Miért csinálják ezt velem?

12:39 -› Köszi. :) Bezzeg hogyha írom, h koromhoz kéepst érett vagyok (mások véleménye alapján), akkor egyből jönnek az oltások, hogy milyen kis egoista vagyok, meg hogy szerintük egyáltalán nem vagyok érett a koromhoz kéepst. O_o Köszi, emgfogadom, és nem törődöm annyit velük. Csak az a baj, hogy mindenki ilyen velem... Nem várom, hogy szeressenek, csak jól esne, hogyha a szüleimen kívül bárki mondaná (és komolyan is gondolná). Igazság szerint anyn és apán kívül soha az életben nem mondta seni, hogy szeret. Ki szerthet engem úgy, hogy kihasznál? Sosem mutattam nekik az érzéseimet, szóval nem tudják, hogy én ezt érzem. Azt hiszik, hogy egy életvidám, jó kedvvel teli lány vagyok, akit mindenki szeret (de ők nem...). 2x mondtam el valakinek ezt a gondomat, elősször azért, mert már tényleg zavart, másodszor meg azért, mert akinek elősször mondtam, azt mondta, hogy de ő igazi barátként néz rám.. Aztén mégiscsak olyan velem, mint a többiek.. A 2. meg meghallgatott aztán besértődött, azóta nem láttam. Sokáig szerettem is magam. Csak aztán belegondolam, hogy mások nem szeretnek és ettől teljesen elkeseredtem és egy vesztesnek érzem magam.

Utolsó -› Én is valahogy így vagyok. Jól kijövök velük, de csak addig, amíg a sulin belül vagyunk, utána mintha nem is ismernének. Senki s ehív el sehova, és nem az a fajta vagyok, aki ül a tv előtt, kezében a mobillal és várja, hogy valaki elhívja valahova. Mindig én kérdezek emg mindenkit, hogy átmehetek-e, vagy lemegyünk-e a városba, általában jönnek, meg mehetek, d eérdekes módon hozzám sose akar senki se jönni, még olyan se, aki nem is tudja, hogy hol lakunk.

Tudom, hogy le kéne szarnom azokat, akik úgy gondolják, hogy nem érdemlem meg a barátságukat, egy ideig ez ment, csak aztán mindenki ellenem fordult a semmiért..

Amikor elmondtam az unokanővéremnek, hogy mi a pálya, akkor mondta, hogy ilyenkor utál. Meg hát nem tudnék mit tenni... Ha megharagszanak rám, akkor is mennem kell hozzájuk nyaranta, csak éppenséggel le se szarnak, adnak kaját, úgy érzik, hogy luxus, hogy ágyban aludhatok és ennyi.. Aztán mondja a mamám, hogy a két lányunokája milyen csúcsfej, de mi szentendrei bunkók vagyunk. Persze nem így fogalmaz, ezért ondhatja azt, hogy egyáltalán nem gondolja így.

Hobbim az van, ju-jitsuzok, júniusban szereztem emg az 5. fokozatomat (szürke öv), de már írtam, hogy a fiúknak még mindig új, hogy minden "harcból" én kerülök ki győztesen, ezért kerülnek is. Meg mert lány vagyok...Balettozom is, arról is írtam, hogy épphogy tudják a nevemet, pedig 5. éve fogok járni, néhányukkal elsős korom óta balettozok, a másik részével emg idén ismerkedtem meg, mert msot menenk negyedikbe, és idén jöttek a (balett) neygedik csoportba.

Nem szoktam hagyni, hogy szomorúnak lássanak, a könnyeimet is mindig próbáltam elrejteni, de egyszer már annyira nem bírtam magammal, hogy elkezdtem úgy bömbölni, mint egy 3 éves...Erre elkezdtek cikizni, hogy milyen ovis vagyok...Pedig az osztályom egyáltalán nem ilyen..Csak az én búrámat nem bírják.

Lehet, h nehéz elképzelni, de tényleg így van. Én azt nem tudom elképzelni, hogy valakit hogyan rajonghatnak körbe.. 11 éves vagyok, már írtam amúgy. Lehetséges, hogy tisztelni fognak.. Csakhát az osztályban inkább olyanok vannak, mint egy 2.-os ismerősöm, hogy 8 éves, de úgy viselkedik, mint egy 15 éves. Nem, nem érett, csak azt hiszi magáról. Utánozza a 10-en évesek hülye viselkedését (Itt nem arra gondolok, hogy a tinik mind hülyék, hanem van az a tipikus idióta része), és hogy akkor ők már nagyon menők.. Érdekes módon a velem egyidősekkel meg a fiatalabbakkal nem nagyon jövök ki, de a nálam 3-4 évvel (vagy akár többel is) idősebbekkel nagyon jól megvagyok, de nem úgy, mintha barátok lennénk. Az szerintem nagyon jó tulajdonság, hogyha nem látják rajtad, hogy valami bajod van. Persze neked biztos nem esik jól, de egyfelől jó dolog, hogy bármilyen bánatod van, mindig jó kedvű tudsz maradni. Én amikor nagyon szomorú vagyok, még mosolyogni se tudok úgy, hogy ne tűnjön fel hogy bármi bánt, mert nagyon látszik a szememen, bármennyire is próbálom leplezni.

Én is voltam már úgy, hogy felhívtam egy barátnőmet, hogy átmehetek-e, de nem mondta, hogy pakol a szobájában, meg félig takarítanak is, és mivel nem vagyok bunkó, ottmaradtam segíteni.

Lelki szemetesláda..? Vagyis Elmondták neked a gondjaikat, te meg megpróbáltad őket megvígasztalni, vagy hogy érted?

