Szerintetek létezik objektív igazság? (valóság? )

Értelek. Akkor a rövid válasz: 3 éve meditálok napi 1-2 órát minimum, de nem ritka hogy 4-5 órát, a jógát is eltaláltad de ez még elég friss dolog. Viszont a gyakorlásom a nyolcágú ösvény betartását is jelenti. És nem vagyok megvilágosodott, csak volt pár bepillantásom. Sajnos nem igazán tudok 15 másodperc alatt semmi fontosat bepötyögni. Illetve ami ide tartozik azt a 25. hsz-ban leírtam. Talán csak annyit írnék le hogy miért választ valaki egy ilyen utat. Én személy szerint sokat szenvedtem a gondolataimtól, ez abban tetőzött hogy álmaim bulijában voltam, ahová mindig vágytam, mondhatom hogy tökéletes körülmények között és nem tudtam jól érezni magam, csak a rossz dolgokat láttam és akkor azt vettem észre mikor körülnéztem hogy senki sem érzi igazán jól magát, mindenki csak hibát keres a másikban. Akkor jöttem rá arra hogy mennyire az elménkben élünk, hogy mennyire a gondolataink rabjai vagyunk. Pár napra rá elkezdtem meditálni, és teljesen másként kezdtem el látni magam, ha lehet így mondani külső szemlélő lettem és nagyon nem tetszett akit láttam.

Rájöttem hogy pont olyan vagyok akiket utálok, igazi negatív megkeseredett magyar aki mindig a körülményekre és másokra fog mindent. Aztán szépen lassan elkezdett változni a dolog, de nagyon lassan. Nem úgy megy az ahogy sokan gondolják, hogy felveszek egy pozitív személyiséget, mantrázom hogy napról napja jobban érzem magam stb. Az csak egy újabb maszk. Mert ugye nem önthetsz tiszta vizet a pohárba, amíg a régit ki nem borítod. Ezek a buddhista gyakorlás előnyei a világi ember számára, nem pedig a karma vagy a reinkarnáció véget nem érő boncolgatása. És úgy látom hogy egyre nagyobb szükség is van ilyen utakra, mert sok a stressz, ahogy te is írtad, és ha nem tanuljuk meg kezelni csak elfojtjuk akkor még több lesz.

Ha röviden össze lell foglalnom a buddhizmus lényegét, akkor azt mondom hogy "élni, és élni hagyni" De magának buddhának volt egy ilyen megszólalása: "Amit tanítok az nem más mint a szenvedés megszűntetése, eddig sem hirdettem mást, és ezek után sem fogok"

A többi felismerés pedig a gyakorlás velejárója. Bocsánat a regényért, főleg hogy nem témába vágó!

A buddhista hamis vallás végcélja az lenne hogy a valóságra telepedett fantomot felszámolod, azt akinek semmi létjogosultsága, csak mint illúzió létrejön az állandóan változó testi és szellemi körülményekkel való azonosulásból, ez az egó, csak miután ezt eltávolítottad pillanthatod meg a valóságot, addig csupán a nézőpontjaidnak és a véleményeidnek a rabja vagy, ahogy azt körülbelül mutatják a az ilyen megnyilvánulások mint "ezoterikus hablaty, hamis vallás" Ne érts félre, de feltettél egy kérdést az objektivitás-szubjektivitásra vonatkozóan. Itt pedig folyamatosan azt látom hogy mindenre szubjektíven reagálsz, ahelyett hogy objektíven vizsgálódnál. A buddhizusban valójában az fog megszűnni aki már most sem létezik, de erre is ráhúzhatod egyszerűen hogy zártosztályos gondolat, az könnyebb mint megérteni és a mélyére látni. Erre pedig én mondom hogy tipikus viselkedés az egoisztikus tudatállapotban, kapásból elutasítani mindent ami nem illik bele a világképembe, mert nem támogatná az évtizedek óta dédelgetett illúzióimat. Itt be is fejeztem. Remélem azért nem sértődsz meg és valamennyire elgondolkozol ezen, mindenkinek joga van mindenféle nézőpontokhoz ragaszkodni mint a materializmus katolicizmus vagy akár még a buddhizmus is. De miért másznál fel az útjelző táblára, ha követheted az irányt amerre mutat?

