Miért gyűlölöm önmagam? Ha van türelmetek és segíteni akartok, akkor kérlek olvassátok el!

Rettentően kicsi önbizalommal rendelkezem….mindig másokat tisztelek, (“néha” irigykedek is) mindig olyan akarok lenni, mint a körülöttem lévő emberek. Tudom, hogy olyannak kéne elfogadnom magam, amilyennek Isten teremtett, de elnézve másokat, legyen az barát, szomszéd, vagy akár olyan ember, akit nem is nagyon kedvelek (bár próbálok minél kevesebb ellenséget szerezni, és minél több embert szeretni), valahogy mindig találok bennük valamit, ami nincs meg bennem. Ők, bár tudják, hogy nem tökéletesek és sokszor hibáznak, mégis képesek önmagukat adni…akár kinevetik őket a többiek, akár nem. Mintha azt mondanák, ez én vagyok. Ezek az én hibáim.

Ha nem tetszik el lehet menni. Én erre nem vagyok képes!!!!!T_T…Mi van, ha lenéznek mások…ha nem fogadnak el annak, aki vagyok.

Éppen ezért egy másik arcomat mutatom a világnak. Próbálok beleolvadni a környezetbe, ugyanazokat a dolgokat tenni, mint mások: Úgy nézni, járni, gondolkozni…Sokszor úgy érzem, hogy már saját magamhoz sem vagyok őszinte. Csak akkor, mikor egyedül vagyok…otthon. A magány viszont senkinek nem ajánlatos. Ilyenkor az ember csak még jobban emészti önmagát, csak visszagondol a múltra, felidézi az akkor véghezvitt tetteit, gondolatait. Vagyis az embernek szüksége van társakra.

Összefoglalva GYŰLÖLöM MAGAM!!!!Miért akarok mindig másokra hasonlítani??!!Kérlek segítsetek

13 éves lány vagyok, előre is köszönöm

(és bocsánat, hogy mindenkit itt untatok magammal, de ez most csak úgy jött, és éreztem, hogy valamikor meg kell szabadulnom ettől a tehertől.)Elnézést mindenkitől!

Köszönöm