Felsőbbrendűek érzem magam mint a legtöbb másik ember. Van ezzel probléma?
A kérdés nem vicc. Objektív tényeket figyelembe véve (pl. fizetés, tanulmányok, fizikai teljesítőképesség, nyelvtudás, elovlasott könyvek száma, meglátogatott országok száma, eü. állapot) sokkal jobb vagyok mint az átlag. Olyan szubjektív szempontok mint a megjelenés, stílus vagy ízlés szintén jelentősen kifinomultabb mint az átlag esetén.
Ez nem egy troll kérdés. Sokkal jobb és értékesebb vagyok mint a legtöbb ember.
Van probléma azzal, ha ezt felismerem? Miért társadalmi elvárás, hogy ezt kezeljem magamban elfojtott, titokként?
a hejesírás a brokieknak való
viccet félretéve, az egyetlen terület, amiben az átlag alatti vagyok az a helyesírás diszlexia miatt. other than that, szinte mindenben átlagon felüli vagyok.
Az értéket sok féle képen meg lehet közelíteni.
Mutatok néhány értéket Kérdező!
Emlékezz meg róla, hogy ezekből te milyen mértékben rendelkezel:
Őszinteség, Elhatározás, Alázatosság, Lelkesedés, Jótett, Hajlandóság, Tisztelet, Harmónia, Türelem, Közvetlenség, Átélés, Tudatosság, Méltóság, Bölcsesség, Remény, Bátorság, Hűség, Tisztánlátás, Nagylelkűség, Szeretet, Gondoskodás, Magabiztosság, Bizalom, Elfogadás, Humor, Megértés, Elégedettség, Tudás, Becsületesség, Megbocsátás, Öröm, vidámság, Jóindulat, Hála, Igazságosság, Békesség, Részvét, Lemondás, feladás, Kitartás, Felelősség, Figyelem, Érzékenység, Elkötelezettség, Előrelátás, Nyíltság
Ezek elsajátítható, gyakorolható készségek, melyek értékessé teszik az embert. Ha ezeket pedig nem gyakorlod, akkor ugyan mitől lehetnél értékes?
Ha pedig ezeket gyakorlod, akkor miért tartanád magad felsőbbrendűnek?
Utolsó: bizonyítsd be, hogy létezik ilyen, hogy objektíven értékes. Good luck with that. Nem fog menni.
Annyit mondtál, hogy a szubjektív (legjobb esetben interszubjektív) értelemben a felsorolt tulajdonságok határozzák meg az "értéket" szerinted.
Mivel szubjektív világban élünk, ez számít igazán.
Ami (aki) nincs mások hasznára, az értéktelen.
Hasznára vagy másoknak?
Ha nem, akkor értéktelen vagy.
Tipikus Narcissos. Önmagát csodálja. De mivégre? Van vagy nincs, a társadalom szempontjából mindegy. Haszontalan. Meddő. Öncélú szépelgés.
Az első és legfontosabb parancs! Halljad ember!
Szeresd Istenedet teljes szíívedből, teljes lelkedből, ...stb
Második perencs:
Szeresd felebarátod, mint önmagad.
Ímé: Dikk má!
Mert Istenednek dícséretére van.
Az Ürat dícsérem, övé a dicsőség
Jesus. Ezekről a söperdék, intellektuálisan alávaló emberektől érzem magam felsőbbrendűnek.
Az egyetlen amire van értelme reagálni: nem élünk szubjektív világban. Van az egyéntől független valóság.
A valóságról alkotott felfogásunk (másnéven belső reprezentációnk) szubjektív. Ennek része a sok felsorolt érték.
Amiről nem tudod bizonyítani, hogy objektív. Tehát amikor azok mentén próbálsz devalválni, kvázi olyan mintha azt mondanám a csoki fagyi rossz mert NEKEM SZUBJEKTÍV MÓDON nem az tetszik.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!