Mi van velem? Kérlek olvassátok végig.
Utálok élni. Állandóan ingadozik a hangulatom, van olyan, hogy faszagyereknek érzem magam egy jó film után (tudom, gyerekes) máskor meg itthon vagyok egész nap (ez a jellemző) és a végén már sírok. Fiú létemre. A barátaim nem nagyon keresnek, de nem is hibáztatom őket mert... egyszerűen nem tom, hogy hogyan viszonyuljak az emberekhez. Szóval, amikor egy barátommal dumálok, gyakran elgondolkozom, hogy ő miért is a barátom, ugyanis nem vagyok őszinte. Ez az igazság. Nem merem elmondani, hogy állandóan itthon ücsörgök, hogy fogalmam sincs, mit kezdjek magammal, hogy k*rvára egyedül érzem magam, hogy pszichológushoz járok. Nem merem elmondani senkinek. Azért mert ezt lúzerségnek tartom, szerintem az is. Az ember ilyenkorra már fel kéne, h találja magát... nézzetek körül, én pl mindenki akit ismerek azt látom, hogy bulizik, és csomó barátja van. A suliban meg adom a nagy arcot... nem tudom, mennyire átlátszó, de ha mást nem is, engem iszonyatosan lefáraszt megjátszani magam. Nem bírok egyszerűen önmagam lenni. Ráadásul mindenki el is kerül, mert senki nem szereti az ilyen hamis légkörű embert. Elmennék én bulizni, mert hiányzik az életemből, és van rá vágyam... de ha meg odáig jutok, akkor hülyén érzem magam. Rámtör egy érzés, hogy mit keresek ott. Én mindig is amolyan "komoly" gyerek voltam, állandóan olvastam, soha nem voltam benne semmilyen hülyeségben, mindig kimaradtam minden buliból... de most úgy érzem, nem bírom ezt tovább. Hogy úgy fogok felnőtté válni, hogy semmit nem csináltam. Mikor fogom ezt bepótolni? 50 évesen??? Ugyan már... ezek hozzá kéne hogy tartozzanak a gyerekkorhoz! Ha most nem élem ki magam, abból valszeg megint egy rakat problémám lesz. Szeretnék én is vagány lenni és laza... régebben mindig elkerültem minden ilyet, lenéztem az ilyen embereket, de most már valahogy nem... most már én is ilyen akarok lenni. Nem is tudom, akarok-e még különc lenni... mindig is különc voltam, és büszke is voltam rá, egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy nincs senkim gyakorlatilag. És félre ne értsetek, nem azért mondom, de tényleg nagyon intelligens vagyok. Csak pl az a baj, hogy sportokban meg tök béna. És ha csapatjáték van, mindenki rajtam röhög.
Nem tudom, mit tehetnék, mindenhol zsákutcába jutok. Eddig mindig érdekelt valami, mindig volt hobbim. Most nem érzek mást, csak ürességet. Nem hiszek magamban. És mondom, az a gáz, hogy valamilyen társaságra vágyom, viszont félek kimutatni a való énemet. Mert a való énem egy beszari kis senki, aki mindentől fél. Csajom természetesen nem volt. Őszintén szólva ezzel is úgy vagyok, mint a bulizással. Valahogy nem tudnék mit kezdeni vele... pontosabban úgy érzem, hogy akkor mindenki rajtam röhögne, ha látnák az emberek, hogy csajom van, nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Pedig vágyom rá nagyon, és sztem elég fejlett vagyok érzelmileg.
Tudom, hogy nagy baromságnak tűnik ez az egész, amit írtam, visszaolvasva olyan, mintha egy 5 éves gyerek írta volna... de így tudom kifejezni magam. Kérlek segítsetek, szeretném, ha minél többen reagálnának rá! Gyakran már az öngyilkosságon gondolkozom, pedig az agyam tudja, h nem kéne, de úgy érzem, nincs kiút... Nincsenek barátaim, pszichológus nem segít, magamat felvállalni nem bírom, felmutatni a stréberkedésen kívül semmit nem tudok és képtelen vagyok teljesíteni a magammal szemben támasztott elvárásaimat. Így mi értelme élni? Élőhalottként, aki állandóan otthon ül?
Remélem nem voltam fárasztó, előre is köszönöm a segítségeteket.
17/f
válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat, jöjjenek még, mindenki véleménye érdekel.
