A racionalizmusban hiszek, mégsem vagyok kiemelkedően jó semmiben, minek erőltessem így a társadalmi életet?

Igen, tudom miről beszélsz. Én is mindig szeretnék valamihez nagyon érteni, de a legjobban talán csak az evéshez értek, abból mindenkinél jobb vagyok azt hiszem....

Szerintem a lényeg, hogy ne csak akard, tegyél is érte.nA baj az, hogy nem mindig vagyunk arra képesek amit akarunk és sokszor olyan dolgokat tudnánk csinálni amiket viszont nem akarunk.

Szerintem vannak bizonyos adottságok amiken nem változtathatsz és amiket el kell fogadnod és használnod kell. Mert ha nem használod amid van és mindig csak mást akarsz akkor odajutsz, hogy nincs semmid. Mert amid van azt elhanyagolod, amid pedig nem lehet azt méginkább akarod.

Én régebb néztem a Pókembert. Ott például Peter mindig azzal panaszkodott, hogy milyen nyugott élete lenne, ha nem kéne Pókember legyen, ha ezt az adottságot valaki más kapta volna meg, mert igy ő nem tud olyan dolgokat csinálni mindig, amiket szeretne. És ilyenkor mindig megjelenik az a Póknő vagy micsoda és elmgyarázza neki, hogy neki ez volt a hivatása és ő ezzel kell éljen, mert nem az a dolga, hogy panaszkodjon élete végéig.

Ugyanigy van szerintem az emberekkel is. Hibázik az, aki megakarja magát változtatni. Szerintem mindenkinek fejlesztenie kéne önmagát a változtatás helyett. Nem hiszem, hogy te nem vagy semmiben sem jó. Viszont azt hiszem, hogy olyasmiben szeretnél jó lenni amire nincs adottságod. Például én profi akartam lenni matekből, de rájöttem, hogy nem vagyok olyan beállitottságú. És talán igy van jól, mivel lehet, hogy a világ szempontjából fontosabb, hogy én orvos legyek vagy pszichológus vagy mittudoménmi, mert pont segithetek bizonyos embereken, akiken mérnökként nem tudnék segiteni.

Tehát szerintem mindenkinek van esélye. Mindenkinek van esélye ahoz, hogy fejlessze azt, amivel megvan áldva, viszont nem mindenkinek van esélye ahoz, hogy azt csinálja amit ő szeretne. És talán ha mindenki azt csinálná csak amit szeretne akkor az káosz lenne.

Mondok még egy példát, ami rákéne vezessen már valamire, ha eddig nem is értettél sokat: van 2 gép. Az egyik 1994-es, a másik 2010-es. Az 1994-es gépen lehet játszani, lehet rajzolni, meg egyebeket, szóval fellehet használni. Felépitéséhez képest maximálisan kilehet használni, főleg hogyha még hozzáadunk egy kis memóriát, itt-ott, meg egyéb fejlesztéseket, de a 2010-es gép már startból kiüti az 1994-est. Miért ? Mert másképp volt felépitve. De a '94-es gép sose lesz olyan, mint a 2010-es. És ez nem rossz dolog, ez csupán felépités kérdése. Igy van embereknél is. Nem vagyunk egyformák. Nem tudunk megváltozni. Nem programozhattuk saját magunkat születésünk előtt ezért ne is gondoljuk, hogy létezésünk közben megtehetnénk ezt a változtatást, nem.

Mindenki olyan amilyen és ha ezt az emberek megértenék akkor talán nem lenne annyi őrült ember ezen a bolygón.

Mélységesen együtt érzek veled :(

Én is ilyen vagyok, rajzolni úgy-ahogy tudok, de annyira az nem érdekel :S

Mind1, az egész életem egy sz*r. Lehet, hogy az lesz a legegyszerűbb amit már kitaláltam: diliházba megyek.

Itt az emberek fele azt mondja rám, hogy okos vagyok másik fele, hogy bolond -szélsőségesen viselkedem, ok.-, van aki szeret, van aki nem. Bár szerintem csak szánalomból mondanak rám pozitívumokat :D.

Irány a diliház! Ott elleszek még x évet aztán "Hello World!"

Jó film az a "Száll a kakukk fészkére" egyébként :)

Sajnos nem tudok magamnak jobb jövőképet. Mi is a jobb egyáltalán? Nem is érdekelnek már az ilyen fogalmak (szép, okos, jobb, stb.. jelzők). Csak szarral dobálózik mindenki körülöttem, pedig ezek nem is olyan fontos dolgok :@

mi az a racionalizmus?

keresgetheted azt amiben jó vagy, de teljesen felesleges, mert egyszer csak úgy tudni fogod, hogy miben vagy jó, akkor nem is kell ezen gondolkodnod és akkor is szereted majd azt csinálni ha nehezebb vagy úgy érzed, hogy nincs értelme tovább csinálni és akkor sem adod fel