Tuttok é falusiosan?

Hajja-é, kend meg mi a Máriáért kuvikkol itt minden hajnalba, hogy jóreggelt meg felkelni?

Mi maga éjjeliőr vagy pék, hogy pirkadáskor mán óbégat?

Vagytán nem tiszta a lelkiösmerete, oszt nembír aluszni?

Vegyenmá be estve egy adag valériána-gyökeret, attúl leragad a pillája legalább korcsmanyitásig. (az nálunk reggeli 6-ra esik)

Nodeméghafelis kél, akkorsekén így vernyákolni, inkább szép csendesen benyomja azt deci vegyest, osztakkó még visszdűlhet szunnyadni.

A jószágér ne aggóggyon, asszony majdellássa (ráisér, meg addigse pletykál)

Naszóval visszapilled, osztmaj kél amikor jólesik.

Egyalényeg, nyóckor ujra győjjön a ivoldába, oszt onnét fojtassuk(mer addigramá énis ottleszek)

A rosseb ebbe az átkos felkelésbe, ma is annyi értelme vót, mint ágyba vizelni.

Megyek lefelé a lépcsőházba', oszt hallom, hogy ez a fránya zuhé veri az ablakot.

Na mondom hurrá, megint pendelyig ázok, mire bekászálódok a benzinszekérbe.

Megátam egy bagóra a tornácon, hátha alábbhagy ez a ragyaverte eső, erre még jobban beledurrantott.

Na mondom ennek fele se tréfa, ha jobban rákezd, kimos a gatyámbú.

Igencsak szedtem a lábam a kocsihó, gondótam beugrok oszt kész.

Hát jó nagy fenéket.

Ez nem csak esett, de fújt is istentelenül és valahunnan odahordott egy jó húsz négyszögölnyi takarófóliát és aztat rájatekergette a vasamra.

Na mire lecibátam, a fóliátul eláztam alurró, az esőtő fölürrő, mire bekászálódtam, úgy néztem ki, mint a budipapír lehúzás előtt.

Szegényembört az ág is húzza.

No ahogy Wildröffencs kolega eset is mutassa, nem fehérembörnek tanálták ki a korai kelést, főlegnem ilyen zegernye időbe.

Éngemetis má hajnali 8-kor kapacitált az asszony hogy ugorgyakmá, dolog van, megigy-megúgy....... (persze a bront se figyelte hogy mit kárál)

Dehát a parancs az parancs, rögvest megindúltam a sánta Pistabácsi kisbótjába, mivel fogytán vót ez-az a konyhába.

(ittenvótak a nagybélű sógorék, oszt szinte mindent felfaltak)

Szóval, én menek a bót felé, a szél meg persze a bőt felöl fúj.

(nálunk ijjen a szél, mindég csak szembe!)

Eccercsak betakarta a képes felemet egy akkora vizes platánfa levillel mint a Marinéni húsvéti keszkenője.

Hirtelen semitse láttam.

De mellé még olyan nyirkos is vót, hogy aszittem az az Alien izé ráült az orcámra, oszt mingyá itta világvége.

Mire beértem a bótba mán a vérnyomásom ojjan magosan tartószkodott mint a templomtornyán a rozsdás szélkokas.

Montam is Pistabának, ugyan tőccsönmá hirtelenjébe valami szíverősítőt kimondottan egésségügyi okokból.

Miután rendeződött a véresnyomásom, utána benyomtunk még pár ampullával(hátugye egyet az ijeccségre, egyet a baráccságra, egyet meg.....na hát csak úgy, az íze kedvéért).

Alett a vége, hogy elfeledtem méris indultam a bótba.

Szóval hazagyöttem oszt ledőltem.

Má majnem visszapillettem, erre az asszony itt rikácsol a filembe, hogy ijjen szita-agyú, meg ojjan büdös korhely és hasonlók.

Eszt csak ezér meséltem el, hogy mások okkujjanak az esetembűl:

mindenki ijjen csúfúl jár, aki hajnalba az uccán kujtorog.

Nahát!