Ha szánalmas vagyok, miért várják el, hogy tovább éljek?

Ha ilyen nagy bölcs vagy, és nem hiszel senkinek, akkor minek kell kérdezni? Én részvéttel vagyok a sorsod iránt, de azért te magad is próbálhatnál valamit.

Az nem úgy van, hogy ha sikerül fölemelkedned a földről, azért a múlt ott marad. Ez nem így van, mert csak a jelen létezik. Van egy bölcs mondás: A MÚLT POR. Tehát elfújja a szél. A múlt nem számít, csak a jelen. A jelen viszont örök változás. Csak a jelen és a változás számít. Ha valami nem sikerül, próbáld meg másképen! Ha valami elmult, keress mást helyette. Hallgasd és nézd Eckhart Tolle youtube -jait. PL. A MOST HATALMA

Ne dobd el az életed hiszen Isten (Jézus) adta neked. Tudd meg neki fontos vagy hisz célja van veled. Fölszegezték a keresztre hogy életed legyen.

Szeret téged és barátod akar lenni hogy mindig segíthessen.

Van bármi, amiért még mindig itt vagy? Azon túl, hogy mindenkit idegesítesz, aki szerint 1% esélye még van annak, hogy találsz értelmet az életednek?

Annyira utálom az olyan embereket, akik saját önsajnálatukban pacsálnak ahelyett, hogy megráznák magukat és mennének tovább! Sajnáltatod magad, meg rinyálsz, semmi mást nem teszel! Nem csodálom, hogy eleged lett magadból! Ideje lenne felnőni a korodhoz!

Amig meg nem ismertem Jézust addig én is kerestem az életem értelmét. Azért irtam róla mert meg kell ismerned Őt ahhoz hogy értelmet találj.

Ha nem fogod Őt megismerni őszintén sose fogsz értelmet találni arra hogy éljél, sose fogsz eljutni a beteljesedésig, mindig fogod érezni hogy hiányzik vmi. És ez az Ö szerelme , mert Ö ugy teremtett minket hogy vele éljünk , és ha ez nem teljesedik be akkor egy űr marad az életedben amit senki és semmi sem tőlthet be csak Ő.

Az atv-n nézzd a 700as klubot, ott majd hallani fogsz többet róla.

Szia!

Először is annyit, hogy lusta voltam elolvasni az eddig érkezett válaszokat, úgyhogy az eredeti kérdésre fogok válaszolni (és lehet, hogy már írták, mert ezzel kapcsolatban rengeteg közhely van).

Szóval a válasz:

Ez a kérdés bennem is felmerül nap mint nap... És mindig oda jutok, hogy még nem adhatom fel, mert még semmit nem tettem amit élveztem volna. Még nem lehet. Elkezdtem új dolgokat csinálni, nem jött be... sőt még rosszabb lett mert így még több csalódás ért. Egész életemben érzelmileg nyomorék voltam/vagyok. Nem bírok szeretni és bízni. nincs kivel megbeszélnem a pronlémáimat. Erre jött az ötlet, hogy majd blogot írok és ott "kiadom" magamból a bánatot... elég sokáig ment ez a dolog végül töröltettég a blogom a lehangoló jellegre hivatkozva (azóta újjat kezdtem a napokban, de már ez sem segít) Mindig amikor egy kicsit jobb lett nemsokkal utánna még az eredetínál is sz@rabb helyzetbe kerültem. Ekkor jöttek az olyan dolgok, hogy még fiatal vagyok és nem is lehet nekem olyan nagy problémám..."Miért nyavalygok annyit?"