23 évesen jöttem rá/vallottam be magamnak hogy leszbikus vagyok. Hogy tudnám elfogadni magam?
kedves 5. !
"Nem kell eljátszanod ezt az egész, baromi fárasztó "gyenge-vagyok, alárendelt-vagyok, olyan-butuska-vagyok, másodlagos-állampolgár-vagyok" idióta szerepet, amit a férfiközpontú társadalom kötelező gyakorlatként elvár a heteró nőktől. Ehelyett élhetsz normális, kiegyensúlyozott ember módjára."
Ez elég lesarkított nézőpont. Én szeretek nő lenni és szeretek nőies lenni. Nem utálom a férfiakat, számomra nem büdös undorító emberek, csak egyszerűen nem hoznak lázba. Én normális ember módjára éltem akkor is és most is, csak nem voltam boldog.
23 évesen jöttél rá és több párkapcsolatod volt férfiakkal? Több férfival volt érzelmi/testi kapcsolatod és akkor rájössz, hogy mégsem szereted őket?
Ugye tudod, hogy ilyen nincs?
Az IGAZI homoszexualitás velünk születik, első perctől kezdve egyértelmű.
Olyan nincs, hogy később rájövünk, meg voltam férfival ezerszer, aztán meggondolom magam.
Neked valami érzelmi/lelki sérülésed van. Fordulj szakemberhez.
Nem is 15 évesen kéne erre rájönni, ezt mindig is tudni kéne.
De ne aggódj, majd te is belekényszeríted magad egy hetero kapcsolatban és tök jó lesz, mert olyan normálisnak fog tűnni mindenki számára.
5-ös: Lehet, számodra büdösek a férfiak, de ez csak a Te véleményed. Nem vonzódsz hozzájuk, ennyi. Melegként tolerálni kellene a heterókat, ha azt szeretnéd, hogy téged is elfogadjanak. Mindenkinek más tetszik. És nem minden heteró lány r*banc, sok ügyetlen csaj is létezik, akiknek mégis van barátjuk, akikkel régóta együtt vannak, szeretik egymást. Ne általánosíts!
12-es: Bár nagy valószínűséggel már kisgyermek korban is megmutatkoznak a melegség jelei, mégsem lehet azt mondani, hogy születni kell a homoszexualitásra. A jelenleg elfogadott álláspont szerint a genetika mellett a szocializáció, a környezeted is meghatározza a szexuális beállítódottságodat. Sokan csak később jönnek rá, mit is szeretnének igazából. Ráadásul a nemi szerepeket már születés után rögtön elkezdik a gyerekbe verni, lehet persze tiltakozni, ahogy én is tettem, mikor kislányos ruhákat adtak rám 3 évesen, én meg fiús akartam lenni, de akkor is tudod, mit vár tőled a társadalom már ilyen fiatalon is. Foci a fiúknak, baba a lányoknak. Kék, rózsaszín. Kard és barbie. Lehetne sorolni. Persze, hogy sokan még tizenéves koruk végén sem tudják elfogadni, hogy mások.
Kérdező: Nekem sosem okozott nagyobb gondot elfogadni, hogy a lányokat is szeretem, nem csak a fiúkat. Viszont sok barátom van, akiknek nagyon nem megy ez, évek óta küszködnek. Ha szeretnél erről beszélgetni, akkor írhatsz nekem nyugodtan. Nem ígérem, hogy tudok segíteni, de megpróbálhatom.
22/L
#14: "De ne aggódj, majd te is belekényszeríted magad egy hetero kapcsolatban és tök jó lesz, mert olyan normálisnak fog tűnni mindenki számára."
Így van!
A faluban a kisboltnál is minden mosdatlan jó magyar alkesz elégedetten csettinteni fog majd: milyen szíííp heteró család! Milyen szép nagy kipuffadt szőrös, kopaszodó kanember az URA, ő meg milyen jó asszonyka: főz, mos, takarít, szolgálja az URÁT, fölvette a nevét is urának és parancsolójának (saját nevét nem is használja már, ő már csak ValakiNÉ), tudja hogy hol a helye!
Meg majd amikor a férje a mézeshetek után elkezdi verni és megerőszakolni (ahogy kell), akkor majd még elégedettebb lesz a kedves kérdező, hogy az élete végre a NORMÁLIS, társadalmilag elfogadott keretek közzé került.
Csak néha, csendes tavaszi éjszakákon, mikor a kanja már elégedetten röfögve lefordult róla, gondolkozik el rajta, hogy élhetne akár szabadon is, egy szép, jó illatú, kedves lánnyal - de ezt a gondolatot gyorsan elűzi magától, mert úristen, MIT SZOLNÁNAK AHHOZ AZ EMBEREK! - meg biztos a kaporszakállú Jóistenke Bácsi (aki mindig lesből kukkolja a népeket) is biztos csúnyán megharagudna érte, kimászna a Bibliából mint Samara a tévéből, aztán a villásfarkú krampusszal jól megfőznék egy kondérban paprikás krumplinak, magyarosan!
