Megfelelési kényszerem van. Legalábbis szerintem. Párosítva egy kis önbizalomhiánnyal. Hogy kerekedjek felül rajtuk? Miért csinálom ezt?

Ha megkérdeznék tőlem, önbizalomhiányos vagyok-e, azt mondanám, nem. De minden jel arra mutat. A társaságban hallgatag vagyok, ami még szerintem nem baj, az alaptermészetem is ilyen. A barátaimmal teljesen normális vagyok, de idegen társaságban, eleinte még normálisan viselkedek, de egy idő múlva elkezdek halkabban beszélni, és ez szerintem mindenkinek feltűnik. Nem értem a vicceket, nem tudom jól lereagálni a helyzetet. Illetve nem állok ki magamért, csak hogy ne bántsam meg, vagy ne legyen konfliktus, vagy ne törjenek pálcát a fejem felett. Ez szerintem megfelelési kényszer, illetve konfliktuskerülés. De ebből már elegem van! Igazából miért is csinálom ezt? Amikor kiállhatnék magamért? Jobb lenne, mert tiszta lenne a lelkiismeretem, nem furdalna a bűntudat.