Ti nem irigylitek néha a gazdag rokonokat, barátokat?

Nagyonis normális! A kapitalizmus igazságtalan, a kizsákmányolásra épül, illetve arra, hogy akinek sok van, annak mégtöbb lesz, akinek meg nincs, a feje tetejére is állhat, akkor sem jut egyről a kettőre.

Én 35 éves férfi vagyok, menő területen, elismert szaktudással rendelkezem. Jól keresek, de sehol nem tartok. A lakásom még mindig fele részben a banké. Aki nem csal adót, vagy a szülei nem tudják támogatni, az nem tud normálisan megélni (értsd saját lakás, autó, meg valamennyi tartalék).

Komolyan nem értem, hogy akik az ötödét keresik, mint én, hogyan tudnak életben maradni?

Nem szép dolog, de igen, néha irigykedem. Nem azokra, akik rendesen megdolgoztak érte, mert ők megérdemlik... de amikor látom, hogy a csajszi, aki beletette a fenekét a készbe a gazdag pasi mellé, beédelegte magát a családi vállalkozásba, ahol kb. csak a körmét reszelgeti, amúgy meg a gyerekét is lepasszolja az anyósnak, és nem főz a gyerekére tápláló kaját... na, amikor látom, hogy ő megint ilyen rucit, olyan rucit vesz, egy évben 3x megy luxusnyaralásokra...

én meg ingyen gályázom gyakorlaton, hogy legyen egyáltalán a szakmámban, egyetem mellett, amikor meg véletlenül kaptam pénzt, akkor havi 50et sikerült összeszedni úgy, hogy egy perc szabadidőm nem volt, mert minden hétköznap 8tól éjfélig melóztam, esetleg még utána házi egyetemre, de hétvégén is melóztam otthonról. Pedig tényleg mindent beleadtam, és nem a seggemet meresztettem... és nagyon jól fizető melóra sincs túlzottan esélyem sem nekem, sem páromnak - bölcsész beállítottságúak vagyunk mindketten (próbálkoztunk mindketten reál dolgokkal, de egyszerűen nincs hozzá agyunk)...

de aztán mindig megmondom magamnak, hogy ugyan igazságtalan az élet, de attól nem lesz jobb, ha mérgelődöm, mert semmi nem változik meg.

Miért irigykednék?

Azért, mert megvesz egy 50.000 forintos kabátot? Na én emiatt csak hülyének tartom. Nagyon nem vonzanak a drága dolgok, értelmetlennek és pazarlásnak tartom. A drágából és az olcsóból is ugyanúgy szemét lesz. Különben is, ha valakit ez tud csak boldoggá tenni, az szánalmas és egyáltalán nem normális. Az irigység sem az.

Általános sulis koromban felülemelkedtem ezen a problémán. Én nagypapámnál kaptam egész napra egy labdát, meg pár befőttesüveget, aztán jó szórakozást... Egész hétvégéket elvoltam azzal, hogy gyíkokat próbáltam fogni az udvaron.

Közben az osztálytársaim meg kapták a rohadt drága játékokat...

Már akkor felfogtam, hogy ha Pistike nem kap drága játékot, attól nekem még nem lesz.

Annyira rossz mentalitás ez, "megdöglött a malacom, dögöljön meg a szomszédé is!"