Csak a felvázolt szituációban lehetsz nőies nő, élheted meg a nőiességedet.
Esetleg vetesd el majd a gyereked, ha a "párod" azt akarja, az is normális, szemben a melegséggel.
#15: "Lehet, számodra büdösek a férfiak, de ez csak a Te véleményed."
Ez nem az én véleményem, hanem biológiai tény. Ki lehet nyitni az orrot, vagy a biológia könyvet, és elolvasni benne.
Az MÁS KÉRDÉS, hogy van, aki szereti a büdöset szagolgatni. Tudom, hogy van ilyen. Elvégre a lócitrom is jó büdös, mégis milyen sok légy rajong érte.
"Melegként tolerálni kellene a heterókat, ha azt szeretnéd, hogy téged is elfogadjanak."
Mondjuk ebben logika éppen nincs, de én baromira tolerálom a heterókat. Rohadtul undorító ugyan, ahogy az összes aspektusából a világnak beletolják az arcomba a visszataszító szokásaikat, de tolerálom. Sokszor hányni tudnék tőlük, de nem szólok be miatta, általában pofákat sem vágok. Bár mondjuk annak eléggé örülnék, ha kizárólag otthon, a négy fal között gyakorolnák a gyomorforgató dolgaikat, és nem kéne naponta elszenvednem, ahogy szerintük a fаszon pörgő pinа forgatja a világot.
Az a baj, hogy ők természetesnek veszik, hogy én toleráljam őket, de ők meg majd valami kegyként fogják kiosztani, ha néha kegyeskednek elnézni nekem, hogy nem pisilem össze magam örömömben egy jó nagy túrós dákesztől.
Na de ATTÓL MÁR azért egy picikét bepöccenek, hogy egy nőnek megadatott, hogy az ocsmánykodás helyett a jót, szépet, szabadságot választhatja, ő meg ANNYIRA szemellenzős, hogy nemhogy örvendezne, de majd' eszét veszti bánatában emiatt.
Ilyenkor bizony hajlamos az ember azt mondani: édes lányom, nem erőszak a disznótor! Szépen vissza lehet menni a mocsokba fetrengeni.
19-es: Elég sok biosz könyvet olvastam érettségire, az orromat is rendszeresen használom. Szagoltam már jó büdöset, de a férfiak szaga nem taszító számomra. Erősebb, más a testszaguk, mint a nőknek, de nem büdösek. Mindenkit más illat/szag vonz, vagy éppen taszít, ennyi. Azért a lóciteomos hasonlat elég durva. Emberekről beszélünk, nem a trágyáról. Ha meg már a biológiánál tartunk, akkor lássuk be, hogy a fajfenntartás végett szükség van arra, hogy az ellenkező nemek vonzódjanak egymáshoz.
Lehet, neked visszataszító, másoknak nem az. Elég változatos a világ, nem minden lány pasizik ugyanúgy. És vannak párhuzamok egy heteró, nem heteró kapcsolatban. Volt részem mindkettőben, én már csak tudom.
Ugyanazt mondod, mint a homofóbok. "Engem nem zavar, de csinálja a négy fal között." Aki így áll a melegekhez, az nem tokeráns. Te sem vagy az a heterókkal. Nem kell mindent kivinni utcára, de kisebb dolgokkal miért lenne baj?
Igen, értem a problémádat. De a homofóbok iránt érzett dühödet nem kellene kivetítened minden heteróra. Nem mindig a nőknek rossz egy heteró kapcsolatban, ismerek olyan párt, ahol a férfi a teljesen normális, a lánnyal vannak gondok, a pasi boldogabb lenne nélküle.
Egy "túrós dákesztől" én sem pisilek be örömömben, s megsúgom, a lányok nagy része sem... A diszkós p*csák talán, de ez csak egy társadalmi réteg. Egy puncitól sem leszek boldogabb. Megvan mindkettőnek a helye, az ideje. Akkor örülni lehet neki. De nem ez határozza meg a normális emberek mindennapját azért. Fontos dolog, de nem minden. És hogy kinek melyik az izgató lényegtelen.
Számodra a leszbikusság a jó, a szép, a szabadság. Van, aki választhat, lehet inkább férfit választ, mert az a jobb neki. Én is lehet, férfi mellett fogok kikötni. Ebben semmi rossz nincs csak jól kell megválasztani a párom. Lányokra is ugyanez vonatkozik. Sok a hisztis p*csa, ott a női szeszély, megvan ennek is a hátránya.
Az tényleg szomorú, hogy nem látja be valaki a másságát, nem tudja elfogadni azt. Butaság, igen. De érthető. Engem is ért diszkrimináció a biszexualitásom miatt, nem jó érzés. Én első perctől kezdve elfogadtam a dolgot mondjuk, de valakinek nehezen megy. Ezt is tolerálni kell, segíteni az illetőnek, nem mocskolódni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!