Vidám vagyok ha megyek az utcán, vidám ha egyedül vagyok, de ha emberek vesznek körül előjönnek a gondjaim és borzasztóan negatív leszek sokszor főleg ha a szüleimmel kell lennem, mit tegyek?

annyira megszokottá vált ez az egész már hogy az vmi borzalmas

sokszor idegesítenek, a barátaim(barátom inkább mivel csak 1 van), velük ez nincs

aztán ha szar kedvem van, elkezdek gondolkodni a bajaimon, sajnos már régóta van pár betegségem amivel ugyan simán lehet iskolába járni, sok szar helyzetet tud okozni nekem:\...és ez annyira nyomaszto

kb alig van olyan kaja amit ehetek, konkrétan nem is tudok mondani most semmit amitől egyáltalán nem érzek gubancot a gyomromba

de mégis próbálom legalább a látszatát kelteni hogy jól vagyok, legalább is suliba, míg mikor hazaérek akkor vagoyk a legőszintébb és olyankor rámjön a rossz kedv, minden szar körülöttem érzés, a sikerek nem hoznak lázba, elfelejtődnek a bajom mellett

nyilván emiatt suliba sem vagyok "normális" lelkiállapotba, sokszor vagyok hirtelen vidám majd hirtelen szar kedvű,nyomott.. nemértem hogy miért.csak lehangol mások nevetését hallgatni, mikor számomra nem is viccesek, főleg hogy a legtöbbször olyan dolgokról beszélnek amihez nekem semmi közöm

:S:S

annyira kib.....ott szar ez így

18f