Vajon miért nem jutott nekem semmilyen tehetség?

Ingyenes teszt is van.

[link]

[link]

Én csak egy történetet szeretnék elmondani. A következtetést, kedves kérdező majd te is, és mindenki a maga habitusa szerint vonja le belőle.

30 évvel ezelőtt segítettem egy kislánynak matematika érettségire való felkészülésben. Az Édesanyja úgy vezette fel a történetet, hogy egy buta gyerek, aki utálja a matematikát - de muszáj érettségizni belőle. Szerveztünk egy közös beszélgetést is, ahol már hárman voltunk és az anyuka mellett a kislány is részt vett, és előadtam a feltételeimet is, hogy nálam nem lesz olyan, hogy kifogásokat keres, hogy miért nem tudott felkészülni a különórára, mert akkor abbahagyom a felkészítést. Szóval nincs olyan, hogy most szalagavató ruhapróba volt, vagy táncpróba volt, vagy töri dolgozat volt - amiatt nem tudott készülni matematikából. A feltételeket elfogadták, az oktatás elkezdődött. Az én tapasztalatom az volt, hogy a kislány egyáltalán nem buta, hanem sok régi hiányosság miatt van hátrányban. Na, ezeket bepótoltuk, gyakoroltuk. Amikor meglett a négyes érettségi, az anyukája roppant elégedett volt velem. Én meg néhány mondatban összefoglaltam neki, hogy az én véleményem szerint a lánya nem buta, csak lusta és motiválatlan. Leereszkedő mosollyal simogatta meg a karomat, és azt mondta, hogy ő valóban ismeri a lányát és butácska. Örül a jólneveltségemnek, hogy ellentmondok neki, de neki nincsenek nagy reményei, de rendkívül örül, hogy a félévi kettesből sikerült érettségi négyest kihozni. Várakozáson felül teljesítettem. És az óradíjam mellé, még egy vaskos borítékot is a kezembe nyomott "hálája" jeléül.

Tíz év múlva éppen rohantam valahová, amikor szembetalálkoztunk az utcán.

Két mondat tiszteletkör után rohantam volna tovább - de megint a karomra tette a kezét, és mélyen a szemembe nézett.

- Én szeretném megkövetni magát! Én azt mondtam a saját lányomra, hogy buta. Maga meg azt mondta, hogy nem buta. Csak lusta és motiválatlan. Hát magának volt igaza. Képzelje, az érettségi után két évig tolmács és idegenvezető volt. Aztán egy francia körúton volt idegenvezető, és ott beleszeretett egy srácba. A srác egyetemi felvételire készült. És ezek ketten, mint a galambok, nem bulizni mentek, hanem otthon turbékoltak, és tanultak. Az én lányomat is felvették egyetemre. El is végezte, középiskolai tanár lett belőle. Az egyik szakja éppen a matematika. A diplomaosztón emlegettük magát. Azt mondta a lányom, hogy nem volt nehéz az egyetemi matek, mert Pista bácsi megtanította arra, hogyan kell matematikát tanulni. Köszönöm magának! És tudjon róla, hogy maga jobban ismerte a lányomat, mint én magam...