Miért jön mindenki azzal, hogy az öngyilkosság a könnyebbik út? Hát miért választaná bárki a nehezebbet?

SOHA NE ADD FEL!!!

ha ezt meg tudod tenni, legyőzhetetlen vagy!

csak egyszerűen sz@rd le a problémát, és lépj át rajta, csak és CSAK a célra (a jóra, amit el akarsz érni) koncentrálj, a többi nem lényeges

a negatív dolgok nem visznek előre, ezeket egyszerűen lépd át, sz@rd le

csak a pozitív dologra koncentrálj! mert ez visz Téged előre,

és ha figyelmen kívül hagyod a negatívat, akkor előbb utóbb meg fog szűnni! :)

Kerekesszékes vagyok ismét.

Ne aggódj, nem bántottál meg.

Még nem győztél meg, hogy miért jobb a halál az életnél. Ha meghalsz, igaz, hogy nem fog fájni semmi, de örömöd sem lesz. A jó nincs rossz nélkül.

Miért jobb a semmi a valamitől?

Biztosra nem mondhatod, hogy nincs semmi a halál után, mert onnan senki sem jött vissza, hogy elmondja, "hé haver, ott nincs ám semmi."

Azzal nem szegülsz ellen a gonosz hatalomnak, mert megölöd magad, sőt, inkább neki kedvezel. A gonosz célja a káosz és pusztítás, most függetlenül a vallástól.

Magam nem vagyok vallásos meg ilyesmi, csak nyitott vagyok olyan dolgokra amit sem meg nem erősítették, sem meg nem cáfolták.

Visszatérve a témához, nem a tanítások miatt nem követsz el bűnt, hanem a büntetéstől való félelem miatt. Ugyanez igaz az öngyilkosságra is.

Egyébként hogy jutott eszedbe ez a téma, most komolyan?

Olvasom itt a válaszokat.

Mi az a marhaság hogy soha ne add fel?

Arra nem gondolt senki hogy az embernek lehet hogy nincs kedve már tovább küzdeni ??

esetleg ereje sincs hozzá

És az meg miféle baromság hogy a halál után nincs semmi ??

Kilinikai halál állapotából vissza tért emberek ezrei a megmondhatója annak hogy milyen úton indul el az ember és milyen érzések fogadják őket

mivel az élet velem is rendesen kicseszett több alkalommal egymás után retúrban ezért elég sokat nyomoztam és olvastam a témában

a legfőbb végkövetkeztetés az az hogy sajnos az ember az öngyilkosságot követően nem abba a szeretet teljes állapotba kerül ahol majd találkozik a rokonaival hanem megragad egy olyan létsíkon ahonnan nem tud tovább lépni ezzel bele betonozva magát abba az állapotba ami elől menekült

itt az életben az idő miatt esélyünk van arra hogy tovább lépjünk, hogy valami elmúljon érzelmileg, hogy egy szerelmi bánat után találjunk egy társat aki ismét szerelmet vált ki belőlünk és megint boldogok legyünk

A kérdés végül nem az lesz hogy mi a könnyebbik vagy a nehezebbik út hanem hogy mi történik azután ha valaki ténylegesen öngyilkos lesz.

Aki azt írta hogy nézd csak körül mennyi embertársad él sokkal nyomorultabban mint te az fején találta a szöget.

Kedves 27-ers válaszoló!

Felhívnám a figyelmét arra, hogy a

"Mi az a marhaság hogy soha ne add fel?

Arra nem gondolt senki hogy az embernek lehet hogy nincs kedve már tovább küzdeni ??

esetleg ereje sincs hozzá"

és a

"a legfőbb végkövetkeztetés az az hogy sajnos az ember az öngyilkosságot követően nem abba a szeretet teljes állapotba kerül ahol majd találkozik a rokonaival hanem megragad egy olyan létsíkon ahonnan nem tud tovább lépni ezzel bele betonozva magát abba az állapotba ami elől menekült"

állítása ellentmond egymásnak. Ezért szerintem ezt jobban át kellene gondolnia.

Ezen kérdés megválaszolása persze komolyabb és mélyebb metafizikai problémakörbe tartozik, de sajnos ennek megvitatására itt most nem áll rendelkezésre álló hely és idő.

Függetlenül a fentebb leírtaktól, az én személyes véleményem természetesen az, hogy a kedves és tisztelt Kérdezőnek nem lenne szabad elkövetnie az öngyilkosságnak semmilyen fajtáját, hanem azt javaslom, hogy próbáljon felülemelkedni a depresszív tényezőkön és körülményeken.

Üdvözlettel:

Dr. Szalay Helga

kulturális antropológus

jo napot

ne legyel ongyilkos, az nem megoldas, harcolj az almaidert, en is azt tettem es gyoztem

keress egy peldakepet es harcolj amig nem gyozol!!!!!!!!!!

Nincs ellentmondás kedves Helga csak félre értelmezi az irományomat.

Nyilvánvalóan az első állításomat azonosítja azzal hogy ha valaki feladja akkor az öngyilkos lesz.

Misem állhatna távolabb állításomtól.

De akkor leírom hogy tisztán értse mindenki hogy miről van szó mert ezt a kérdést nem lehet megoldani sem tudománnyal sem metafizikával hanem sokkal inkább józan paraszti ésszel.

Add fel a küzdelmet egyenlő ne ússz tovább az árral szemben.

Mondjuk megjelenik az életedben a depresszió.

Mivel azt gondolod hogy ez rossz ki akarsz belőle kerülni mindenáron.

A probléma abban rejlik hogy a depresszió az ellenállásodból fogja meríti az energiáját ezért minél jobban küzdesz ellene annál mélyebbre húz.

Így nem lehet megoldani egy problémát.

A megoldás a következő:

Add fel a küzdelmet.

Megjelenik az életedben a depresszió, és akkor mi van ?

Miért lenne ez rossz ?

Isten megalkotott más tulajdonságokat is mint például az irigység, önzőség vagy féltékenység de miért lenne ezzel baj ??

Amíg itt élünk a földön addig mindennek lesz ellentéte férfi és nő, nappal meg éjszaka, bűnöző és rendőr, az egyik nem létezhet a másik nélkül.

Nem mondhatod hogy én csak a nappalt szeretem mert az milyen jó mert akkor mikor fogsz pihenni ??

Tehát ha megjelenik a depresszió az életedben akkor üdvözöld, mindenki életében eljön nincs kivétel és nincs is ezzel semmi baj.

Hagyd a depressziót békén hagy legyen nyugodtan esetleg önsajnálattal is együtt jár.

Ilyenkor az ember lelassul egy kicsit és nyugodtabb lesz.

Én akárhányszor próbáltam benne maradni a depresszióban sosem sikerült, magától elmúlik de mondom csak ha nem állsz ellen.

Mint az örvény, az is húz, ha kapálózol ellenállsz lehúz és megfulladsz.

Ha nem küzdesz ellene akkor egy darabig húz majd elenged és te szépen folytatod az utadat tovább.