Akik gyereket vállalnak, nem gondolnak bele a társadalmi hülyeségekbe, korrupt világunk áldásaiba?

Senkinek ne legyen gyereke! Pusztuljon ki az egész istenverte emberiség! El vagy szállva, kicsi rigó...

Kérlek válaszolj egy kérdésemre: Szerinted minek éljünk egyáltalán?

Ha tudsz egyetlen valós okot is felhozni, amit te magad is komolyan gondolsz, akkor nem foglak komplett idiótának nézni.

Az a gond, hogy sokan az élet értelmét keresik, az életben valami központi célt keresnek. Miért? Az életben túl sok minden van ahhoz, hogy egyetlen egy valamit kiragadjunk belőle.

Kérdező, kérdezd meg magadtól akkor, azt, hogy ki vagy te, hogy eldöntsd egy olyan ember sorsát aki még meg sem született? Honnan veszed ehhez a bátorságot? Honnan veszed, hogy rosszul érezné magát? Az meg, hogy a szülő és a gyereke között nem alakul ki egy szoros kapocs (azon felül amit leírtál) az az elcseszett nevelés miatt van.

A gond a fogyasztói társadalom.

valahogy egyet értek veled.

ebbe a világba nem szívesen szülök gyereket, és nem csak azért mert lassan egy fizetésből sem lehet megélni persze itt Magyarországon. ebbe az undorító,romlott, pusztulóban lévő világba nem érdemes. viszont nem nézem le azokat akik gyereket vállalnak . felőlem más azt csinál amit akar. elvégre azért nem kéne hagyni, hogy kihaljunk. . .

aki még ebbe a világban vállal gyereket , minden tiszteletem az övé.

persze csak annak aki normálisan fogja nevelni a gyerekét és nem az, hogy majd 8 évesen annyit néz tv-t amit akar, meg majd 10 évesen mobiltelefont meg laptopot kap.....

A szüleid az életed, az életet adták neked. Hálával tartozol nekik ezért, nem ilyen hangú számonkéréssel. A gyerek az egyik legszebb dolog a világban. Remélem egyszer megtapasztalod, hogy milyen életet adni.

És nagyon rosszul gondolod, ugyanis mindenki öregszik. A szülő is. Hiába nősz fel, a szüleid mindig a szüleid maradnak és te mindig a gyerekük maradsz, sose fogsz tudni kilépni ebből a körből. Ezért sem egészséges, ha a gyerek a szüleinél él, mert valamilyen formában megszűnik a felnőttsége.

Nekem valószínűleg sosem lesz gyerekem. De ha tőlem kérdeznéd, én is rávágnám, hogy igen, akarok gyereket!

Lehet, hogy nem tudok neki anyagiakban mindent megadni, lehet hogy sokszor lesz szomorú, mert sérelem éri, de amit tudok azt megfogok tenni érte és az ő boldogságáért. Megpróbálom megvédeni attól, amitől tudom, és megpróbálom egy életképes, önálló felnőtté nevelni.

Még valami... a biológiát sose becsüld alá. Mélyebb kötelékeket köt, mint gondolnád. Érdemes ezért alámerülnöd pszichológia témájú könyvekben.

15/L

1. Van 5%, aki nincs rákényszerülve mindezekre, neveld úgy a gyerekedet, hogy beletartozzon ebbe.

2. A többség ilyen, de szintén nem kötelező közéjük tartozni. Neadjisten segíteni is lehet rajtuk, hogy tudatosabbá váljanak.

3. pont kimaradt. :D

4. Ezzel egyetértek, sok embernek tényleg nem szabadna gyereket nevelnie, radikális elgondolás, de valamiféle "alkalmassági" vizsga nem ártana leendő szülők részére.

5. Normális társadalmat normális emberekkel lehet felépíteni, neveld úgy a gyerekedet, hogy jó példával járhasson elől. Ha más nem, legalább kezelni tudja a visszásságokat, és önmaga, illetve a környezete számára boldog életet tudjon biztosítani.

