Egy nagyon furcsa lánynak hogyan lesz párja?

Erre nem igazán tudunk reagálni szerintem. Vagy találsz valakit akivel jól elvagytok, vagy nem. Még fiatal vagy, előtted az egész élet, szóval szerintem bőven van esélyed.

Sok szerencsét!

"Folyamatosan meg akarják változtatni az embert, folyamatosan meg akarnak győzni."

Nem akarlak meggyőzni. A valóságot nem fogod tudni megváltoztatni. Onnantól a te dolgod, hogy ebben a valóságban hol akarsz helyet foglalni.

Elemzel és jó hitelt veszel föl, vagy nem elemzel és eladósodsz.

Elemzel és talán jobb (rád valóbb) munkád lesz, vagy nem elemzel és szenvedsz egész életedben.

Elemzel és a problémákat hatékonyabban oldod meg, vagy nem elemzel és néha rádszakad az egész.

Elemzel és jobban megérted a körülötted lévő világot, vagy nem elemzel és értetlenül nézed, hogy mi történik.

stb.

Rajtad áll. Abban van választásod, hogy melyiket választod, abban nincs, hogy ez így működik.

"Változni fogok? Nem mondod?! Már most azt teszem. Tudok róla..."

Mégis úgy beszélsz/írsz, mintha nem.

"Felesleges mindennek az értelmét keresni."

Mindennek valóban nem is kell. De vannak dolgok, amiknek az ember keresi az értelmét.

Te pl. ezzel a kérdéssel az értelemkeresés értelmén gondolkodsz, ahol a te hozzáállásod alapján ezt most nem kéne tenned.

"Ahelyett, hogy azon gondolkoznál, hogy a rosszat milyen hozzáállással tedd elviselhetőbbé, vészeld át, a jót pedig hogyan vedd észre, ahelyett azon filozofálsz, hogy miért élsz, mi a célod... "

Az életben vannak szituációk, amikor a két témakör összeér. Meg vannak a valóságnak olyan problémái, amiket pusztán hozzáállással nem lehet megoldani, hanem "elemezni" kell. Pl. az elromlott mosógépet nem lehet úgy megjavítani, hogy máshogy állsz a mosáshoz. De a vakbeles beteg sem gyógyul meg úgy, hogy bárki hozzáállássa megváltozik. Az emberi kapcsolatok is sokszor úgy működnek, hogy a hozzáállás megváltoztatása nem elég. Mit gondolsz, miért létezik a pszichoanalízis és annak rengeteg ága?

"Szerintem ez stresszes, feszültséget kelt. Az élet értelme maga az élet, ezen nincs mit tovább gondolkozni."

Nem. Én egyértelműen azt látom, hogy a nagy többség a stressz és a feszültség feloldásának, a kellemetlen életesemények (halál, betegség, baleset, stb.) feldolgozásának eszközeként használja a létkérdések önmagukban való tisztázását. Egyszerűen lehetetlen úgy leélni az életet, egy vegetatív, primitív életet leszámítva, hogy ne kerülj ennek közelébe. Már akár szakmák is vihetnek efelé. Az emberek szeretnék tudni, mi miért történt és történik, meg mi fog történni. A te hozzáállásod ennek elérésére kevéssé alkalmas. De azt nem mondom, hogy nincsenek előnyei. Én teljesen értékítélet mentesen próbálom elmondani, mi a helyzet.

"Tudnak örülni egy sétának, szívesen mennek a ligetbe, ott futkároznak, játszanak a többiekkel, sosem nőnek fel."

Ez nagyon szép, de mint látod, a kutyák nem működtetnek civilizációt, nincs olyan fogalom, hogy felelősség, erkölcs, becsület, stb. Persze önmagában ez sem rossz, nem szükséges pár évtized múlva azok közé tartoznod, akik felelősséget vállalnak másokért, bonyolult rendszereket ismernek (jog, orvoslás, műszaki, gazdasági tudományok) és működtetnek.

"EMLÉKEZTETŐÜL a kérdésem az volt, hogyan talál így meg egy fiú/én őt, mindegy, aki elfogad így, nem akar megváltoztatni, nem győzködik, önbizalmat ad, nem mereszt rám nagy szemeket."

De pont az a lényeg, hogy ez a kérdés nagyon erősen összefügg az összes előzővel. Egy idő után az emberek szeretnek beszélgetni. Aztán ha a párommal nem nagyon lehet másról, csak hogy milyen szép a fa és milyen jó sétálni a ligetben (amit magam is tudok, tehát azt magamban is tudom élvezni), nekem az nagyon kevés. Na és mivel nem akarlak megváltoztatni, ezért inkább keresek valaki mást. Hogy hogyan találsz? Úgy, mint más. Olyasvalakik társaságát kell keresned, akik az életet élvezik, nem sokat gondolkodnak rajta. Jó szándékú, jámbor, de viszonylag (jó értelemeben) egyszerű emberekét. Van sok ilyen. De ugye azt tudod, hogy amit te elvársz (elfogadás, nem megváltoztatás, nem győzködés, önbizalom adás), azt neked is teljesítened kell?

Tudod miért nem fogsz soha ilyen férfit találni? Mert nincs olyan hülye, aki önszántából tönkre akarja tenni magát.

Nem veled, az érdeklődési köröddel stb. van baj. Hanem a viselkedéseddel. Simán elképzelhető, hogy külsőleg és belsőleg is tetszenél nekem. DE! Nem érne annyit ez a kapcsolat, hogy érzelmileg lenullázzam magam melletted.

Nem erre értettem. Én sem szeretem, ha győzködnek...

Szerintem te nem is akarsz senkit igazán közel engedni magadhoz... Úgy meg, hogyan szeressenek, ha nem engeded? A másik pedig az, hogy érzelmek nélküli robotoknak nézel minket, férfiakat. Mégis kinek jönne ez be?

Nem ismerlek, nem tudom, hogy milyen vagy. Csak azt írom, amit így látatlanban gondolok.