"Szerintem alapvetően nálad ez a gond. Fogalmad sincs hogyan reagáld le a helyzeteket, lehetőleg oly módon, ami másnak természetes. Ezt jól mondom? Kicsit úgy érzem alapvetően az a gond hogy sokáig magányos voltál (barátok nélkül) és nem fejtette ki jótékony hatását rád a közösség. Így csak lebegtél egész általános iskola alatt, de legalább 8 év elég volt a beilleszkedéshez, és biztonságérzethez. Viszont középsuliban sokan magányosabbnak érzed magad, mert a burok, amit építettél, bár stabilan tartott általánosban, most áttörni sem tudod. Az egészet "újszülött" állapothoz tudnám hasonlítani. Nem tapasztaltál sokmindent, kényelmetlenül érzed magad emiatt, és ez a te fő gondod. Az is lehet tévedek. :S "
Nem, nem tévedsz, ennél jobban én sem bírtam volna megfogalmazni:)
Elmondom mi a gond: általánosban alsóban remekül elvoltam mindenkivel, én voltam a kiskirály. A gond az, hogy trógersuliba jártam, ahol a fél suli gettógyerek-panelpatkány volt, és ez csak a végén derült ki. Ott romlott el minden, hogy elkezdtünk kamaszodni, és hirtelen megutált egy csomó olyan ember, akit addig a barátomnak hittem, mert hát hogy is mondjam, jobb körülmények között éltünk, mint ők. De erről nem tom, miért én tehetek. Szóval nagyon szar volt, qrvára egyedül maradtam, és akkor jött ez, hogy én váltam a magányos harcossá, amolyan egyszemélyes kisebbség lettem, mert egyszerűen nem voltam hajlandó engedni a magam igazából. Nem szoktam rá a cigizésre meg a bandázásra meg a graffitizésre mint mások, és én lettem a kis "stréber". Ezért röhögök én azon, aki annyira görcsösen próbál mindenféle divatirányzatot meg stílust követni. És ezért támad okádhatnékom, ha valaki elkezd nyavalyogni, hogy szakított az xy-jával. Na BUMM! Örüljön, hogy volt valakije. Vagy, hogy legalább vannak igaz barátai. Nem tudom, mi ez ahhoz képest, amin én átestem. Amikor már a fél osztály engem akart megverni.
A burkot nem tudom, hogy fogom ledönteni. Abban sem vagyok biztos, hogy le kell-e. Egy biztos, hogy kb. 8. óta valóban "lebegek", ahogy te fogalmaztad meg. És valóban nincs tapasztalatom. Azóta már eltelt 3 év. Nem tudom, meddig fogom ezt így bírni. Ezért van bennem ez az öngyilkos érzés. Ráadásul állandóan azt látom, hogy az utcán is elkerülnek vagy kiröhögnek az emberek. Van olyan, hogy osztálytársamat látom buszon, de következetesen félrenéz. És ilyenkor elgondolkodok, hogy mi a franc baj van velem, hogy úgy kezel, mint egy leprást. Miért nem lehet odamenni és köszönni??
9:33:
Ez jó ötlet, de honnan tudtad ilyen gyorsan megállapítani? Szakember vagy?
Bocsánat, ha kicsit agresszíven írtam, de nem tudom magamban tartani.
válasza:Arról ha jobb módban élsz senki nem tehet negatív értelemben. Ha becsületes munkával szerezték a szüleid a pénzük, csak irígység szólt a többiekből. Elvileg, ha nem vágtál fel azzal, hogy mennyi márkás dolgot megkaphatsz, illetőleg milyen pazar házatok van az ellened irányuló éles kritika és csúfondárosság betudható az előbbinek. Viszont az dícséretes, hogy védted az igazad. Ezt az "igazságot" kéne továbbra is a szívedben hordoznod, és aszerint szólnod most is. Hidd el mivel már nagyobb vagy, lehet egyet is értenének veled. Azonban eltúlozni sem szabad. Lehet a saját problémádon kívül nem látsz, de mások talán súlyosabb értelemben sérültek holmi általános iskolás atrocitások miatt. Azért nehéz túlnőnöd a göndon, mivel az a TE sajátod, s mint létező, érző, gondolkodó lény, a saját sebeid sokszor mélyebbnek látod, mint amilyenek. Ez egyébként főleg abból fakadhat, hogy érzelmileg éretlen vagy. Nem feltétlenül kell, hogy rossz értelemben használjuk ezt a jelzőt. Ez az "éretlenség" a tapasztalatlansággal függ össze. Pont azért nem tudsz kiteljesedni érzelmi értelemben, mert nincs "táptalaj" hozzá. Így egyfajta gyermeki szinten mozogsz, a burokban, ahová a problémákat is zárod. Viszont ha sikerül levetkőznöd a sértettséget, és többször végig gondolod mindet, kicsivé, és jelentéktelenné válnak majd. Ezzel egy időben persze találnod kell egy elfoglaltságot, ami jó kedvre derít. Ha túlságosan belemerülsz, és nincs mi kibillentsen, csak árt, és nem használ a sok elmélkedés.
