Vannak még ilyen családok?

Nekem hálásnak kell lennem azért, amilyen életem volt/van. A szüleink példás emberek, nagyszüleink is, nincs tesóm, de két unokatesómmal nagyon szoros kapcsolatom van. Férjem egy bátyja van, közeli a kapocs. Szüleink szeretik egymást és elfogadták a párunkat.

Nekem PhD-m van, férjem közgazdász. Lipótvárosban élünk a gyermekünkkel. 5 éve együtt, szerelmesek vagyunk egymásba, én 30, ő 32 éves. Engem tárt karokkal várt a munkahelyem vissza, neki is jó munkája van. Kiegyensúlyozott az életünk: szeretjük egymást, a gyereket, a munkánkat, jól keresünk, van szabadidőnk, amit együtt tudunk tölteni.

Inkább azt mondanám, hogy elégedettek vagyunk, nem tökéletesek. Mindketten 300 fölött keresünk, a gyerekünknek biztosítani tudjuk a jó oktatást, ami a legfontosabb a jövője szempontjából. Tavaly egy hónapot voltunk az USA-ban "csak úgy". Szerintem ez az elégedettség a fontos igazán, bár ki tudja, kinek mit jelent ez a szó!

hát, messze nem tökéletes minden, de én nem panaszkodom, 18 éves házasok vagyunk, 17 éves, szorgalmas, jól tanuló lányunk van (sajnos baleset miatt nem szülhettem többet). Srgítjük a szüleinket, nem pénzzel, de az én szüleimnek nincs autójuk, intézzük a bevásárlást, ilyesmit, anyósom sajnos beteg, pár hete hozzánk költözött, hogy könnyebb legyen ellátni. A tesóim, sógornőm bármikor jöhetnek, számíthatnak rám. Mivel a lányunk egyke, nagyon ügyeltünk arra, hogy az unokatestvéreivel közeli és jó viszonya legyen.

Pénz lehetne több, de megélünk, na bumm, nem vagyunk gazdagok. de egészségesek vagyunk, van munkánk, amit szeretünk (én ápolónő, férjem mentőtiszt). Szerintem már ez is több, mint amit sokan magukénak tudhatnak, és ezért szerencsésnek érzem magam, és megbecsülöm, amim van.

"Nekem PhD-m van"

ezen mindig jót mosolygok... pláne, ha mellé teszed, hogy a férjed közgazdász, enyhén szólva vicces. Mintha a PhD valami szakma lenne...

Apum 52 éves, anyum 48, idén lesznek 30 éves házasok, 31 éve élnek együtt. Én 26 éves vagyok, már férjnél fél éve, a húgom 23 éves, még a szüleinkkel. A szüleink szeretik egymást a mai napig, persze apró-cseprő vitáik vannak (aki azt mondja, hogy nincs, az vagy hazudik, vagy valamelyik fél mindig kussol), a megcsalás soha nem volt téma, mindkettőjük részéről azonnali válással járna.

Mindenki szeret mindenkit :) Vannak még most is közös programok, sokat hülyéskedünk.

Anyagilag is megvoltak/megvoltunk mindig, persze pénzből mindig lehetne több, de sose adósodtak el vagy ilyesmi, mindkettőnket tisztességgel taníttattak. Már csak az unokát várják, és még teljesebb lesz minden :)

Örülök, hogy ezt láttam magam előtt, mert így hiszek benne, hogy nekem is sikerülhet.

A férjem részéről hasonló a helyzet, csak az ő szülei 26 éve házasok. Szintén 2 gyerek, a húga 22 éves, ő még otthon van, tanul.

Parancsolj, egyszerre két pozitív példa :)