Béke!

MrStrafacci, örülök hogy fel akarod venni velem a kapcsolatot privátban, de jobb, ha nem privátában, hanem itt folytatunk véleménycserét. Így az esetlegesen ide tévedők is láthatják érveinket, véleményeinket, illetve én itt a fórumon könnyebben olvasom/értelmezem a szövegeket. Jobb szeretem itt megbeszélni a dolgokat. Szégyellni meg nem kell semmit, mert olyan sok butaság elhangzik a fórumokon, hogy ezek az ész érveken alapuló beszélgetések tényleg csak valami plusz dolgot adnának. Illetve az előző hozzászólásomat sietve írtam, utólag csak a helyesírási hibákat volt időm kijavítani, és így utólag átolvasva én is már egyértelműbben, lényegre törőbben fogalmaznék, de szerintem a lényeg így is átérződik.

Bármilyen véleményed van, kérlek ide írd, ígérem elolvasom és értelmezni fogom, próbálom átlátni a te helyzetedből, és összevetem majd a saját véleményemmel. És majd ész érvek alapján eldöntöm, hogy egyetértek-e vagy sem.

Oké, szóval a 34. hozzászólásra reagálnék. Összességében elfogadom azt amit írtál, de helyenként talán kiérezhető belőle a személyes tapasztalat hiánya (amit te magad is írtál a végén).

Gyakorlatilag úgy jött le a válaszod mint a keresztény vallás védelme a buddhizmussal szemben. Amire azt kell hogy mondjam én személy szerint fejet hajtok az istened előtt mert ilyen nagyszerű hívei is vannak. Ez annak a bizonyítéka lehet hogy minden igaz vallás egy célt szolgál, ezek csak eszközök, amelyek elvezetnek minket a végső megértéshez. Mint egy csónak, ami remek szolgálatot tesz amíg átérünk a túlsó partra, viszont ha átértél el kell engedd. Szerencsére nekünk nem szükséges eldöntenünk hogy melyik csónak a legjobb. A lényeg hogy te a ritka szerencsés emberek közé tartozol, aki megőrizte valódi természetét, valószínű hogy a hit segítségével. De ne legyél biztos benne hogy ugyanez a hit segít annak aki nyakig belemerült az anyagi világ mocsarába, neki valószínűleg erőfeszítéseket kell tenni hogy onnan kimásszon és lefürödjön, és nekik lehet hogy nem árt a jóga vagy a meditáció. Itt megjegyzem hogy te magad is szoktál meditálni, csak nem tudsz róla hogy az az. Igen, az imádság, az elmédet leköti egy verbális szöveg mormolása, közben befelé fordítod a figyelmedet, dettó mint egy mantrázó jógi. Egyébként nem tudom hogy te milyen képet alkottál rólam, vagyis a régi énemről, de feltételezem hogy rosszabbat mint amilyen valójában voltam. Leírom a személyes tapasztalatomat a vak hitről és a jó neveltetésről. Ugyanis véletlenül meg vagyok keresztelve, jártam hittanra, és úgy neveltek hogy mindig segítsek másokon. Így teljesen pozitív személyiséggel indultam neki az életnek, bár a hitem nem volt mély, mivel megtapasztalásra vágytam a feltétel nélküli elfogadás helyett. De a jószándékom az tovább tartott, viszont a pokolba vezető út is azzal van kikövezve. Aztán amint elkezdtem megszabadulni a kondícionáltságoktól, felismertem hogy mi volt a pozitív személyiség mögött. Egy rakás téveszme. Pl. rájöttem arra hogy nagyon ritkán segítettem önzetlenségből másokon, épp ellenkezőleg, volt a tettek mögött egy fantom aki saját magát jótétléleknek gondolva kisajátította ezeket a tetteket, csak hogy többnek, jobbnak érezze magát.És a gond az ott kezdődik hogy ez a pozitív énkép még akkor is megmaradt, amikor a valóságban már épp az ellenkezője voltam. (És ez nem ritka a világban) Személy szerint ezért vagyok óvatos a kereszténységgel, mert hiten alapul. Nem pedig vizsgálódáson és megtapasztaláson. Amióta a buddhizmust gyakorlom sokkal jobban megértem a kereszténység szimbólumait, ami nagy gondot okoz az olyan hívőknek akik nem látnak mögé. Ők azok akik azt hiszik a holdra mutató ujjra hogy az maga a hold. Egyébként nem tudom honnan veszed hogy nagyon mély megvilágosodás élmény valakinek amikor rálát a saját kondicionáltságaira, bár az is valami. A mély dolgok ott kezdődnek amikor rápillantasz a 25. hozzászólásomban említett dolgokra és azok tapasztalás tárgyává vállnak. Nyilván ez a keresztényeket nem sokban érinti mert inkább a bhakti jóga útját gyakorolják, vagyis az átadásét hogy minden cselekedetedet az egy mindent körülölelő létezőnek ajánlod. Igazából annyit, hogy minden vallás ugyanoda vezet, ha megfelelően használják. Aki pedig mindenáron azt akarja bizonyítani hogy az övé a legjobb, vagy az egyetlen igaz vallás az nagyon messze van istentől, de ezt már nem neked írtam... Olvasdd el többször ha nem érted hogy mit miért írtam, össze fog állni.

