Miért ilyenek egyes gazdag családok gyerekei?

Fura ismerőseid vannak.

Az ilyenektől még nekem is kinyílik a bicska a zsebemben, mondom ezt úgy, hogy apukám elég gazdag, de ezt kemény munkával éri el külföldön, így habár mindig van pénzem, tudom, hogy meg kell becsülnöm. Néhányan meg úgy szórják, mintha nem lenne vége, lenézik azt aki nehezen tud csak boldogulni abból a kis pénzéből. Undorító.

Ez nem a sok pénz kérdése (bár nyilván összefügg vele).. én ilyen öntelt marhákkal nem beszélgetnék, főleg nem az életemről.

Ó, úgy szerettem, a "most léptem ki egy divatlapból, és nyolc kiló vakolat van rajtam smink gyanánt" típusú lányokat a főiskolán! (Voltak fiúk is, de a lányokat nagyon körbe tudtam röhögni.) Tudjátok, a fizetős szakon lévők közül azokat, akik csak azért vannak bent, mert ott is lehet társasági életet élni, és anyu meg apu azért fizet, hogy melegedhessen a gyermek. Na, az egyik ilyen leányzó szájából hallottam, hogy neki a zsebpénze nem elég a "megélhetéshez". Vázolom a helyzetet. Nevezett lány otthon élt a szüleivel, akik vettek neki autót, és fizették annak költségeit (tankolást is). Rendszeresen kapott ajándékba csak úgy ruhákat az általa favorizált üzletekből. Iskoláját, ételét fizették. Az említett zsebpénzt ezen felül kapta, ami havonta 50 000 Ft volt. (Ezeket onnan tudom, hogy a folyosón rendszeresen meghallgathattam sanyarú élete apró részleteit.) Na most. Gerincfordulásból vett lendülettel röhögtem arcon, amikor ezt kimondta, pedig nem is hozzám beszélt (valójában mindenkihez, olyan hangos volt, csak az nem hallotta, aki nem akarta.) Ne kérdezd, miért ilyenek némely szülő elkényeztetett gyermekei. Talán, mert nem érzik a pénz súlyát. Nem dolgoztak meg életükben semmiért, de mivel menő a "szegényekkel" barátkozni, mutatva, hogy nem is annyira különbözőek, ezért megteszik, és közben osztják az észt. Mert értenek hozzá, nyilván.

Azért, mert a szüleik azt hitték, hogy a szeretetet simán lehet pénzzel helyettesíteni. És ezért inkább mindent a kipufogójuk alá toltak...

Mert em mellé szarul nevelik őket.Én is jó körülmények közül jöttem,de sose mondanék ilyet,nem is szerettem gazdagokkal barátkozni,hiába volt meg meg van meg anyagilag mindenem,mésgsem éreztem magam sose közéjük valónak.És ezt annak tulajdonítom,hogy a szüleim,és főleg anyám,sosem engedett elszállni,és sosem dobálták a tíz meg húsz ezreseket,hogy költsem,csak mert volt.Persze erre haragudtam akkoriban,de már értem.

Utolsó vagyok: bocsi a hibákért.