ufókat ide keverni, ez csak egy hasonlat volt). Mindenféle titokzatos, nehezen érthető katyvaszt mondanak, de annak a fele sem igaz. Az a cél, hogy az ember jó legyen! És azt csak akkor lehet elérni, ha tudatosan az akar lenni, és nem pedig ha órákon át törökülésben ül. Te is jól tudod, hogy nem világosodtál meg, megvilágosítani csak Isten tud, te pedig gyenge voltál, és hallgattál a gonosz lebeszélő szavára. Azóta haragszol Istenre, sőt, mivel nem hiszel benne, nem is Istenre, hanem magára a vallásra, amiről meg vagy győződve, hogy egy kitalált kamu hülyeség, pedig tévedsz! Isten létezik, csak sok ember túl vak, hogy észrevegye, hogy azért nem segít, mert nem viselkedett jól! Sunyi volt, agresszív volt, szemtelen volt, álnok volt, gonoszkodó, kegyetlen volt, de azért kérni kérne Istentől mindent! Hát nem! Jónak kell lenni hozzá! Hogy elmondhasd, ma sem csináltál semmit rosszat. Hogy elmondhasd, ma is sok rossz ért, de jó maradtál. És akkor ha kérsz tőle egy önzetlen dolgot, akkor úgy intézi a világban lévő folyamatokat, hogy végül jó legyen neked. Sőt, jobban segít, mint ahogy te arra számítasz. Tudom, jó lenne megnyeri az ötöslottót, jó lenne ezt meg azt megkapni, de gondolj bele, ha te lennél Isten, és 10 millió ember közül 2,5 millió azt kérné, hogy nyerje meg az ötöslottót, akkor te hogy tudnál nekik segíteni? Hogy tudnál a kedvükbe tenni? SEHOGY! És Isten nem is így akar segíteni. Sokan meg rossz dolgokat kérnek tőle, olyat amit képtelen megtenni! Isten rosszat nem tesz, nem bánt senkit, nem átkoz meg senkit! Nem kell hozzá nagy megvilágosodás, hogy ezekre rájöjjön az ember. Na jó, talán egy kicsi.

"Hiába is kérünk tőled, vagy akármi mástól, akkor azt mondja, hogy megvilágosodott!"

Elírtam. Így helyes:

Hiába is kérünk tőled, vagy akárki mástól, aki azt mondja hogy megvilágosodott.

(És bocsi a sok felkiáltójelért. Esküszöm nem haragszom rád, csak így akartam érzékeltetni az egyes mondatok fontosságát, erejét, lényegét.)

Megint csak azt mondom, hogy másodszorra konkrétabban, lényegre törőbben írnám meg a szöveget, de már nem akarom átírni az egészet. Kétszer elolvastam minden írásod, pedig érthető volt (néhány idegen szón kívül), kérlek te is olvasd el néhányszor az én szövegemet, ha valamit nem értesz.

A lényege az akart volna lenni annak, amit írtam, hogy hiába mondod te, esetleg más, hogy olyan gondolatai érzései támadtak, amiket másképp nem éreztek volna át, nem tudták volna meg. Mégis ezek közül sem te, sem más nem mond egyetlen egy megvilágosodott gondolatot sem, egy megvilágosodott tanácsot sem, egy megvilágosodott érzést sem. Nyilván azért, mert sem te, sem más nem világosodott meg.

Mivel a kérdező kérdése, ezért ő is nyugodtan hozzáfűzheti a véleményét a dologhoz. :)

Kérdező, ha valamivel nem értesz egyet, nyugodtan kiemelheted az adott szövegrészt, és egy két érvvel megcáfolhatod az általunk mondottakat. Végül is mindhárman a saját szubjektív igazságunkat próbáljuk az objektívnek elfogadni, és most ezt vitatjuk meg. :)

"És nem vagyok megvilágosodott, csak volt pár bepillantásom."

Igazad van. De én erre az egy két bepillantásra vagyok kíváncsi.

Ezek a szatori állapotok. Amikor az éntelenséget tapasztalod. És most le kell írnom szinte ugyanazt: ilyenkor nem azonosulsz semmilyen érzékelt tárggyal, hanem a tiszta tudatosságban maradsz. Ebben a tudatosságban van a folyamatos keletkezése és elmúlása a tárgyaknak, a legdurvább anyagi minőségű tárgyaktól a legfinomabb szellemi minőségű tárgyakig, a gondolatokig. Itt érzékeled azt hogy a tested is csupán egy tárgy, ami rendelkezik azokkal a képességekkel hogy más egyéb tárgyakat észleljen. És a gondolatok a legérdekesebbek ebből a szempontból, ugye általában nyakig benne vagyunk a gondolatokban és szinte alig van szünet köztük. Na itt konkrétan te vagy az üresség amiben a gondolatok úgy keletkeznek és múlnak el hogy a tartalmukat nem is látod. Kb. mint amikor a víz felszínén buborékok jelennek meg, és egyből kipukkannak. Előfordulnak furcsa testi érzetek, van amikor úgy érzem kőből vagyok, valamikor súlytalannak érzem magam, vagy egyszer pl. "isteni fényeket láttam", de a lényeg hogy ezeket a dolgokat ne gondoljuk többnek mint amik valójában, mulandó tapasztalások. Máskülönben adhatunk nevet nekik, gyárthatunk elméleteket belőlük, és mi nagyjából tudni is fogjuk hogy miről van szó, mint a csakrák esetében (ez csak példa), viszont sok embernek lehet hogy ez fog megtetszeni és vakon hinni kezd egy olyan dologban, amit elképzel akkor amikor ezekről hall, aztán elkezd gyakorolni és frusztrált lesz hogy sohasem éri el az illúziót amit kerget. Ezért fontosabb mindennél a ragaszkodásmentes tudat. Persze az is lehet hogy ezek csak nekem nagy dolgok, másnak meg teljesen evidens. Ebben az esetben pedig főleg van mit behoznom a meditációval.

Egyébként azért is részesítem előnyben a gyakorlást a tanítással szemben, mert a nyelv az elme kreálmánya, ahol pedig az elme beleolvad a tudatba, ott a szavak már nem sokat érnek. És minnél mélyebbre megyünk a tudatba, annál inkább hasonlatos lesz a nyelv egy hálóhoz amivel vizet akarunk reménytelenül kimerni. Abban gondolom egyetértünk hogy zenével pl. sokkal mélyebb érzéseket foghatunk meg mint szavakkal, és a zenét sem a racionális elmével hallgatod.