Mik a gazdag családok problémái?

Egyet ismerek, még nincs babájuk.

A férj rengeteget dolgozik, a feleség otthon van. Az együtt töltött idő mennyiségére nem panaszkodik, csak arra, hogy a férje hiába keres egy vagyont, úgy érzi, keveset költ rá, valamint, hogy unatkozik egész nap otthon.

"gazdagnak nevezzük most azt, hogy a számla nem jelent gondot, egészségesen tudnak étkezni, van lakás, kocsi, megtakarítás, amit folyamatosan tudnak gyarapítani, számottevően"

Több ilyen családot is ismerek. Annyi, hogy nincsenek anyagi gondjaik. A családi problémáik ezenkívül gyakorlatilag megegyezik a többi családéval.

Azért amit leírtál, az még messze van a "gazdagság"-tól.

Általánosságban, ugyan azok a problémáik a gazdagoknak mint a szegényeknek.

Minden ember szegény a saját szintjén !

Pl. Magyarországon nincs olyan szegény ember mint Indiába.

Ezek szerint a legszegényebb Magyar sem panaszkodhatna egy Indiaiszegényhez képest. Összefoglaló válaszként azt tudnám mondani,hogy a szegénynek és gazdagnak is a legnagyobb problémája a félelem. A gazdag és a szegény is fél !

Volt egy időszak, amikor nagyon sok pénzünk volt. Tényleg nagyon sok. Ha akartuk, két hónap alatt a fizetésből tudtunk új kocsit venni, miután megvettük az elsőt.

Elmondom, milyen problémáim voltak akkor nekem:

- úgy éreztem, hogy a szüleimnek nem volt ideje rám

- nekem komoly egészségügyi problémám volt, és hiába fizettem súlyos tízezreket a magánkórházban, nem jutottunk előrébb

- a szüleim sokat marták egymást

- a húgom külföldön élt, és a munkám miatt nem tudtam annyit látogatni, amennyit szerettem volna, nagyon hiányzott.

A kritériumnak megfelelünk, bár gazdagnak nem mondanám magunkat. Mivel jó a házasságunk és hatalmas malacunk van a gyerekkel (baba, de igazi tankönyvi nyugis-alvós-vigyorgós típus), komoly problémánk nincs. Csip-csup összeveszések előfordulnak, de rendezzük is a vitákat, így tüske nem marad egyikünkben sem.

Nekem a munkahelyem okoz némi nyugtalanságot. Belső dominanciaharcok vannak. Pont az elején jöttem el szülni, de a kollégákkal tartom a kapcsolatot - hááát, nem lesz egyszerű, amikor visszamegyek, az egyik kisfőnök miniHitlert játszik és módszeresen kikészít mindenkit, aki nem az ő embere. Ez az egy aggaszt csak, bár másik helyet is találnék, de tanulmányi szerződés odaköt.

Van felsővezető ismerősöm, olyan havi bevételekkel (legálisan, leadózva), amit átlag család 2-3 év alatt keres meg. Ott az időhiány miatt alakulnak ki néha otthoni feszültségek. Mivel két, korban közeli kisgyerek van, sokszor kialvatlanul jár be dolgozni. Hatalmas felelősség van rajta, ha a fáradtság miatt elszámol valamit, ki is rúghatják. Emiatt vérnyomásproblémái vannak, pedig egészségesen táplálkozik (kicsit mániákusan is), sportol és magas színvonalú orvosi ellátáshoz jut.

Viszont ő tudja, hogy ezzel jár a munkája, valamit-valamiért.

Aránylag jobban keresők vannak az ismeretségi körömben. Egyszer szóba került, hogy mennyire boldogít a pénz. Ez bizonyos összegig igen, utána már nem ezen múlik.

"gazdagnak nevezzük most azt, hogy a számla nem jelent gondot, egészségesen tudnak étkezni, van lakás, kocsi, megtakarítás, amit folyamatosan tudnak gyarapítani, számottevően"

Hát ha ez számít gazdagnak akkor tök jó, mert az ismerőseim 90%-a gazdag. Azért ahol mindkét szülő dolgozik és lehetőleg nem 8 általánossal idénymunkás meg nem 7 gyerek van, ott ezt meg lehet valósítani átlagos keresettel is.

Többnyire ugyan azok a problémák, mint a szegényebb családoknál, maximum a pénzen aggódnak kevesebbet.

[link]

Egyébként tessék. Nagyon sarkítva, a te esetedben a szegények az első szint miatt aggódnak általában: nincs kaja, víz, nem tudjuk befizetni a számlákat, stb. A szerinted gazdagak, pedig a többi szint miatt. Amúgy ha megnézed, az első szint feletti dolgokat nem lehet pénzzel megoldani.