Miért van az hogy én ilyen szerencsétlen vagyok?

Igaziból arra gondoltam, hogy ahhoz kell sokat tepernem, hogy feleségül vegyelek.

Tömeg... Jaj Istenem... Úgy van ahogy mondod, egyéniség. Az legyél. :)

"Kisírt szemem nem leplezem

Hagy lássák, ahogy szenvedek

De kérlek, ne sajnáljatok

Tinédzser mártír vagyok

A depresszió az életem

Boldogan élni már nem merek

Unott pofámon feldereng

Vidáman élni már nem lehet

Erőltetett depresszió

Végtelen degeneráció

Világra szóló szenzáció

Ez a depressziós degeneráció

A Marilyn Mansont imádom

Depressziós királyom

Csak divatból csinálom

Zokoghatok az ágyon

Megkarcolom a kezemet

Attól vagány lehetek

A pólómon ott a kép

Depressziós nemzedék"

Ne legyél ilyen, mert megeszlek. :D

Ha itt járunk, én se voltam. /*régen*/

Most már szerencsére kikupálódtam. Megmutattam csoporttársaimnak az általános és középiskolás diákigazolványomat, őszinte leszek, kétszer körbenevettek, olyan "gáz" voltam.

De mertem változtatni.

3 éve beleszerettem egy lányba, másfél évig szerelmes is voltam belé, viszonzatlanul.

Szeptemberben találkoztam vele. Fel sem ismert. :)

Azt mondta, szó szerint idézve: "Nagyon jó pasi lettél".

Hidd el, csak _akarni_ kell. És ne is várd, hogy egyik napról a másikra fog ez megtörténni. Persze, csak ha egyáltalán belekezdesz.

böiler: hát ahhoz kell is, egész személyiségfejlődést kell nálam elérned ha aztakarod hogy egy naagy fehér abroncsos habosbabos ruhában celiondionra táncoljak veled egy templomban:D

kérdező: nem is kell tömegnek lenned, miért is lennél? de nem kell ilyen besavanyodottnak sem lenned.

tudod egy olyan valaki aki a külsőd miatt nem akar veled barátkozni, az nem érdemli meg abarátságod, mert benned több van ennél, te többet érsz.

ne félj, nálad sokkal csúnyább emberek is találták már meg a szerelmüket, a barátaikat, az életüket. ne add fel, egy kis önbizalom és meglesz az. HA nem tudod magadnak bemesélni hogy nem vagy csúnya, nem baj, akkor fogadd el magad így.

nem baj ha vannak hibáid. nekem is van, külsőre is, belsőre is. azthiszem több "bogaram" van mitn a legtöbb embernek, de mégis egoista vagyok:D tudod miért? mert rájöttem, hoyg ha igaz barátokat akarsz, azt csak úgy éred el ha atényleges önmagad adod, és ők azt szeretik. Ebbe pedig beletartozik minden.

és mégegyzser: melyik az az ember, aki a barátait külső alapján válogatja meg?? oké, még pasit/csajt sokan így keresnke, egy bizonyos korig, de barátot...? akinek ez számít, nem a személyiséged, az nyalja ki a s*ggem háromszor egy héten.

Mit értesz teljes személyiségfejlődés alatt? Amúgy oké, végre értelmet kapott az életem.

Oké, ez mind és szép amit írsz, de azt kell megértened, hogy most 16 éves. Gondolom már nagyon "érdeklődik", érdeklődne a lányok iránt. Tehát igaziból most nem is az a baja, hogy nincs barátai, hanem azt látja mindenhonnan, hogy egy kis csíra lesz/marad, amíg nem dugja végig az aratódiszkót. Ami csak részben van így. Vagy is csak különböző "társaságok" látják így. A normális emberek nem.

És mivel úgy látja magát, hogy sajnos senkinek nem fog kelleni, (értsd: nőnemű lénynek, első sorban emberi lényeknek) sajnos szomorúsággal tölti el a kicsi szívét. Amit sajnos teljes mértékben átérzek.

Figyelj srác. Egész életemet végig sz_ptam. Minden értelemben, ezt hidd el. Mesélhetnék a magánéletemről, de nem teszem, mivel elüldözném Szamócát. Na szóval a lényeg, hogy elég sokat szemétkedtek velem általánosban. Megvertek, stb. Oké, nem para. Jött a középiskola. Azt mondtam magamnak, hogy bassz_ meg, ez nem lesz ez így jó. Nem tudtam mit kéne tennem. Úgy döntöttem, hogy eljárok valami edzésre. 2 évig Thai-Boxoltam. Illetve mellette MMA edzésekre is jártam. Ugyanis nem tetszett az az énem, mint az akkori. Mikor nem álltam ki magamért, nem b_sztam pofán őket. Megverhettek volna akkor is, de érted, csak kiállsz magadért. Pl. mikor először mentem haza véresen (azaz fateromhoz, mert elváltak. Muterhoz nem volt pofám menni.) mert elkenték a számat, egymásra néztünk apámmal, és csak mosolyogni tudtam. Első alkalommal álltam ki magam mellett. Jó érzés volt. Az megint más kérdés, hogy sajnos abba kellett hagynom az edzéseket, mivel sikeresen "elbaszt_m" a kezemet. Mert az egyik ilyen "kiállok" magam mellett projektnél sikeresen elintéztem az öklömet. :D Tehát, ha ütök, vagy ha csak ökölbe szorítom, akkor rohadtul fáj, mert nem akartam orvoshoz menni. Így "házilag" forrt össze. Gondolhatod milyen ratyi érzés volt. Végre úgy éreztem, hogy sikeressé tehetem az életem, erre egy ilyen baromságon elcsúsztam. Szóval azóta csúszok vissza, de legalább megtanultam azt, hogy velem nem baszak_dhat senki. És tudod miért? Nem azért mert szétverem a félvilágot. Hanem azért, mert tudom, hogy többet érek annál, hogy fejet hajtsak, és elballagjak.

Úgyhogy csak ajánlani tudom, hogy vedd az irányt a legközelebbi edzőterem felé. Nem fogod megbánni.

személyiségfejlődés alatt azt értem, hoyg nekem egy esküvőhöz teljes átképzés kéne, mert egyelőre az egész házasodás kép baromi távol áll tőlem, úgy midnen értelemben:D

oké, én értem hogy neki barátnő kell. de hidd el - figyelj, most jön a női gondolkodás/logika- a kettő nagyon durva összeföggéseket mutat. Szegénynek hogy is lenne barátnője ha egésznap otthon ül és azon rágódik hogy miért is olyan ő amilyen...? ha nincsenek barátai, suli után egyből haza, be a gép elé, vagy akármi. naná hogy semmi esélye szegénynek. a nők- főleg abban a korosztályban- nagyon mennek az egzisztenciára.

valóban senkinek nem kell egy olyan srác aki otthon ül, nincs egy barátja sem, és valóban szerencsétlen. De ahogy áttöri ezt a gátat - barátai lesznek, önbizalma, mert a barátok önbizalmat adnak ( már csak azért is mert lesz lehetősége megteremteni magának azt), eljár majd otthonról és jólérzi magát a bőrében, rögtön jönni fognak a lányok - a baráti társaságból, a szórakozóhelyekről, stb.

egy ilyen visszahúzódó természetű fiú mint a kérdező soha a büdös életbe nem fog odamenni a buszon egy lányhoz elkérni a számát. esélytelen. de ha adott helyzetben már ott lesz meleltte a nő, egyből más lesz a szitu.

...ennyi. tudtam hogy a nők okosak ^^ :D