Kurt Vonnegout írta:

"Egy férj, egy feleség és néhány gyerek – ez nem család. Ez csak egy rettenetesen sérülékeny túlélési egység."

Amiről te beszélsz, hogy haragszol a szüleidre, hogy nem tudtak olyan nevelést, lehetőségeket biztosítani számodra, amilyet te szeretnél, vagy vágysz, és úgy érzed egy társadalmi szintre vagy beszorulva, amiből szeretnél kitörni.

Lehet az embereket szidni, azt érdemes tudni,hogy minden társadalmi rétegnek meg vannak a maga szokásai, különböző élethelyzetekre a megoldási stratégiái.

Az emberek többsége, 70-80%-ban a szülei érzelmi világát "örökli". De.

Azt nem mondhatjuk, hogy minden azon múlik, hogyan nevelnek bennünket, de ezt átalakítja, átneveli a felnőtt világ, amelybe beleszülettünk. Később is változik a karakter, felnőttkorban is érthetnek olyan pozitív hatások, negatív traumák, amelyek módosítják a jellemet.

Aki nem akar gyereket, az előfordul, hogy leginkább azért, mert nem akar olyan sorsot neki, mint amit maga is cipel. Hisz belőle lesz a gyerek.

És ma már nem úgy megy, hogy a cipész mesternek egyértelmű, hogy cipész lesz a fia is, és a szakmák úgymond "öröklődnek". Mert a világ sokkal több lehetőséggel bombázza a gyereket, aki majd nagy zavarában talán azt se fogja tudni mit válasszon.

Kevesen születnek ma bele a szakmájukba, a szüleik által,

és ha még meg is szeretik, az egy óriási ajándék.

Szóval ma ki kell találnia magát egy fiatalnak, ami nem könnyű.A szabadság is ijesztő, mert nagyobb felelősség, nagyobb teher, de sokkal könnyebben lehet rosszul dönteni.

Az elvárások pedig nőnek, egyre több minden lesz alap elvárás. Az elvégzett munka pedig nincs arányban a fizetéssel, vagy a felelősséggel ami a munkával jár.

Mindaddig így fogsz gondolkodni, amíg át nem töröd magad egy "magasabb" rétegbe. Ezt mobilizációnak hívják.

Azt az érzést biztosan sokan ismerik, amit összekevernek az irigységgel, persze vegyülhet vele, mikor látjuk, hogy a szomszédék hogyan élnek, vagy egy csoportba szeretnénk tartozni, vagy megjelenik "Úgy akarok élni mint ők!"

Vágyakozás egy másik rétegbe, ez jobb esetben, egy hatalmas motivációt adhat, példát, célt, ambíciót.

Itt nem feltétlenül a pénzre gondolok, hanem életstílusra, életformára, szokásokra.

Az igaz, hogy aki tudja magáról, hogy úgy látja a világot, ahogy, az ne is vállaljon szerintem gyereket, mert a gyerek a mi szemünkön keresztül látja majd azt: amit mi mutatunk neki.

És egy elcseszett nevelést, egy "szar a világ" mentalitásból felébredni, amit a szüleink itattak belénk,

nagyon nehéz kinőni és felnőni.

Meg hát a szociális környezet. Én hiába nevelem tisztességesen, überszuperül, ha olyan a közösség az iskolában, a gyerek befog csavarodni, magányos lesz, különc, vagy velük züllik. A környezet így úgy, mindig is befolyásolta az embert.

Ha van egy frankó, tekintélyében stabil szülő, akkor ezeket meg lehet dumálni a gyerekkel, és nem lesz belőle baj.

Szóval vagy a környezet, vagy a szülő befolyásolja a gyereket.

Fontos a szeretet. De reálisnak is fontos lenni, hogy a szeretetből még senki nem lakott jól, és nem lehet befizetni a gyerek kirándulását.