Sokat szoktam ábrándozni arról, hogy majd hogyha gimibe megyek (akár 6 osztályosba, de ez még nem biztos) akkor az ellenkezője leszek a mostani énemnek. Illetve hogyha jön a 2 új lány az osztályunkba, összebarátkozom velük, és akkor hátha a többiek is észrevesznek és nem közösítenek ki engem, akinek nincsen olyan barátja, akinek elmondhatja a titkait, mert megbízik benne.

Nem próbálok más lenni, sose akartam más embert mutatni, mint aki vagyok. Mégpedig azért, mert sokan mondták nekem, hogy jó a stílusom (nem a zenei, meg ilyenek). Tudom, ezzel ellentmondtam magamnak, de akkor mondták, hogy jó fej vagyok, meg hogy nem akarják, hogy megváltozzak (volt egy ilyen időszakom, amikor más akartam lenni, de nem csak 1-2 hónapra, hanem örök életre) amikor még nagyon az elején voltunk az ismerkedésnek (1.-ben volt tehát) és akkor még mindenki barátként tekintett rám.

Nem akarom esetlennek mutatni magam, mert tudják, hogy csak kamuzok. :D 5 éve én vagyok az egyetlen lány (van még1 lány, csak ő 5 évvel idősebb nálam így már a felnőtt csoportban van) a gyerekcsoportban, aki képes volt megszakítás nélkül végig ju-jitsuzni, és sokkal keményebb vagyok mint az ilyen 12-13 évesek. x) Ráadásul a gyerekcsoportban úgy vagyunk, hogy vagyok én, egy 13 éves lány (akivel közben félig-meddig kijövök), egy 14 éves fiú (aki a nővére állítása szerint belém van esve - ez a lány a másik kemény csaj :P), egy 11 éves gyökér, meg van még egy velem egyidős és egyben szürke öves fiú, ő ilyen "harcostárs", mert mindig összeállunk ha földharc van, aztán ju-jitsu után megosztjuk egymással a tapasztalatinkat és ennyi. :P A többi fiú vagy jóval fiatalabb nálam, vagy idősebb és ezért nem állnak velem szóba, illetve van egy nálam 3-4 hónappal idősebb fiú, aki nagyon édes de rám se hederít...Sőt, még meg is sértett. Ehhez képest azt mondta a nővérének (a másik 13 éves lánynak) hogy egész csinos vagyok..

Igazából baletton senki se hordja fenn az orrát, csak esetlennek tartanak (na tessék, lányoknál nem válik be xDDD), pedig a balettanárok szerint az egyik legjobb vagyok (5 éve balettozok).

Az lesz 5.-ben a kitűzött célom, hogy összebarátkozzak velük. =) Persze az egyikkel nehezebb lesz, mert ismert két lányt az osztályból, így elsődlegesen velük lesz, ezt megértem, mert úgy könnyebb beilleszkedni.

Fiúzni még nem akarok, totál hülyeségnek tartom még 13 évesen is. Persze, semmi közöm sincs hozzá, hogy kinek van barátja, és kinek nincs, mert bárki lehet szerelmes. Amikor azt írtam, hogy nagyon édes az a srác, enm úgy értettem hogy járni akarok vele (nem is leeht igazi járás..), de arról nem tehetek, hogy tetszik. *-*

Az a helyzet, hogy nem olyan vagyok, hogy megismerkedek egy jó fej gyerekkel és akkor egyből legjobb barát. Kiskoromban is sokat piszkáltak az oviban ezért nehéz elnyerni a bizalmamat de minden 'barátomnak' sikerült. :S És azt sem hagyom, hogy kihasználjanak. Van egy olyan osztálytársam, aki hasonló helyzetben van, csak ő nálam szánalmasabb, egy másik osztálytársamat (aki elmegy másik suliba, úgyh kíváncsi leszek, hogy mit fog csinálni az a csaj) követi folyton, mindig egyetért vele, csak mert nem tud egyedül gondolkodni. Amikor beteg, totálisan el van veszve és próbál valakihez társulni, de mindenki elküldi a femébe. Ha a 'példaképe ' beál egy játékba, akkor ő is, ha kiáll vmiért, ő is és ugyanazt az indokot mondja, mint a másik lány. Ha valahova elküldik a tanárok (pl. szóljon egy tanárnak, vagy vigyen oda valamit), akkor egyből neki is menni kell. Sajnos engem is átvert, de már mindent tisztán látok. Tavaly nyáron rengeteget voltunk együtt, elmentünk bringázni, átmentem hozzájuk és legalább 8 órát ott maradtam, de aztán rájöttem hogy csak kihasznál, mert nincsen senkije, akivel együtt tölthetné unalmas napjait, ezért otthagytam. De persze nem lerázni próbáltam, hanem emgmondtam neki őszintén, hogy ez így nem kóser, ne majmoljon senkit se és próbáljon meg egyedül levegőt venni, hátha menni fog. Most egy olyan lány lett belőle, aki képes hazudni egy tanárnak hogy 5-öst kapjon mert majdnem megbukott + próbál keresni valakit, akit majmolhat, de mindenki tudja, hogy milyen szemét. Én meg (nem akarok dicsekedni) 5-ös tanuló vagyok, kitűnő lettem végig alsóban.

Habár lehet hogy az írásomból nem ezt lehet kivenni. :S Pedig egy ilyen téren 'edzett' kiscsaj vagyok, nem lehet mostmár átvágni csak úgy.

Utolsó előtti: Van msn-ed? Hol laksz? =P

Egyébként átolvastam most a kérdésemet, az összes választ és az én írásaimat is, úgyhogy bocsi az íráshibákért.