Tuttok é falusiosan?

Méghogy templomóra magasságja? Neröhögtessemmá!

Hát tennap asztírta hogy mégcsak négyéves aza fácska.

Nemongyamá, egy ekkorka csenevész suhang, ijjenidős korára akkorára megnyő, mint egy harangláb?!

Pláneha kend még nyesegeti is a tetejit.....

Küllönbenmeg aki ilyen szédüllősfajta, az nemásszon magosra.

Nincsn kendbe annyi lelemígy, hogy a gereblével húzza közelebb a gajjakat?

Osztakkor csemegézhet a fődönállva biztonságba.

(máha a rigók hagytak valamit) :D

Nemazér mondok, de ennyit minden kétlábúnak tunni illik, má süldőgyerök korba is.

Na!

Juteszembe!

A sárgákat meg nebáncsa, mera kisebik fijam közepső felséginek a második ura ijjen rizsevő vót (távolkeleti vagy minek híjják) oszt ojjan csudákat kinyírbált a gyalogfenyőbűl, mega puszpángbokrosbúl, hogy még a kisbíró is megbámulta.

A kúltúrház vezetője -aza Kovácspista- meg eccerűen aszonta, hogy ez ojjan szíp, ezér KisjankóBori díjat kéne adni.

(dehát nincsen ösmereccség a TSZ irodán, osztígy nem lett más a jutalma, csaka szomszédok szájtátós ámulása)

Ezt csak úgy mondom, hogy legyen kendnek mér irigykenni!

Nolássa, ezaz igazándi művészet, nema kisrigók hátrajának a puskázása!

"Méghogy templomóra magasságja? Neröhögtessemmá!

Hát tennap asztírta hogy mégcsak négyéves aza fácska."

Azí mos kő nyesni, nem akkor mikor a sudárja má leveri a hódat.

"Küllönbenmeg aki ilyen szédüllősfajta, az nemásszon magosra."

Persze, oszt haggyam a büdös rigóknak, csak me nem szédűnek.

Hát frászkarikát.

Még ha fogggal kű is tartanom magam azon az amulínium lajtorján, én biza leszedek mindent. Mint meg is tettem vót.

"Nincsn kendbe annyi lelemígy, hogy a gereblével húzza közelebb a gajjakat?"

Az megvót. Csak a teteje má följebb vagyon.

Olyan jó nígy míterea ez a fa.

Még létrárú is kapával húzkodtam.

"ennyit minden kétlábúnak tunni illik, má süldőgyerök korba is."

Akkó kend lemaradt, mint a borravaló.

Én má csak ismeröm a saját fámat, no.

"Nolássa, ezaz igazándi művészet, nema kisrigók hátrajának a puskázása!"

Naugye, hát én is meg fogom szoborni a cseresnyét jófajtán, hogy majd ha gyünnek a rizsevők, majd bámészolhatják.

Mert aztat szabad, bámészni, csak lezabáni, azt nem.

Mert akkó üket is kitarkázom.

Olyan művésziesen.

"Szermusztok,,meccset nem nézitek e?"

Melliket, aztat, ahun a dán gyerök szegény élvehót?

Imádkoztam is érte izibe, hálistennök meg is gyógyút rögtibe.

Csak aztán halgattam azt a ragyavert kivénhűt bőrrúgót a stúdijóba, aki ott fortyogott nagyon istentelenül, hát kinyít a bugylibicska a zsebömbe. Sezgíny gyerökhő még papot se híttak, ez má embörködött, hogy mit húzák az időt.

Hát barátom, mikor te nyüszögsz majd féhótan az ágyba, neked is haosnlókat kivánok.

Na neki is rakok félre a tintagolyóbú, rigóra most nem kő.

Ennek viszont meglődözním a puhos városi picsóját, hogy száradt volna be a csuszalesője, mielőtt megnyitotta.

"Van e má gomba felétek, az erdő be?"

Van, de most csak épp a bolondosabbja, ezt egye kend, ha akarja.

Én megvárom a szép őzlábakat, majd abbú szedek egy szekérderékkal. Azt még a városi puhatalpúak se kevörik össze a temetőbe kűdősebbekkeel.

Ja Wadmalac uram, hátmá megint a kódusabbik végirűl nézi a világot?

Hát kend csak nyálatcsurgatva várakozik azokra a "szép őzlábakra"?

Elmondom, hogy köll azt csinányi.

Én úgyszoktam, hogy szólok a Ferisógornak, hogy kéne nehány őzláb. Ő meg fogja a vincseszterét -nem amejik a számítógépet hajcsa hanem a nagyhangú duplacsövűt, tuggya amibe a svéd patrony köll- oszt kimegy vele csalitosba.

Namámost, ha lő egy őzet, azmá egybűl négy özlábat jelent. Odapukkant vagy öccör -azmá ugye 20darab- azzalmá mingyá teli a nyárikonyhába a billenőstetjű gorenje.

Énmeg adok érte cserébe egy demijon veresbort, megmég megígérem, hogy nem jelentem föl. (merazér tarcsuk má be a vadászetikettet vagy miafenét)

Oszt akkor így kész az üzlet. Faluhejjen így respektálodunk egymás felé.

Kend meg képes egyesével a fődig hajolgatni azzala recsegő meszes derekával egy kis csigarágta taplóér??

Jaj necsúfoskoggyommá!

Na azt az őzlábat, amirő itten kend regél, rágcsálja csak kend.

Én maradok a jófajta szaftos gombáná.

Én míg le bírok hajulni érte, látom kendnek má bizonyára rossz helyen gyün a reggeli merevedís.