Mi a baj velem? Nem ismerek magamra. Boldog házasságban élek,36 éves vagyok,1 éves a kisfiam. Gyönyörűen élünk, nincs hiány semmiben, csodaszép ház egy tóparton. Mégis. Valami nem stimmel.

Ha találkozom valakivel és beszélgetek vele, gyerekről bármiről később elkezdek agyalni, hogy én rosszul csinálom a dolgaimat, én nem vagyok elég jó, elég csinos, a mésik sokkal csinosabb, kiegyensúlyozottabb, a másik sokkal magabiztosabb. Egyszerűen meg fogok bolondulni? Így? Nem tudok leszállni a témáról, bárkivel találkozom, és mondok valamit, és tegyük fel nem értünk egyet, akkor én elkezdem magam rágni, hogy na most biztos kinevet. Borzalmas:-( Nagyjából azóta van ez mióta szültem. Ez összefügg? vagy ez ilyen"gyesbetegség" hogy sokat vagyok itthon egyedül? Sok nőt nézek irigykedve, hogy milyen jól néznek ki, én a mai napig nem tudok megszabadulni ettől a pár kilótól, ormótlannak érzem magam. Nem jutok el fodrászhoz, kozmetikushoz, mert nincs kire bízzam a gyereket, és ilyenkor elkezdek haragudni magamra, hogy igénytelen lettem. Menjek orvoshoz? Pszichológushoz? Vagy kihez? Mit csináljak? Én nem akarom így élni a további életemet, hogy örökösen kattogok, hogy jót mondtam e vagy valaki beszél e a hátam mögött:-(