Miért csinálják ezt velem?
Szóval.. Az a helyzet, hogy nincs egyetlen egy igazi barátom se, mert mind le se szarnak. Osztálytársaim mondogatják, h de igenis jó fej vagyok, meg egyik legjobb barátnő, meg ilyenek, ehhez képest pl. egy sulis táborban megismertek egy nálunk 2 évvel fiatalabb csajt, elmentek vhova, engem meg szószerint elküldtek a pićsába.
Tudom, hogy egy icsit dedósan hangzik, h neveldéken lógok, de van 1 nevelde, 3 évesen ismertem meg, és még mindig szeretem, "barátaimmal" annak az oldalnak a chatjén szoktunk beszélgetni (ne kérdezzétek, hogy miért pont ott O.o), 2 hónapig eltűntem, nem is találkoztunk, meg semmi, aztán feljöttem, 5 percig örvendeztek, hogy de jó, hogy itt vagyok, kérdezgették, h mit csináltam, aztán már megint leszarnak, egyszerűen elfelejtenek. Pedig nem vagyok kretén, meg semmi, ami miatt ezt kéne velem tenniük, főleg azért, mert már vagy 5 éve ismerem őket, és sose csináltam velük semmi rosszat, ellenben ők rengeteget, aztán mégis megbocsátottam nekik mindig... Tulajdonképpen engem mindeni kihasznál, hogyha nincs ott más, akivel tudnának baromkodni, akkor én...De amúgy soha.
Suiliban szünetekben se tudok beszélgetni, játszani, helyette leülök egy padra és sírok...És senki s evesz észre, nem is akarnak megvígasztalni..De már megszoktam.
Egész nyáron otthon ülök, és anya kérdezgeti, h miért nem megyek le a csajokkal a vároba. Nem akarom neki elmondani ezt, mert segíteni nem tud...
Egy lányról sokáig azt hitem, hogy a legjobb barátnőm. Angliában éltek 3-4 évet, és amikor hazajött Magyarországra, én segítettem neki beilleszkedni, a báttya a legjobb barátja az én én bátyámnak, osztálytársak. Aztán meg 2 éve megismert a lakóparkjukban az a lány egy másik kiscsajt, és azóta sülve-főve együtt vannak. Anya el akart rángatni sétálni a pasijával, akit ki nem állhatok, úgyhogy inkább lementem hozzá..Ő meg (meg a bnője) megint csinált egy rajzversenyt a lakóparkban, és miért mentem le? Hogy Barátok köztöt nézzek velük, meg hogy segítsek nekik ajándékot csomagolni... Lementek a boltba, és nekem otthon kellett maradnom, hogy figyeljek a macsekra... Kérdezték, hogy hozzanak a vmit, mondtam, h igen, egy Kitkatet, erre visszajöttek egy rohadt nagy szatyorral, ami tele volt, engem meg elfelejtettek. Elegem van már abból, hogy mindenki csak kihasznál, meghogy sosem lehet az, amit én akarok! Ha vendég van nálunk, azért nem mondhatok semmit, ha én vagyok vendégségben, azért nem dönthetek, még az unokatesóim is ilyenek velem. Úgy lettek "nevelve", hogy mindig mindent megkaptak, még akkor is, ha nem érdemelték meg, meg minden úgy volt, ahgy ők akarták, nekem semmi beleszólásom nem lehet... A Balcsin elrángattak vízibiciklizni, nem is kormányozhattam (pedig az uncsitesóm annyira béna volt, nem mi kerülgettük az embereket, hanem ők minket), aztán amikor ezeket elmondtam neki, kijelentette, hogy utál. Miért ő utál engem, amikor ez az igazság? Meg egyáltalán..Miért nem tud gazán szeretni senki? :(
válasza: válasza:Szia!
Sajnos minden embernél elérkezik az az idő, amikor ilyen érzések vannak benne. Bennem is volt, elég sokáig, de aztán amikor általános iskolából gimibe mentem, rájöttem, hogy az összes barát, akit ott szedtem össze, egy kalap nagy sz*rt nem ér. Nem írtad le, hogy hány éves vagy, pedig ez is elég fontos egy ilyen esetben. Minden esetre, sajnos nagyon kevés olyan emberke van, aki nem akar aláásni, vagy kibeszélni, kettétörni a szívedet. Sajnos ez van, kegyetlenek az emberek. Majd egyszer csak fel fog bukkanni EGY olyan ember, aki igazán szeret, és ő megfog maradni barátként egészen öreg korodig.
