Kellett már új életet kezdened? Volt olyan mikor úgy döntöttél hogy tiszta lappal kezded a holnapot? Miért döntöttél így?

Abban az értelemben, ahogy talán te gondolod soha.

A saját értelmemben véve folyamatosan. Minden nap egy tiszta lappal indított új nap. Illetve az élet is produkál olyan dolgokat, amik következtében a holnap már nem ugyanolyan. pl.: egy halál eset,

Mert nem szerettem a munkám és a családom is bunkó volt velem. Plusz úgy éreztem, hogy a barátaim csak kihasználtak.

Jól döntöttem :)

Egy időben csak úgy tudtam elviselni a rossz házasságomat, és az ezzel járó kudarc- és szégyenérzetet, hogy mindennnap leittam magam.

Aztán egyik reggel iszonyat másnaposan belenéztem a tükörbe, és szörnyű volt a látvány. "Mit csinálsz magaddal?" kérdeztem hangosan magamtól, és aznap kikértem a házassági anyakönyvimet, hogy beadjam a válást.

Elváltam, majd egyszál hátizsákkal nekiindultam a nagyvilágnak. Külföldön telepedtem le, családot alapítottam, tanulok, élvezem az életet.

A legjobb döntés volt, amit akkor reggel a fürdőszobában meghoztam. :)

Szakítottam a barátommal, azóta teljesen megváltoztam, el is döntöttem hogy új élet, sokkal "jobb" leszek.

Tervezek még majd egy új kezdést pár év múlva, amikor végre kitehetem a lábam örökre ebből a házból, és saját lakásom lehet. Jó messze.

igen, a magánéleti síkon.

mindig kihasználtak a pasik, vagy idegesítettek a tapadásukkal, erőszakos ragaszkodásukkal... a barátnők meg anyám meg mindig mondta az okosságokat hogy adjak mindenkinek esélyt.

de már egy rondaságnak sem tudok esélyt adni annyira herótom lett a kínos randiktól és a férfiaktól (bocsi)

így úgy életet kezdtem. rájöttem hogy nem ez kell nekem, egyedül szeretnék élni nem egy bosszantó kolonccal a nyakamon aki megfullaszt vagy mindenben beleköt. megtanultam milyen testbeszéd, viselkedés elutasító és ha valaki ezen felül is próbálkozik, lazán Nem-et tudok már mondani ami eddig nem igazán ment félelem miatt.

azóta boldog vagyok :)

Igen. Nem becsültem meg a páromat, aki imádott, mindezt az anyám miatt érzett dühöm és tiltakozásom miatt. Csak anyámra nem akartam hasonlítani és végül görcsös próbálkozásomban pont olyan lettem, mint ő. Elhagytam a páromat, csak hogy bántsam és kullogjon utánam, ahogyan anyám tette mindenkivel, ám nem jött, mikor én akartam újrakezdeni azt mondta így nem kellek neki.

Egy reggel felkelve eldöntöttem, hogy ennek vége, elköltöztem, anyámat azóta se láttam, új frizura, új kinézet, új viselkedés. Azóta a párommal újrakezdtük az ő kérésére és olyan társa vagyok, amire büszke lehetek én is és ő is. Végre értem, hogy a család nem nyűg és kötöttség, hanem kincs. Ennek már 2 éve...Azóta nem kínzok másokat, nem vagyok annyit ideges és boldogan építjük a párommal a közös életünket.

Mindenki mást ért új élet és tiszta lap alatt.

Nekem annyit jelentett, hogy hátrahagytam mindent és mindenkit a múltaban, felégettem minden hidat visszafelé, több száz kilométerrel arrébb költöztem, egy olyan helyre, ahol senki sem ismert. Mindent a nulláról kellett kezdenem, de azt mondom, megérte. Két éve már ennek, és életemben először boldog vagyok, még akkor is, ha nem teljesen gondtalan az életem, mert örülök, hogy csak annyi gondom van, amennyi itt felmerül.

Nem kellett új életet kezdenem, de szabad akaratomból mégis megtettem.

Azért döntöttem így, mert a családom egy része bebizonyította, hogy a sz@rtól is vannak még sz@rabb emberek. Egyszerüen hányingerem volt tölük. A "barátok" a legnagyobb bajban, a legnagyobb fájdalmamban nem mellém álltak, hanem semmisnek titulálták a problémámat amire nem volt megoldás. Nem is tudom miért, valahogy azt gondoltam, hogy a barátok mejd megerösítenek.... persze.

Volt egy barátnöm, aki egy pénzéhes Nö volt, csak vak voltam. Folyton kritizált, meg akart változtatni, mindig más pasikkal került gyanúba.

Külföldre mentem, új életet kezdtem.

Elkezdtem többet foglalkozni magammal, kicsit megváltoztam, külsöleg és belsöleg is.

Elkezdtem sportolni, divatos cuccokat venni (otthon nem tudtam megtenni...) és nem érdekel ki mit gondol, még szoláriumba is eljárok, hogy barna maradjak.

Egyszóval gyökeres változáson mentem keresztül, párkapcsolatra viszont képtelen vagyok.

Nem estem sokszor pofára, de azok épp elégnek bizonyultak ahhoz, hogy túlzottan is elövigyázatos legyek.