Ha nem gazdag családból (vagy legalábbis pénzes) származom, akkor esélyem sincs a jólétre?

Hogy ne lehetne?

Csak a szegényekből lehet gazdag, mert aki gazdag az maximum csak gazdagabb lehet. ;)

Törd mindig a fejed a lehetőségeken

Hát figyelj!A szüleimnek 8 általánosa van,szegény családban nőttem fel.

Nem mentem egyetemre,hanem szakmát tanultam.Jól élek,élünk.

Ehhez az is kellett,hogy találjak egy társat,aki szintén nem munkanélküli.Így ketten együtt jól megélünk.

Jut mindenre,nem nélkülözünk,nyaralni is járunk,sőt éttermekbe is.Én havi 200-at keresek,párom havi 300 ezret.

Így ketten havi 500 ezerből élünk.Saját lakás,kocsi van,hitel szerencsére nincs.

Szóval fel a fejjel!Lesz ez majd jobb is! :)

Kollégiumban laktam és volt, hogy az utolsó 20 forintomból hívtam anyumat, hogy küldjön pénzt mert egész nap nem ettem semmit. Diákhitelt is felvettem. Igen, nyomorúságos volt, ugyanazt láttam, mint te, hogy mindenkinek futja mindenre, csak én éhezek, nem tudok kimozdulni, ruhát venni stb.

Ha jó a szakmád akkor érhetsz el viszonylagos jólétet. De ne hagyd abba a tanulást emiatt.

Az én szüleim is szakmunkás emberek voltak, ráadásul anyám alkoholista volt, így mindig szegények voltunk.

Én veled ellentétben nem mehettem egyetemre, mert ahogy mondták

"eridj dolgozni, mert nem foglak eltartani"

Így elmentem szakmai iskolába, és 17 évesen már főállásban dolgoztam. A másik 3 testvérem is hasonlóképpen szakmát tanult, és dolgozott.

Eltelt sok év, és sok évnyi munka. Ma már mind a 4-en kimondottan jó anyagi körülmények között élünk.

A nővérem gyerek mellett lediplomázott, és egy komoly cégnél vezető beosztásban több mint fél milliót havonta hazavisz.

A húgom cukrász, és évekkel ezelőtt beindított vállalkozása ma már sikeres. Az öcsém autószerelőnek tanult, ma Angliában a Mclaren cégnél dolgozik kimondott jó fizetéssel.

Én fodrászként dolgozom, szintén külföldön, és sikeres vállalkozásom van.

A siker, a jómód nem a szüleidtől függ hanem csakis magadtól. Ha megdolgozol érte, akkor sikeres leszel. HA semmit nem csinálsz, csak a szüleid szegénységét hibáztatod, akkor semmire sem fogsz jutni.

Ha okos vagy és olyat tanulsz, amire van kereslet, simán elérheted a jobb életszínvonalat.

Nekem kikötötték, hogy ha tanulni akarok, csak ingyenes iskolába mehetek és közel, mert ők nem állnak sem tandíjat, sem koleszt, még a könyveket sem.

most végzem el a szakmám, mellette nyáron van diákmunka, abból állom a jegyzeteket, illetve antikváriumban olcsóbban megszerzem a könyveimet. Már van fix állásajánlatom, egy hely épp akkor üresedik meg, mikor megkapom a bizonyítványom.

A párom 200-at keres, én 120 körül fogok, de amíg nem lesz gyerek, ketten egy kellemes életet tudunk élni (nem vágyunk nagyon drága ruhákra, nem iszunk, nem dohányzunk, tehát úgymond felesleges dolgokra nem költünk).

Minden attól függ, hogy az ember hogy nézi, félig tele a pohár, vagy félig üres.

Van aki elszörnyedne, hogy lehet ennyiből megélni, van aki meg még nagyon jónak is tartaná.

Nehéz a semmiből valamit csinálni, 0 háttér és támogatás nélkül, de nem lehetetlen.

"A pénz nem boldogít" -de ha nincs attól határozottan sz*r kedvem lesz. Jómagam is csóró családból származom. Nem végeztem főiskolát sem egyetemet, nem az én világom. Sajnos szakmát is rosszul választottam, No meg nem vagyok az a munkagép típus sem, aki megy amíg hajtani kell, és csak dolgozok, dolgozok a szent célért, akár a leg trágyább melóhelyen is a munka hőse lesz belőle... Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az első sorban feszítenék a munka temetésén. Legyünk őszinték, ez ma Magyarországon, nem épp egy sikeres vagyonos ember önéletrajzának kezdete. Vagy legyen nyolc diplomád, vagy hajtsd ki a beled is, vagy halj éhen. Kivéve ha kisebbségi vagy, mert akkor dűl a segíj tesó, de ez más tészta. Mindezek ellenére mindig volt munkám, különféle rém rossz gyárakban, kisiparosoknál, de a már említett belesz*rós mivoltom miatt sehol sem futottam be túlzott karriert. Nem is vágytam rá, de azért egy idő után már tele lett a hócipőm azzal, Normálisan megélni sem tudtam a fizetésemből. Nem tartom normálisnak azt a világot ahol csak ha végig kepeszted az életed, vagy átgázolsz mindenen és mindenkin gátlástalanul csak akkor boldogulsz. Mellesleg azt vettem észre, hogy a sok szolgalelkű munkagép is csak tengődik, és még el is hiszi magában, hogy ez így van jól, majd kipurcan ötven akárhány évesen. Szóval úgy döntöttem ebből köszönöm nem kérek, nem leszek igásló, nem leszek parazita, addig megyek amíg olyan helyet nem találok, ahol a-nélkül is tisztességesen lehet boldogulni, hogy biorobotot ne csinálnék magamból.

Jelentem megtaláltam. Továbbra sem vagyok gazdag, de ez nem is érdekel. Viszont van egy nem túl öreg autóm, ami otthon sosem volt, ha tankolni kell bele, hát tankolok, és nem járok gyalog csak azért hogy spóroljak, ha szerelni kell, hát elviszem a szervizbe, hogy mihamarább újra használhassam, nem hónapokig spórolok egy gömbcsuklóra amit majd a szomszéd Pista rak bele a sufniban. Ha elmegyek egy boltba (élelmiszer, ruházati, műszaki) megveszem amit szeretnék, vagy csak spontán megkívánok, és nem a pénztárcám kotorászom, hogy "jaj futja-e még majd hó végén tejre ha ezt megveszem". Ha a cimbikkel össze akarunk röffeni a hétvégén valahol, hát megtesszük. Ha el akarok menni kirándulni valahova, elmegyek. Egyszerűen kijövök a fizetésemből, és úgy tudok élni mint ahogyan mindenkinek tudni kéne. Tisztességesen. Pedig továbbra sem lettem élmunkás, csak csinálom amit kell, és semmi többet. Nem is várják el, hogy éhbérért Sztahanov legyek, nem is értenék az mire is lenne jó. Jelentem a helyet úgy hívják, hogy Newark on Trent. Ez egy angliai kisváros, itt élek és dolgozom immár öt éve. Gondtalanul. És még valami. Nem rágódom idióta politikusok kijelentésein, hidegen hagy, hogy ki kivel harcol éppen, nem felvonulászok más érdekeiért, egyszerűen csak élek ahogy jó nekem.