Annak ellenére, hogy megfogalmaztad, hogy érzel, mégsem látom, hogy olyan bajod lenne, ami ne lenne megoldható. A különcökkel sokszor előfordul, hogy egyedül járják az utcákat, és ha nem idősebb és jó kondíciójú emberről van szó - pusztán rosszindulatból is kinevethetik. Viszont hogy az összeesküvés-elméleteket is kilőjem, a társaságok általában viháncolnak akármin, nem feltétlen kell, hogy te legyél a téma - mégha ezt is érzed. Egyébként megértem miért érzed, puszta pszichológia. A nem köszönésnek is számtalan oka lehet. Ezek jelentős része persze negatív okokra vezethetőek vissza, de inkább kovácsolj erőt magadnak abból, hogy nem köszön. Következetesen te se nézz rá. Ne várj az emberektől "könyörületet' mert ahogy látom te térden csúsznál/ vagy csúszol is, pont ezt nem tolerálják. A másik lehetőség hogy nem lát, bár rád néz. (ez is lehetséges, főleg gyengén látóknál) Az is tény, sok bunkó ember van, de ne aláztasd meg velük magad. Ha nem képesek köszönni sem, hagyd a fenébe az egészet. Légy a magad ura. De azt látom (lehet tévedek) görcsösen próbálkozol, és ez sem a legpozitívabb benyomást szüli bennük. De hidd el van remény. Számtalan hozzád hasonló ember talál legalább 1 olyat, akivel tényleg barátok lehetnek. És hidd el, hozzád hasonló emberek élnek. Még akinek több évig barátja sem volt is képesnek tűnt a legnagyobb magányból kimászni, lenyelni több évi általános iskolás terrort, és saját, személyes kis világában éldegélni. Nem szabad eldobnod magadtől az életet, hiszen akkor igazolod azok előtt, akik bántanak, amit egyébként gondolnak rólad, és a szeretteidnek sem tennél jót egy ilyen meggondolatlan lépéssel. Bár nem látszik a kiút tudom - ha másként nem, a neten próbálj elfoglaltságot találni. (emberekkel ismerkedni, stb.)
válasza:SZIA!
Énis pont olyan voltam, mint amilyen most te vagy! (most 21 éves vagyok). Egész eddigi életemben béna voltam, ügyetlen meg ilyenek...
Most olyat fogok írni, ami miatt lehet, hogy megköveznek, meg azt hiszik, hogy csak hülyéskedek meg ilyenek, de komolyan gondolom:
Olvastam valahol korábban, hogy az eltúlzott, sűrű maszturbációtól úgy lecsökken a tesztoszteron szint és úgy megnövekszik magunkban a szégyen és a bűnösség érzése, hogy az tönkreteszi a napjainkat, ügyetlenekké válunk...+ a magas tesztoszteron szint felelős a férfiasságért, mindenért, ami férfias (ügyesség, lazaság, vadászösztön...:)) na én ezt felfüggesztettem és ritkítottam az alkalmakat...
utána...eljártam sportolni...egyedül, de ez nem baj, mert felvidított (tudod, ép testben ép lélek :)) utána másnap vidámabb voltam a suliban, és nyitottabb...
...utána (bár ez nem hiszem, hogy nagy szerepet játszott, de én hiszem, hogy valamit segített) a zenei ízlésemen is faragtam: a korábbi depressziós rockzenék helyett, a mai diszkóslágereket hallgatom, amik szinte minden partyhelyen szólnak... :)
és most itt vagyok... vannak barátaim és bulizunk... igaz, hogy kicsit későn kezdtem el, de ez nem baj... a világtól mindössze 80 nyamvadt évet kapunk ezen a bolygón... akkor használjuk arra, hogy azt csináljuk, amit szeretünk és ne búslakodjunk!!! :)
remélem segítettem, minden jót az életben...:)
válasza:Tök ilyen önbizalom hiányos, halk szavú személy voltam én is általánosban meg középben is. Különcnek, stébernek, kis szerencsétlennek éreztem magam és
egyáltalán nem tudtam mi a fene bajom van, ráadásul Anyuék is folyton pátyolgattak, mindentől óvtak. ÉS ez nagyon nem volt jó. Plusz mindig azzal voltam elfoglalva akkoriban, hogy ki mit gondol rólam, az öltözködésemről stb. De aztán 17 évesen lett egy nagyon jó barátom, aki
a pozitív tulajdonságaim erősítette, a rosszakkal pedig nem cikizgetett. Így elég gyorsan helyre állt az önbizalmam, egyre jobban éreztem magam a bőrömben, gyakrabban kimozdultam itthonról. Mindenféle zenét hallgattam: rockostól latinig mindent. Aztán a vidám, dallamos, pezsgő, életteli latin zene lett az igazi kedvencem. Azzal foglalkoztam, ami érdekelt: zene, tánc, kosárlabda, túrázás, net, az állataim... Mostanra megtanultam, hogy csak saját magam és szűkebb környezetem véleményére adjak, akik tényleg számítanak is nekem. De első helyen én állok és csak utána foglalkozom mások véleményével. Ez önzőségnek tűnhet/tűnik, de ennyire én is lehetek az. Az a lényeg, magadnak felelj meg és olyannal foglalkozz, amitől jól érzed magad és érdekel is.
21/L
válasza:Még mindig az előző vagyok, de a tegnapi 17:37-est nem én írtam.
Bízom benne, hogy tudtam segíteni neked. Sok sikert mindenhez az életben!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!