Létezik az, hogy valaki megérzi a halált?
Egyre inkább nyomaszt a dolog. Még sosem beszélgettem erről senkivel, de valahogy mindig érzem, hogy mi lesz a dolgok végkimenetele és nagyjából azt is, hogy mikor. :( Nem tudom más is van-e így vele.
A közelebbi rokonok esetén szinte mindig bejött. Volt, hogy megálmodtam, volt, hogy egyszerűen csak átfutott rajtam egy érés, hogy most találkoztunk utoljára. Most pl egy közeli családtag kórházba került két napja, amikor elmondták, azt is hozzátették, hogy az orvosok bizakodóak, azt emlegették, hogy jó kezekben van, már minden rendben lesz. Nekem még is az volt az első gondolatom, hogy nagy a baj, de igyekeztem elhessegetni. Pláne nem kimondani a családomnak, hogy mik a megérzéseim. Semmi gondja nem volt, 1 hét alatt elvitte egy hirtelen jött betegség. Senki nem gondolta, hogy így fog végződni.
Nagyon megsem tudok lepődni, amikor közlik a rossz hírt, persze vacakul érint, de mintha fel lettem volna rá készülve, mivel éreztem. Már amikor egy hónapja utoljára találkoztunk akkor is bennem volt valami, hogy talán nem sokáig lehetünk már együtt. Még is miez? Mindenki így van ezzel? Nektek nem borzasztó érzés ez?
Mondd el neki nyugodtan. Az én tapasztalatom az, hogy nagyon sokat segít, ha kiadhatom magamból.
Az első sokknál talán nem kell ezzel traktálni, lehet el sem hinné, de barátoknak mindenképpen add ki a fájdalmadat.
Én leírom, hogy mit tapasztaltam. amikor a nagymamám meghalt én lehet megéreztem a halálát. (nem biztos, de az érzést a mai napig nem tudom megmagyarázni) Ültem a kerékpáron és azt mondtam hangosan Ha meghal a nagyi háza enyém lesz ezen még én is meglepődtem, miért mondok ilyet és nem is vagyok örökös... Minden hétvégén meglátogattuk, nem volt beteg, és nem voltak jelei amiből fel tűnt volna, hogy gond van. Szerencsére elég egészséges volt... Hiába csöngettünk az ajtón, nem nyitotta ki, és belenéztem a postaládában és a következő pillanatban már tudtam, hogy meghalt... ( a postaládás belenézésnél is megmagyarázhatatlan érzés fogott el... (utána persze ideg, hogy biztos hogy nem lehet tévedek) A halál időpontját egy nappal későbbre mondták, mint az a nap, amikor a kerékpáron ülve kimondtam azt a bizonyos mondatot. A mai napig nem megkérdőjelezem el az orvosi jelentést, és egy nappal előbbre rakom a halálának időpontját...
meghalt egy fiatal ismerősöm, és a halála körüli időpontban gondoltam rá, és ott is volt egy megmagyarázhatatlan fura érzés, fura gondolattal... Szóval én nem tudom, hogy meghal-e valaki, de az a megérzés számomra megmagyarázhatatlan, hogy tényleg megérzem, vagy az agyam rakja össze a dolgokat de nem tudatosan, észreveszem a jeleket, de nem tudom értelmezni azokat...
Velem is kb 10 éves korom óta történnek fura dolgok.
Én is megérzem, ha rossz történik, attól függetlenül, hogy ismertem e az illetőt vagy sem, a lényeg, hogy a személy a közelemben tartózkodott e a halálakor.
Egyszer, pár éve, egy híres ember ismerősünk, akivel egy utcában laktunk (nem szeretnék nevet említeni), családapa volt két kicsi gyerekkel, motorbalesetben hunyt el, nem messze tőlünk. Aznap éjjel nem tudtam aludni, a hideg rázott, éreztem, hogy valami rossz történt, de nem tudtam mi. Nem ismertem őt valami jól. Aztán másnap reggel a szomszédasszonytól tudtuk meg, hogy mi történt.
Egy másik alkalommal, ekkor még fiatalabb voltam, a Dévaványai Dobfesztiválon nyaraltunk, rengeteg ismerőssel. Nagyon szerettem ott lenni, de egyik este szörnyű hasfájásom volt és ugyanaz a rossz érzésem, hogy valami történt. Egyik ismerősünk masszőr, a hasamat masszírozta, miközben a gyerekeivel meg akik még körénk gyűltek pont a halálról es a megérzésekről beszélgettünk. Egyszer csak valaki ordítva felsírt, nem közülünk, hanem messzebbről, mikor odamentünk megnézni, mi történt, egy kb 20 éves lány ordította a barátnőjének, hogy “meghalt az apám, nem érted, hogy meghalt az apám?!”. Nagyon ijesztő volt.
Anyukám látó, de csak és kizárólag a helikopteres halálukat látja, de azokat extrém pontossággal. Látja a helikoptert, hogy kik ülnek rajta, a zuhanás pillanatát, az arcukat. Másnap ez persze megjelenik a hírekben és ő teljesen kiborul.
A családomban (lekopogom) még senki nem halt meg, aki közel állt volna hozzám. Az is elég durva, hogy idegenek halálát megérzem, el sem tudom képzelni, milyen lehet ha ez családtagnak történik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!