"De a jószándékom az tovább tartott, viszont a pokolba vezető út is azzal van kikövezve."

Mivel? Jószándékkal? Mert azzal biztos nem! A pokolba vezető út nem jószándékkal van kikövezve, ezt biztosan tudom!

"Aztán amint elkezdtem megszabadulni a kondícionáltságoktól"

Mit értesz kondicionáltság alatt?

"felismertem hogy mi volt a pozitív személyiség mögött. Egy rakás téveszme."

Nálad, de nálam nincs így.

"Pl. rájöttem arra hogy nagyon ritkán segítettem önzetlenségből másokon, épp ellenkezőleg, volt a tettek mögött egy fantom aki saját magát jótétléleknek gondolva kisajátította ezeket a tetteket, csak hogy többnek, jobbnak érezze magát."

Tudod, a legtöbb ember az erőszakos embereknek szívesen segít, és akkor jön elő az emberek "nem segítek most már mert elegem van hogy folyton tőlem kérnek mindent" éne, hogyha egy nyugodt, halkszavú, rendes ember kér tőlük valamit. Nos én ellenkezőleg vagyok vele. Fel ismerem, amikor egy olyan ember kér tőlem segítséget, aki rendes, és felismerem, amikor csak egy kihasználni akaró erőszakos lenéző alak. De mind a kettőnek segítek, és nem azért, mert jónak akarok tűnni, hanem azért, mert jó vagyok! ha mégis úgy döntök, hogy nem segítek valakinek, akkor az az erőszakos alak lesz az. Az én célom hogy jó legyek, körülményektől függetlenül. Nem mindig sikerül, ilyenkor erőt veszek magamon, és végül rájövök, hogy mennyire is nevetséges dolog volt, amin problémáztam, és hogy naponta nagyobb problémákkal találkozunk, amiket mondván "leszarunk", pedig izgat minket csak nem tudunk mit tenni ellene. És nincs bennem semmilyen kétszínű fantom, ami miatt én azt mutatom, hogy jó vagyok. Én tényleg az vagyok, amikor nem, akkor próbálok az lenni. Én ezeken a dolgokon sokat gondolkoztam, és próbálom minél kisebb problémának felfogni a különböző helyzeteket, hiszen azok is. Mert rájöttem, hogy bizony azok!

"És a gond az ott kezdődik hogy ez a pozitív énkép még akkor is megmaradt, amikor a valóságban már épp az ellenkezője voltam. (És ez nem ritka a világban)"

