Szerintem ez is a világ változó értékrendjének egy jele. Szerintetek?
Gimnáziumban egy tanórán beszélgettünk arról, ki minek tartja a munkát (a munkahelyit). Az osztály 95%-a szükséges rossznak tartja, ami a megélhetésért kell.
Eléggé furcsálltam, hogy így gondolkoznak az osztálytársaim erről, azok is, akik gyógyszerésznek vagy gyógytornásznak készültek.
Szerintem a munka embertársaink megsegítéséért, valami jobbátételéért van. Ezen felül szükséges, hogy hivatásunk legyen, olyat próbáljunk választani, amit szívesen csinálunk. Ha álomszakmánk 100-at fizet, és egy olyan, amit ki bírunk tanulni, se sose érdekelt, az 180-at, még akkor is jobb az álmok után menni.
Nagyon sok munka - kb melyik nem? - múlik azon, hogy szívesen csinálja-e az illető.
Sokszor monoton, unalmas, lelkileg megterhelő, vagy nagy koncentrációt igénylő, vagy nehéz egy munka. Hogyan lehet azt úgy csinálni, hogy csak a pénz érdekel?
Azt egy általános iskolás is tudja, hogy a napi 8 óra meló csak szlogen. Alsó hangon dolgozol annyit - számoljunk mégis annyival - és utazol kétszer fél órát. Ezzel 9 óra ment el, alvással, reggeli készülődéssel, evésekkel menjen el 10. Marad hat óra "élni"
Szóval a nap nagy részét a munkahelyen töltjük el.
Nekem nagyon fontos, hogy a majdani munkám a hivatásom legyen, kb. lényem egy része. Ami önbizalmat ad, ahova örömmel megyek be, és amit én fontosnak tartok, és valahol mindig is érdekelt.
Ugye nemcsak engem bőszít fel, hogy az emberek többsége a pénzt helyezi szem elé?
Apuci, anyuci rég elengedte a kezem...
Csak mondjuk letettem egy szakmát, miközben iskola után 17 éves korom óta heti háromszor éjszakai műszakban dolgoztam diákmunkásként, mert akkor sem volt túl rózsás a helyzete apucinak, meg anyucinak.
mivel volt annyi sütnivalóm, hogy olyan munkát válasszak, ahol el is lehet helyezkedni.
Miután már eltartom magam, készülhetek a fősulira, néhány év múlva, ha összejön addigra a keret rá.
Szóval, nem egyszerű, és tudom, hogy másnak sem az, de nem fogok belefásulni a helyzetembe.
én nem nézek le senkit, inkább csak szomorúnak tartom, hogy valaki otthon a meleg szobájából azon "siránkozik", hogy mennyire motiválatlanok az emberek, mert mondjuk az illető nem tudja mi a különbség egy 100ezres meg egy 180as fizetés közt. igen, van egy olyan réteg is, akit leírtál, de őszintén ennek alig van köze a mai magyar valósághoz. az emberek örülnek ha van egyáltalán akármilyen munkájuk, nem hogy még válogassanak.
másrészt elég valószínű, hogy nem közgázt tanultál, mert akkor tudnád, hogy a kereslet-kínálat határozza meg a tevékenységed értékét (majdani bevételed), ha 43564 távfutó van az országban, lehet hogy nincs szükség még645re, pontosan ez csinálta a balhét az egyetemtüntetésekkel. szeretheted akármennyire a távfutást. mindenki nem lehet első és dobogós. és még csak 50. sem, max a legnagyobb teljesítményed is csak annyira lesz jó, hogy a kitartásodddal valahol a 234. leszel a sorban azok mögött a genetikailag jobb adottságúak mögött, akik előnnyel indultak és kitartóak is.
elég valószínűnek tartom, hogy egy fiatal lelkes álmodozó optimista vagy. a világ nem úgy működik, hogy csak akarni meg tenni kell a dolgokért.
Pedig akarni kell és tenni.
De a te mentalitásodra szokták asszem mondani, hogy magyar mentalitás.
Érdekes, mindenki kérdezi az egyetemistáktól, hogy szeretik-e amit tanulnak.
Pályaválasztás előtt mondják, hogy azt válasszák, amit szeretnek.
Mert ez fontos.
"teljesen igaz, hogy az törődik bele, aki feladja...de akkor minek él?
Lehet, hogy most nem azt csinálom, ami a célom, de nem ragadok meg itt, a pénz kell, de munka mellett tanulok tovább, hogy később azt csinálhassam, amit szeretnék. "
Érdekes, te is kimondtad, amiről én is beszélek...
"De a te mentalitásodra szokták asszem mondani, hogy magyar mentalitás.
Érdekes, mindenki kérdezi az egyetemistáktól, hogy szeretik-e amit tanulnak.
Pályaválasztás előtt mondják, hogy azt válasszák, amit szeretnek. "
egyáltalán nem ez a magyar mentalitás, a magyar mentalitás pont az az optimista önhitegető idiotizmus, amit te csinálsz.
ha a magyarok végre tudnának gondolkodni, akkor nem csak ilyen infantilis szövegeket hallanék mindenhol, hogy "csak akarni kell", meg ehhez hasonló marhaságok. pont ez öli meg a társadalmi szolidaritást.
igen, azt választották, amit szeretnek, ma ezért van annyi munkanélküli pályakezdő. ugyanis a fiatalok 70%át nem érdekli mondjuk az autóalkatrészek 3d tervezése, vagy gazdasági elemző programok megírása, pedig ebben van a jövő. kicsit tanulj a gazdaságról, meg olvass híreket.
"Érdekes, te is kimondtad, amiről én is beszélek..."
hatalmas különbség van az átmeneti munkák és a semmisemérdekel között. csak mivel semmi tapsztalatod nincs a munkakeresés nehézségeiről, el se tudod képzelni, milyen lehet, amikor rájösswz,h ogy egész életedben képtelen leszel valóravbáltani az álmaidat.
megsúgom, elég sok az ilyen "minek él" ember. főképp egy válság idején.
de erre majd úgyis csak akkor jössz rá, amikor szembesülsz azzal, hogy az élet nem habostorta, ahogy megálmodod. inkább örülnöd kellene, hogy a te életedben vannak lehetőségek, amik célt mutatnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!