Miért negatív "jónak" lenni? Ami erkölcsileg helyes, az társadalmilag miért helytelen?

Sajnos ilyen a mai világ. A magyar nép lezüllesztése a cél, és hogy takarodjunk ki külföldre.

A rossz jónak van beállítva, a jó meg rossznak.

En külföldön elek es sajnos ez ott is igy van.

Valamelyik nap a boltban, a mellettem levö sorban allt egy bacsi. Lattam hogy elvagta az ujjat a müanyag csomagolassal. Felajanlottam neki 1 ragtapaszt, mire teljesen leesett az alla a csodalkozastol. Es nem csak neki hanem körölöttünk mindenkinek.

Par nappal kesöbb parom meselte, hogy egy öreg nenike, egy oriasi csomaggal akart utazni a metron. Epp szereltek a mozgo lepcsöt. Ott allt a lepcsö tetejen, többen is elmentek mellette mire baratom lecipelte neki.

Meg is jegyezte a nenike h:"maga biztosan külföldi."

Sajnos en sem ertem miert van ez igy. Mindenki a sajat igenyeit tarja szem elött. Csak hat szemet-szemert alapon ezt is kapjak vissza.

Meg a sajat apam is ilyen. Nem erdekli ha nyomorba dönt mast, de neki azzal a kicsivel is több legyen, amit tulajdonkepp nelkülözni is tudna.

Mert a társadalom célja az, a szocializálódás kezdeteitől kezdve, hogy az ember és az állam (és minden más is ide tartozik, ami befolyásolni akar) között ne legyen semmiféle zavaró elem, mint például egy összetartó nagy család, vagy egy igazi közösség. Ugyanis mindkettő védelmet, biztonságot és szeretetet ad az embernek, és ő is megtanul szeretni és együttműködni másokkal.

Azonban az az államnak ez nem jó, mert így nem lesz kiszolgáltatva neki az egyén. Ezért kell versenyezni és eltaposni másokat az összefogás helyett. Ha egoista vagy, csak önmagad érdekel, közben meg együtt mégy a többi birkával, mert ők is ugyanolyan egoisták.

Hát akkor ezek szerint én is "jókislány" vagyok,de én büszke is vagyok erre és eszem ágában nincs megromlani.Hidd el,igaznak és jószívűnek lenni hosszú távon sokkal kifizetődőbb,meghálálja az Élet!TAPASZTALAT! :)

Mindig is voltak olyan emberek,akik csak a saját érdekeikkel vannak elfoglalva,mások problémáira pedig közömbösek.

Ne bántson,hogy vannak ilyenek,ők alacsonyabb lelki szinten vannak,mint te.

Én gonosz dolognak tartom, hogy "alacsonyabb lelki szintűnek" hívod őket. Olyan lenéző ez. Szerintem csak szegényebb, ami nem jelenti azt, hogy alattunk levő lenne. Ha nem kapott otthon, vagy az iskolában, vagy a szomszédságában SEHOL ilyen élményt, hogy milyen az erkölcsi tartás élménye, akkor mért várjuk el tőlük, hogy tudják, hogyan "kellene" viselkedni.

Én pont ezen szegénység miatt nem tudom elítélni a kisebbségi "hozzáállást", vagy az agresszív embereket a villamoson, vagy bármilyen más negatív hozzáállású személyt. Persze félelmem van, hogy bántanak, de nem áll szándékomban ezt a "magasabbrendűséget" még jobban fokozni, egy távolságtartó magatartással. Annál nincs jobb érzés, amikor egy fájó lábú cigány srácnak átadod az ülőhelyed (3 miliméteres rövid, vörös hajú (de nem látszik, mert annyira rövid), hófehér srác vagyok) és csodálkozva nem tudja hirtelen, hogy hogyan köszönje meg... Ennél jobb érzés nincs, ez az, ami miatt csak úgy lehet a környezetemet gazdagítani, ha ezt, amit én birtoklok, ezt a "nemtudommit" (erkölcsi magasabbrendűség?), megmutatom nekik, hogy így is lehet élni... Ezt a szakadékot csak úgy lehet megszüntetni, ha nem eltávolodni akarsz az ilyen emberektől.

A lelki szegény embert sajnálom, a sajnálatom meg nem szánakozó, ezért igyekszem gazdagítani őket, ahogy csak tudom...

(ha anyukám feje fáj, akkor sajnálom, és emiatt még jobban figyelek arra, hogy ne zavarjam semmilyen módon a pihenését. Esetleg még ki is szolgálom, vagy kiszaladok gyógyszerért... Nem szánakozva "elmegyek addig itthonról", míg meggyógyul...)

(én így látom, bocsi a sok írásért)

Korrekt amit írsz, nem arra reagáltam, amit felvetettél. Elnézést érte. Helyesbítek:

Kerestem az életemben egy olyan helyzetet, amikor elvárás volt az erkölcsi rossz. Ilyen volt például, amikor árufeltöltő voltam, és "minek csinálod olyan gyorsan a melót, hisz órabérbe vagy... ?", és a suliba a "mért nem írtál puskát, ha félsz, hogy nem tudsz eleget?"...

Ilyenkor annak tudtam be a negatív dolog teljes mértékű pozitívvá válását, hogy az emberek nem hiszik el, hogy a rossz nélkül is elérhetnének valami számukra HASZNOSAT. Mert mindig az emberi haszonszerzés a cél, minden esetben. (szerintem) ebből kifolyólag ismétlem magam: Aki nem élt meg olyan helyzetet, amikor ha szar is volt pillanatnyilag, de hosszútávon hasznára vált a "pillanatnyi rossz". Ez rövidlátóságra vall.

Én egyszer buktam a suliba a nulladikos évfolyamon. Tudni kell, hogy a nulladik évfolyamot (nyelvi előkészítő) nem lehet ismételni, és emiatt át tettek egy elsős osztályba. Ezt csak akkor tudtam meg, amikor már "meg voltam bukva". Ez az esemény az, ami miatt sokkal jobb, és minőségibb osztályba járhattam 4 évig, mint amilyenbe az első (nulladikos) osztályom lett volna. Tanárok, és diákok egyaránt jobbak voltak. (számomra hasznosabb közeg)

Nah én ilyen, és ehhez hasonló dolgokból tudom, hogy ha valami rosszat kellene tennem ahhoz, hogy pillanatnyilag "jól érezzem magam", az csak ténylegesen a pillanatnyi élvezetet telíti be, és nem is kalkulál a későbbi, jövőre tekintő haszonszerzéssel. Az ilyen emberek ha megnyerik a lottót, elköltik azonnal, befektetés nélkül. :) Én már most tudom, mibe fektetek be, a munkabéremből, és nem lottózok. :D (de mi lenne, ha lottóznék, és nyernék? :DDD)

egyszómintszáz: rövidlátásból nem akarnak jól cselekedni... A pillanatnak élnek, és ez az egyetlen örömszerzési forrásuk. A holnapba vetett vágyakozás nekik nem öröm, hanem kín. (utálják a hétfőt, és a munkába menetelt (vagy suliba), és a holnap megijeszti őket. :))

Szerintem