Mi a baj velem? Nem ismerek magamra. Boldog házasságban élek,36 éves vagyok,1 éves a kisfiam. Gyönyörűen élünk, nincs hiány semmiben, csodaszép ház egy tóparton. Mégis. Valami nem stimmel.

annak kb annyi értelme lesz, mint holnap folytatni a szexet, ahol abbahagytuk...

ha nincs egy nap fél órád sem magadra, akkor teljesen fölöslegesen erőlködsz

engem nem érdekel hogy kifogás vagy sem, te fogsz bedilizni.

de nem értem hogy más kismamáknak hogy lehet fél órájuk magukra. gondolom a férjed is nagyon leterhelt ember és semmiben sem tud segíteni. ti mind áldozatok vagytok, erre nem is gondoltatok gyerekvállalás előtt. érdekes...

azért sok szerencsét, remélem egyszer erőt veszel magadon, mert ezt is a gyerek fogja elszenvedni

18-as vagyok. Még annyit tennék hozzá, hogy igazán jó lenne elfelejteni már azt az idilli romantikus képet, ami minden "modern" európai szellemben nevelkedett ember fejében él, miszerint pénz, jó házasság, gyerek = élethosszig tartó boldogság.

Nincsen soha megállás. Az ember nem kényelemre van teremtve, aki mégis ezt erőlteti magára, pontosan azt a "valami mégnincs rendben"-t érzi majd, amiről a kérdező beszél. Muszáj odafigyelni az eseményekre, folyamatosan felismerni és emlékeztetni magunkat a valódi értékekre túl a közhelyes és kifelé játszott álboldogságon, műszereteten. Aki a tévé előtt süpped délutánonként, hétvégén elmegy kirándulni, nyáron meg Olaszországba vagy Párizsba és nem lát túl a rutinszerű élet gyilkos közönyén, végül boldogtalanul és agonizálva hal majd meg, teljes tudatlanságában annak, mért is élt igazán.