Mit kezdjek azzal, hogy beképzelt vagyok?

Köszi az eddigi válaszokat!

Nem gondolom magam mindenkinél jobbnak mindenben. Csak sokmindenben jó vagyok és több nagyon különböző dologban voltam már legjobb (mondjuk korcsoportban, országos szinten, nem világ szinten all time best)

Van bennem szakmai alázat, szeretek tanulni. Csak a jelenlegi képzésemen kevesekre tudok felnézni szakmailag.

Elsimerem és hálás vagyok azoknak a körülményeknek amelyek segítettek eljutnom oda, ahol vagyok. Hálás vagyok a volt mentoraimnak, néhány tanáromnak, szerencsének stb.

Empatikus vagyok, megértő többnyire. És ha valakinek valami sikere van, vele örülök. Gyakran dicsérem a környezetemet (őszintén)

Nem gondolom, hogy mindent tudok, még a szakterületemen sem.

A lenézést úgy értem például, hogy volt egy tanár, aki mesterképzésen, második félévben rosszabbul adott le egy szakmai tárgyat, alacsonyabb szinten és hibásan, mint én 20 évesen bsc másodéves gyakvezként elsősöknek egy olyan képzésen, ahol ez nem is főtárgy.

Számomra ez elkeserítő és sajnos a jelenlegi képzésemen nagyon sokszor belefutok ilyenbe. Vannak jó tanárok, de olyan csak egy van, aki jó és a szakmában jó és fel tudok nézni rá. (pl hiába jó egy tanár zenetöriből, ezt elismerhetem, de nem fogok rá mint hegedűművészre felnézni, ha jobban hegedülök - a példa más, reálos szakon vagyok). A szaktársaim közül is egyértelműen én vagyok legelőrébb a szakmában, viszont őket nem nézem le, csak puffogok, hogy alacsony a színvonal amivel ők is egyetértenek. Nekem van egyáltalán tapasztalatom (ami 3.5 év), nekem van nemzetközi publikációm, én nyertem a TDK-t, én megyek át elsőre az első vizsgaalkalmakon, elit nyugati egyetemre is simán kaptam ösztöndíjat (diákok kb 5%-a kap) stb. És nyilván nem szeretek a vizsga előtti beszélgetésen úgy nyilatkozni "Sima lesz ezt már 4 éve tanultam gimiben, nem értem mit izgulsz ezen a vizsgán". Nem is szoktam.

A több területet meg úgy értettem, hogy pl (konkrét területek megváltoztatva, de a jellege hasonló) évekig nyertem minden országos zongoraversenyt, megnyertem a francia oktv-t, fizika bsc-n a TDK-t, versenysportoltam is (igaz első ritkán voltam). Van 4 nyelvvizsgám és 6 hangszeren játszom. Ezenkívül magánéletileg is minden szuper, 4 éves stabil kapcsolatban élek, vannak barátaim és szociális életem. A legrégebbi barátságom 2 éves korom óta tart. Munkahelyem is szuper, nagy presztízsű munkám van és a kezdőfizetésem az átlagbér 1.5-szerese nagyjából.

Emellett egyébként látom a hibáimat, tudom, hogy ezer dologhoz nem értek és vannak emberek, akikre fel tudok nézni különböző okok miatt. Csak keresni kell őket, mert pl a jelenlegi egyetemen csak a témavezetőmet találtam eddig, akire szakmailag fel tudok nézni. BSc-n szaktársakra is fel tudtam nézni, egymást húztuk fel, mindenkinek jó volt.

Sokmindenkit elismerek, de mégis úgy látom, hogy egy olyan közegben, ahova azért mentem, hogy tanuljak és nekem kelljen teperni, felzárkózni, ott én vagyok a legtapasztaltabb 22-23 évesen és kb semmi újat nem tanulok.

Nem gondolom, hogy mindent tudok a témában, sőt. Épp ezért mentem mesterre, mert van bennem tudásvágy és bsc-n belekóstoltam abba, hogy mennyi mindent nem tudok. A baj ott van, hogy itt ezeket senki más se tudja és a bsc-s szintig nem visznek el.

És ilyenkor jön az, hogy ez a tanár mennyire szakmaiatlan, mennyire gagyi az egész tárgy, mennyire komolyanvehetetlen ez az egész képzés, hogy én ennél sokkal "feljebb" vagyok.

A másik, hogy persze megközelíthetőbb vagyok, ha hibákat és gyengeségeket osztok meg. Az emberek könnyebben tudnak kapcsolódni hozzám. És bár ezek őszintén jönnek, mégsem gondolom feltétlenül őszintének azt, ha ehhez a legrosszabb 10%-ot kell megosztani és mást nem (persze a valóságban ez általában azért nincs így, főleg a barátaimmal, de azért vannak ilyen helyzetek). Nyilván nem fogom azt (az egyébként közepes, semleges témát) megosztani, hogy végeztem a félév összes vizsgájával, ha mellettem mások a bukásukra isznak. És akkor sem osztom meg, ha épp másnak gratulálnak ugyanezért de engem nem kérdeznek. Nem tolom direkt az arcába az embereknek (eleve nem is gondolom a jelenlegi esetemben nagy számnak, így, hogy ezek könnyű tárgyak. BSc-n büszke voltam erre és ott tényleg komoly teljesítmény volt egy héten 3*6 kreditből levizsgázni, vagy egy nap 13 kreditből)

Na mindegy én igyekszem dolgozni ezen, de néha még rámjön ez és sajnos úgy érzem, hogy jogosan. De nem szeretném ezt. Azt szeretném, hogy nálam jobb emberek vegyenek körül, akik motiválnak és akiktől tanulhatok.