Úgy érzem, hogy ma véget vetek életemnek, nem bírom tovább. szerintetek?
Az iskola is sz*rúl megy, itthon sokat kiabálnak emiatt velem. A suliban is sokat b*szogatnak, megaláznak szavakkal,hiába szólok vissza hasonló szavakkal, de semmi.
Van egy pár rossz jegyem, kedden szülői, újabb leb*szás, ordíbálás. Az idáigi 16 évemben sem volt szinte semmi jó dolog. Nekem az már viszonylag jó napnak számítot, ha focizásnál rúgtam1-2 gólt. Tincsekben már őszülök és 11 féle öngyilkosságot végig gondoltam. Többször kezdtem volna már el, de mindig valami közbe jött, és utána sem éreztem, hogy "lehet, hogy nem kellet volna". Mit ajánlatok?
14:50-es! Én írtam rólad, amit nehezményeztél.
Az idézetből az utolsó mondatot visszavonom, és elnézést kérek.
Az első mondatot és a második első felét fenntartom, de a következőket fűzöm hozzá. Vannak labilis emberek, akik sokkal nehezebben viselik a megpróbáltatásokat, mint az átlag. Ez olyan belső tulajdonság, amiről az illető nem tehet. Sajnos ma Magyarországon elég sok az öngyilkosság, a körülményeket mos ne vizsgáljuk, bár arról is kellene beszélni egyszer. Az ezzel foglakozó szakemberek egyértelműen megmutatták, hogy minden öngyilkosjelölt "szól" előtte többször is, de a környezete nem veszi észre. Ezt nem lehet elintézni azzal, hogy tanulj, meg másokat is, meg ne figyelj oda. Ezzel csak megerősíted abban a hamis tudatában, hogy helyesen cselekszik. Először önbizalmat kell adni neki (ha úgy tetszik, bármi áron!), utána majd megnézhetjük, hogyan tovább. Ezért írtam, hogy nem figyelhet a szavaidra.És ebben az értelemben nincs igazad, ezt továbbra is fenntartom.
És miután elhárult a közvetlen életveszély, kezdhetünk a terápiának. Labilis embereknél ez nagyon nehéz, a legfőbb szempont a bizalom megszerzése. Mégpedig azért, mert ő már senkiben nem bízik. A magány a betegségen kívül a legpocsékabb dolog, ami egy embert érhet. Aki nem próbálta, boldog ember akkor is, ha nem tud róla. Amit ki szerettem volna fejezni: aki a szakadék szélén áll, nem lökhetsz rajta, hogy kapaszkodj, majd nem esel le!
Amit magadról írtál. Szerencsés vagy, hogy olyan osztályba jársz, ez igen ritka dolog. Tudom, mert nekem is hasonló szerencsében volt részem. Ami viszont a családi életedet illeti, nagyon szomorú és sajnálom, de semmiképpen nem kívántalak megbántani. A természetedben rendkívül szerencsésnek mondhatod magad, nagyon kevés embernek adatik meg, hogy ilyen körülmények között is így fogja fel az életet. Sok sikert és némi szerencsét is kívánok a továbbiakhoz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!