Szerintem ez is a világ változó értékrendjének egy jele. Szerintetek?
Gimnáziumban egy tanórán beszélgettünk arról, ki minek tartja a munkát (a munkahelyit). Az osztály 95%-a szükséges rossznak tartja, ami a megélhetésért kell.
Eléggé furcsálltam, hogy így gondolkoznak az osztálytársaim erről, azok is, akik gyógyszerésznek vagy gyógytornásznak készültek.
Szerintem a munka embertársaink megsegítéséért, valami jobbátételéért van. Ezen felül szükséges, hogy hivatásunk legyen, olyat próbáljunk választani, amit szívesen csinálunk. Ha álomszakmánk 100-at fizet, és egy olyan, amit ki bírunk tanulni, se sose érdekelt, az 180-at, még akkor is jobb az álmok után menni.
Nagyon sok munka - kb melyik nem? - múlik azon, hogy szívesen csinálja-e az illető.
Sokszor monoton, unalmas, lelkileg megterhelő, vagy nagy koncentrációt igénylő, vagy nehéz egy munka. Hogyan lehet azt úgy csinálni, hogy csak a pénz érdekel?
Azt egy általános iskolás is tudja, hogy a napi 8 óra meló csak szlogen. Alsó hangon dolgozol annyit - számoljunk mégis annyival - és utazol kétszer fél órát. Ezzel 9 óra ment el, alvással, reggeli készülődéssel, evésekkel menjen el 10. Marad hat óra "élni"
Szóval a nap nagy részét a munkahelyen töltjük el.
Nekem nagyon fontos, hogy a majdani munkám a hivatásom legyen, kb. lényem egy része. Ami önbizalmat ad, ahova örömmel megyek be, és amit én fontosnak tartok, és valahol mindig is érdekelt.
Ugye nemcsak engem bőszít fel, hogy az emberek többsége a pénzt helyezi szem elé?
Nem naiv vagyok.
Csak ezeregy dolog érdekel kiskorom óta, és köztük sok társadalmi probléma, ami ellen tenni lehet, ha csak kis körben is.
Azok között akarok lenni, akik olyan szakemberek, akik tesznek is.
A hobbi jó 18-20 éves korig.
Onnantól idő sincs rá, és onnantól nem is igaz hobbinak.
Amúgy komolyan ti olyat dolgoztok, amit nem szerettek, és nem a hivatásotok?
Hogyan csináljátok?
Titeket nem érdekel semmi? Ha igen, hogy élitek túl, hogy érdekel, mégse tudtok vele foglalkozni?
Ti meguntátok a küzdelmet? A küzdelmet egy szép életért?
Gondolom, ti is olyanok vagytok, mint a flegma, bunkó eladó, aki nem válaszol a kérdésedre és nem köszön, vagy az életunt buszsofőr, aki direkt a piros előtt nyom padlógáz-padlófék kombót, meg megvárja, míg az ajtó elé érsz, és bevágja előtted.
Mert ami nem a hivatásod, nem szereted, nem lehet jobban csinálni.
Én inkább... felkötöm magam...
De eddig nem is sikerült semmit jól megcsinálnom, amiben nem láttam jót és nem érdekelt.
Csak ezt gondoljátok végig. Csak ezt. Semmi mást.
Valaki 10-12 éves kora óta érdekel az egészséges életmód. Már rengeteg könyvet olvasott, ő mindent megtesz az ügyért, saját blogot ír.
Persze, hogy egészségügyis akar majd lenni, hogy ami 10 éve SZÍVÜGYE, azt az igét terjeszthesse, nomeg egyáltalán, arról tanuljon.
Gondoljátok már végig...
Életuntak társasága...
válasza:Egy helyzetet vázoltam, arra kérek választ.
Pont.
válasza:de, igenis naiv vagy, mert azt hiszed, hogy egy gazdasági válság idején az emberek válogathatnak a melók közt, ebből az jön le, hogy nem sok közöd volt eddig még az élet megpróbáltatásaihoz, vagy úgy általában a valósághoz. innentől kezdve mindegy mit írunk.
szerintem te meg tipikusan egy idealista ambiciózus tini/pályakezdő lehetsz, akit a szülei tartanak el és szép nagyokat álmodik a világról, esetleg kapott egy jó kis támogatást egyetemre, és most meg akarja váltani a világot. felőlem azt hiszel amit akarsz, ha nagyon akarod, hát váltsd meg a világot, senki sem állít meg benne.
de azért nem ártana, ha kicsit több megértést mutatnál azok felé, akiknek más lehetőségek adottak az életben, mint lehet. ha meg ezt sem hiszed, akkor majd egyszer talán megérted ezt.
mondjuk nem ártana ha a sok gondolkodás meg szövegelés helyett felemelnéd a lapátot, és tapasztalatot is szereznél a nagy elméleteidről.
gondolom a te apád szerint is meg lehet élni havi 47 ezerből...
azzal viszont egyetértek, hogy áltlaában az embereknek nincs sok érdeklődése az életben, ez tipikus magyar jelenség, de attól még, hogy valaki nem szeret buszsofőr lenni még nem következik, hogy mindenkivel bunkó. igazából sosem az teszi elégedetté az embereket, hogy mit csinálnak, hanem hoyg meg tudnak e élni belőle. egy bizonyos fokig elsősorban az számít, mennyit keresel, másodsorban az, hoyg mennyire vagy elismert, harmadrészt meg az éelted egyéb részei, de a pénz akkor is az első helyen lesz, mert enni minden nap kell, ezen kár filóznod.
Azért szerintem sok embernek nem a megélhetés a kérdés.
Sokak igen, de sokaknak nem.
Sokaknak tényleg a 20 vs 25 fok, a Milka vs. olcsóbb csoki és a többi.
Az élethez csak ambiciózusan és világmegváltó tervekkel szabad hozzáállni. És ha nem sikerült, újra és újra próbálni.
Az, hogy pénzt keresek, az nem tölt el megelégedettséggel.
És igen, ha nem szeretek buszt vezetni, akkor nyűgös leszek, ideges, bunkó, direkt rosszul vezető.
Amúgy én nem nézem le azokat, akik megpróbálták, és nem sikerült.
Viszont ti lenéztek ENGEM, amiért az a véleményem, hogy a hivatásunkat kell keresni kb. végkimerülésig, és szeretni a munkánkat.
Azt én is lenézem, aki nem is keresi a hivatását, nem is keresi azt, ami őt érdekli, hanem CSAK A PÉNZÉRT akar majd dolgozni.
Erről eléggé rossz véleményem van..
Ja, és a konkrét példámról még nem esett szó.
Egy ilyen esetben engem jobban zavarna, ha nem tudok az egyetlen hivatásomnak élni, mint az, hogy mit eszek meg hány fokos lakásban élek.
válasza:Egyre jobb ez a vita, teljesen igaz, hogy az törődik bele, aki feladja...de akkor minek él?
Lehet, hogy most nem azt csinálom, ami a célom, de nem ragadok meg itt, a pénz kell, de munka mellett tanulok tovább, hogy később azt csinálhassam, amit szeretnék.
Ha beletörődnék, hogy néznék utána tükörbe? Feladom az életem néhány akadály miatt?
Mindenki dönthet, akkor is, ha azt gondolja, hogy nincs választása.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!