Ha szánalmas vagyok, miért várják el, hogy tovább éljek?

(bocsi rossz a gép... nem akartam még elküldeni szóval teli van helyesírási hibával)

Folyt. -> Amikor ez a kérdés elhangzott jöttem rá, hogy senkit nem érdekel, hogy mi bajom van. Inkább csendbe maradok. Azóta is ez a "taktikám". Nem érdekel semmi és senki. Főkép nem a vallás (itt az utolsó hozzászólásokban láttam ez volt a téma) Nem hiszek sem Istenben, sem Jézusban... Rajtam ŐK nem segíthetnek. Most elkezdtem másokon segíteni, ettől sem jobb. Nem várom, hogy egyik napról a másikra jobb legyen, de semmi változás... sőt csak rosszabb, mindig csak rosszabb. Néha úgy érzem, hogy sohasem lesz jobb. Én biztos nem fogok így meghalni. Nem élem ilyen depresszív módon végig az életet... Magam vetek neki véget, ha eljön az idő. A családban is egyre sz@rabb a helyzet... Már a költözés szélén állok. Nincs nap, hogy ne sírnák (pedig nem az a típus vagyok)

Tényleg semmi nem érdekel. Napról napra csak ez a mókuskerék, semmi változás, így semmi értelme... Mégsem adom fel, bár azt nem tudom, miért?!... Nem szokásom feladni. Egyszerűen csak vagyok és semmit sem teszek... Szörnyű érzés. Évek óta nem volt egy igazi boldog napom. 10 éves korom óta ilyen az életem... eddig túléltem, de nem tudom meddig bírom még... Küzdök, napról napra. Mert tudom, muszáj!!! Légy erős. Nem vagy egyedül (bár ez a tudat nem hiszem, hogy boldogabbá tesz) Még lehet jobb, jöhet jobb... Hinnünk kell, hogy jobb lesz!!

18/L

Próbáltam/próbálok tenni érte! Nem siránkozom, csak válaszoltam egy kérdésre!!! És nem vagyok egészséges...(csak ehhez senkinek semmi köze és erről nem akartam írni és nem is fogok) :(

Nem tartom magam szánalmasnak!!! Ez nem szánalmas dolog... Az a baj, hogy Te annak tartod! Minden ismeret hiányában ilyeneket mersz kijelenteni... na de mindegy.