Hogy lehet így élni, olyan szánalmas ez az egész?

van mikor én vagyok a társaság közepe ,aztán valami történik -és megváltozik minden ,eltűnnek mellőle az emberek. Pedig szeretnek állítólag .igaz általában a ffi barátságaim eltűnnek mert elkezdenek többet érezni pedig én csak a barátságukra vágyom. ha véletlen szerelmes leszek kimenekülök a dologból. két okból .egyik ok : felmérem h túl érzékeny vagyok ahhoz h lássam nem szeretnek viszont annyira mint amennyire én tudok. a másik ok h nem akarom h meglássák a "sötét oldalt" és emiatt forduljanak el tőlem. Vagy akárcsak távolodjanak -inkább otthagyok mindent és mindenkit csak ne alázzon meg az "énem" másik oldalának a lelepleződése. nem tudom jobban irni. naivan azt hiszem lesznek új barátságok ,de ezek is csak esetlen ügyefogyott ámbár lelkesnek indulópróbálkozások.

munkahelyen most lehet felmondok ,inkább mintsem h lelepleződjön egy bőgésrohamnál mennyire boldogtalan ember vagyok valójában. nincs terem ebben a világban és levegőt is alig kapok. pedig vannak jobb pillanatok .nem hiszem h depressziós lennék csak nagyon másképp működöm ..és kezdem gyanítani h olyan generációs örökségeim vannak amiket lehet nem tudok megoldani .igaz akkor már csak hiúságból és dacból is meghalnék. lehet ezt kéne tenni. ne sajnáljatok nem azért ittam csak most ..nem tudom mit tegyek.