A családoddal érdemes jóban lenni, mert ők lesznek azok az életed folyamán, akik melletted állnak jóban, rosszban. Mindenkivel megesik, hogy elfelejtenek venni valamit, az én anyukám is sokszor felejtett el dolgokat, ez emberi hiba. Fogadd el így őket, és meglátod hogy hamar boldog leszel. :):)
Tudom, hogy nem kéne sajnáltatnom magam. Nem is ez volt a szándékom, csak segítséget kértem... Ha meg nem írok le konrkét eseteket, akkor jönnek a kérdések, hogy hogy értem ezt..
Úszni kifejezetten nem szeretek, de ju-jitsuzok (ott meg csak fiúk vannak, és szokatlan nekik egy lány jelenléte, főleg úgy, hogy legtöbbjükkel már ju-jitsuztamm együtt, és általában nem nekem fájtak a bordáim edzés után), balettozok, ahol a lányok szintén találnak más társaságot, amint be lehet mennia terembe, én felmászok a bordásfalra, mert úgyse akarják, hogy velük legyek... Néptáncoltam is, ot emg vegyes csoport volt, egy velem egyidős lányról hittem azt sokáig, h barátnők vagyunk, aztán ő is elhagyott... Rajtunk kívül még néhány oszttársam volt, meg mivle veges csoport, nálunk idősebbek. Idén elkezdek majd társastáncolni, jár a bátyám is, de mondta, hogy ott alányok nem százasok. Én hiszek neki, mert ő nem úgy látja, h aki lány, az totál elmebeteg idióta, a fiúk meg mind jó fejek, hane reálisan látja, hogy ki milyen...
Álljak a lábamra? Mégis hogy érted? Örülnék, kedves első, ha bővebben kifejtenéd. =)
2.: Szentendrei vagyok.
válasza:10:54-es vagyok.
Szerintem az a gond, hogy túlságosan megnyílsz mindenkinek, akik visszaélnek a Te érzéseiddel, szereteteddel. Hidd el, nem olyan rossz dolog, ha néha elfelejtenek, inkább ne vegyenek észre, minthogy közröhej tárgyává válj.
16/L
Az lehet, de engem nem néha enm evsznek észre, engem szószerint utálnak. Minthogyha valami rosszat csináltam volna. :( Azért nyílok meg könnyen, mert már nem bírom egyedül... Most is könnyezek, pedig semmi okom rá..Csak egyszerűen megszoktam, hogy naponta sírok... Még hogyha bármi bajom van a suliban, nem hogy az osztálytársaimat, a tanárokat nem érdekli... Bezzeg ha egy másik lány pl. elesik, és épphogy beveri vmilyét, elkezd sírni (nekem meg nagy a fájdalomküszöböm) és mindenki körégyűlik, hogy mi a baja..Mondjuk én ezt nem akarom, ez nevetséges.
A bátyáim is ilyenek.... Látják, hogy vmiért sírok, de nem krédezik meg, h mi a baj, csak simán kimennek a szobámból...És ez nekem nagyon fáj.
válasza: válasza:Megértem a helyzeted engem is sokan kihasználtak bár általában mindig lógtam valakivel suliba és jól kijöttem osztálytársaimmal, suli után sose hívott el sehova senki, egy ideig még csak csak, de aztán már egyáltalán, én meg otthon voltam sokat nyaranta volt a legrosszabb. Később már egyre nehezebb barátokat szerezni, akik számítanak mind messze laknak. Az egyik általam vélt legjobb barátom folyamatosan leszart, az anyukája az én anyukámtól tudta hogy ép a család sok gondon megy át amitől én ki voltam bukva, de egyszer nem jött át hívott fel hogy mi van velem. Azóta le se szarom már. Sajnos sok barátom most sincs és mindenki messze van, így nem tudom azt mondani hogy mit tehetsz ez ügyben de ha találsz olyanokat akik tényleg számítanak akkor ragaszkodj hozzájuk, én sajnos voltam olyan hülye hogy későn vettem észre. Aki szerint nem érdemled meg hogy barátja legyél és foglalkozzon veled azokat le kell szarni. Az unokatesóiddal kapcsolatban meg csak állj a sarkadra.
Keress valami hobbit ami tetszik legyen az sport vagy akármi és ott biztos hogy találsz embereket akikkel tudsz beszélgetni utána még bármi lehet. Ne hagyd hogy szomorúnak lássanak pl suliba, a fiataloknak nem szokása mások gondjával foglalkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!