Miért csinálják ezt velem?

Szóval.. Az a helyzet, hogy nincs egyetlen egy igazi barátom se, mert mind le se szarnak. Osztálytársaim mondogatják, h de igenis jó fej vagyok, meg egyik legjobb barátnő, meg ilyenek, ehhez képest pl. egy sulis táborban megismertek egy nálunk 2 évvel fiatalabb csajt, elmentek vhova, engem meg szószerint elküldtek a pićsába.

Tudom, hogy egy icsit dedósan hangzik, h neveldéken lógok, de van 1 nevelde, 3 évesen ismertem meg, és még mindig szeretem, "barátaimmal" annak az oldalnak a chatjén szoktunk beszélgetni (ne kérdezzétek, hogy miért pont ott O.o), 2 hónapig eltűntem, nem is találkoztunk, meg semmi, aztán feljöttem, 5 percig örvendeztek, hogy de jó, hogy itt vagyok, kérdezgették, h mit csináltam, aztán már megint leszarnak, egyszerűen elfelejtenek. Pedig nem vagyok kretén, meg semmi, ami miatt ezt kéne velem tenniük, főleg azért, mert már vagy 5 éve ismerem őket, és sose csináltam velük semmi rosszat, ellenben ők rengeteget, aztán mégis megbocsátottam nekik mindig... Tulajdonképpen engem mindeni kihasznál, hogyha nincs ott más, akivel tudnának baromkodni, akkor én...De amúgy soha.

Suiliban szünetekben se tudok beszélgetni, játszani, helyette leülök egy padra és sírok...És senki s evesz észre, nem is akarnak megvígasztalni..De már megszoktam.

Egész nyáron otthon ülök, és anya kérdezgeti, h miért nem megyek le a csajokkal a vároba. Nem akarom neki elmondani ezt, mert segíteni nem tud...

Egy lányról sokáig azt hitem, hogy a legjobb barátnőm. Angliában éltek 3-4 évet, és amikor hazajött Magyarországra, én segítettem neki beilleszkedni, a báttya a legjobb barátja az én én bátyámnak, osztálytársak. Aztán meg 2 éve megismert a lakóparkjukban az a lány egy másik kiscsajt, és azóta sülve-főve együtt vannak. Anya el akart rángatni sétálni a pasijával, akit ki nem állhatok, úgyhogy inkább lementem hozzá..Ő meg (meg a bnője) megint csinált egy rajzversenyt a lakóparkban, és miért mentem le? Hogy Barátok köztöt nézzek velük, meg hogy segítsek nekik ajándékot csomagolni... Lementek a boltba, és nekem otthon kellett maradnom, hogy figyeljek a macsekra... Kérdezték, hogy hozzanak a vmit, mondtam, h igen, egy Kitkatet, erre visszajöttek egy rohadt nagy szatyorral, ami tele volt, engem meg elfelejtettek. Elegem van már abból, hogy mindenki csak kihasznál, meghogy sosem lehet az, amit én akarok! Ha vendég van nálunk, azért nem mondhatok semmit, ha én vagyok vendégségben, azért nem dönthetek, még az unokatesóim is ilyenek velem. Úgy lettek "nevelve", hogy mindig mindent megkaptak, még akkor is, ha nem érdemelték meg, meg minden úgy volt, ahgy ők akarták, nekem semmi beleszólásom nem lehet... A Balcsin elrángattak vízibiciklizni, nem is kormányozhattam (pedig az uncsitesóm annyira béna volt, nem mi kerülgettük az embereket, hanem ők minket), aztán amikor ezeket elmondtam neki, kijelentette, hogy utál. Miért ő utál engem, amikor ez az igazság? Meg egyáltalán..Miért nem tud gazán szeretni senki? :(