Nem ritka, de velem ilyen nem esett meg. Amikor te bűnt követtél el, beszóltál egy ártatlan embernek (vagy akármi mást tettél, konkrétan nem tudom mit), akkor mit éreztél? Miért gondoltad továbbra is jónak magad? Mert ez a hit hiányából fakad. A hitem számomra erőt ad, segít túltenni magam a nehezebb időkön, sőt, Isten nekem rengetegszer segített. És ha szívből, és nem önző dolgokat kérünk tőle, hogy pl. "könyörgöm segíts Istenem, indíts el olyan folyamatokat a múltban és a jelenben, hogy lehetőségem legyen megtudni ezt meg azt... (akármit), és lehetőségem legyen olyan szintre képezni magam, hogy elérhessem acéljaimat", akkor bizony segíteni fog. Csak meg kell tanulni nem önző dolgokat kérni tőle, és hihetetlenül gyorsan segít. Annyira gyorsan és feltűnően, hogy azt nem is képzelnéd. A dolgok nagyon gyorsan helyrejönnek, és én sokszor olyan sugallatokat kapok, tanácsokat tőle, amik csak hirtelen jutnak az eszembe, de olyan dolgok, amikre magamtól sosem gondolnék. Egyszerűen csak érez valamit az ember, és hirtelen rájön, amire kíváncsi volt. Ilyenkor Isten segített neki. És akárkik is vesznek körbe, akármilyen gonosz indokkal, Isten segít, hogy hozzád se tudjanak érni. Én minden nap imádkozok,mert Isten számomra egy segítő társ, aki mindent tud, és akivel elbeszélgethetek, és akitől nyugodtan kérhetek bármilyen jó dolgot. És hogy nem hittél igazán istenben, az abból is látszik, hogy mostanra már eltávolodtál tőle. De nem hiszem hogy csak most, szerintem te már akkor sem hitté igazán benne, amikor jónak hitted magad.

"Személy szerint ezért vagyok óvatos a kereszténységgel, mert hiten alapul. Nem pedig vizsgálódáson és megtapasztaláson."

De, én megtapasztaltam, és hiszek.

"Amióta a buddhizmust gyakorlom sokkal jobban megértem a kereszténység szimbólumait, ami nagy gondot okoz az olyan hívőknek akik nem látnak mögé."

Én nem tudok semmilyen szimbólumról. Az én bibliám az Újszövetség, abban Jézus tanításai egyértelműek, csak éppen az akkori kor értelméhez írodtak. Minden egyes történet egy tanmese, közben végig érvekkel és indokokkal magyarázza, hogy miért legyünk jók. Vilgáos, mint a nap.

"Ők azok akik azt hiszik a holdra mutató ujjra hogy az maga a hold."

Ezt nem értem. Talán valami Ószövetségi szimbólum ez? Mert ugye tudod, hogy annak semmi köze a kereszténységhez? A kereszténység Bibliája az Újszövetség. Az Újszövetség maga Jézus Krisztus tanítása. Érthető, és világos.

"Egyébként nem tudom honnan veszed hogy nagyon mély megvilágosodás élmény valakinek amikor rálát a saját kondicionáltságaira, bár az is valami."

Mi? Ezt nem értem. Sajnálom, de ahogy neked kicsit "boynolult" a biblia szövegét értelmezni, nekem a te néhány kifejezésed az, amit nehezen értelmezek.

"A mély dolgok ott kezdődnek amikor rápillantasz a 25. hozzászólásomban említett dolgokra és azok tapasztalás tárgyává vállnak."

Nézd, kérlek mondj egy két ilyen mély dolgot. Tényleg, csak egy két dolgot, nem kell sokat, néhány érzést csupán, ami ilyen mély. had tapasztaljam meg. Fogalmazd meg olyan nyelvezetben, ami egy fiatal számára is megérthető. Had érezzek át egy két ilyen gondolatot.

"Nyilván ez a keresztényeket nem sokban érinti mert inkább a bhakti jóga útját gyakorolják, vagyis az átadásét hogy minden cselekedetedet az egy mindent körülölelő létezőnek ajánlod."

Nos nem. Nem ajánlok én senkinek semmit. Én Isten útját követem, hitben és viselkedésben. Szabad akaratot adott, hát én őt választottam.

"Igazából annyit, hogy minden vallás ugyanoda vezet, ha megfelelően használják."

Nos nem. Sajnos nem. Egy isten van, és van akkora tapasztalatom, hogy megállapítsam, hogy a földön lévő vallások közül melyik a legigazabb vallás.

"Aki pedig mindenáron azt akarja bizonyítani hogy az övé a legjobb, vagy az egyetlen igaz vallás az nagyon messze van istentől, de ezt már nem neked írtam..."

Nem értek veled egyet.