Miért pontoznak le ha őszinte vagy?

Az őszinteség mögött rejlő erény az igazság erénye, az őszinteség nem más, mint az igazság kimondása. Ez alapvetően helyes, de:

- Lehet, hogy valaki igaznak tart valamit, de valójában nem az az igazság, az illető téved. Őszinte akar lenni, mégis hamis állítást tesz. (Pl. úgy tudja, hogy az 1 prímszám, őszintén el is mondja a meggyőződését, hogy az, a valódi igazság meg az, hogy az 1 nem prímszám.)

- Lehet, hogy az illető az igazat mondja, de a kimondott igazság nem segít a másikon, a kérdés mögötti problémában nem visz közelebb a megoldáshoz. (Pl. valaki megkérdezi, hogy hogyan tud egy kérdéshez képet csatolni, és a válasz erre az, hogy a GYK egy elavult oldal, és mennyire használhatatlan. A válaszolónak tulajdonképpen igaza van, csak ez nem segített a kérdező problémájának a megoldásában.)

- Néha van, hogy sokkal fontosabb elvek és erények felette állnak az igazságnak, az igazság kimondása fontosabb elveket sért, sőt egyenesen bűn. (Pl. ha egy cégnél bizalmi helyzetben dolgozol és kiposztolod Facebookon a páncélszekrény biztonsági kódját, akkor őszintén az igazat mondtad, mégis ezzel fontosabb elvet sértettél meg és hibáztál.)

- És legvégül, az igazság nem feltétlenül az, amit az emberek hallani szeretnének, nem feltétlenül örülnek az igazságnak. (Pl. ha az a kérdés, hogy jogosan büntet-e meg a rendőr, ha éjjel háromkor egy elagyatott mellékúton egy 30-as sebességkorlátozó tábla után 50-el mész, akkor az az igazság, hogy jogosan büntet meg a rendőr. Hogy ez racinális-e vagy sem, jó-e a jogszabály, vagy sem, az más tészta, de jogi értelemben jogosan büntet meg. Neked az a feladatod és ez tartozik rád, hogy elmond az igazságot. Hogy más meg milyen véleménnyel van erről, az meg az ő dolga, nem a tied.)

- És akkor itt az utolsót megtoldva, az sem mindegy, hogy az igazságot hogyan fogalmazod meg, milyen stílusban, mennyire támasztod alá érvekkel, mennyire vezeted rá a másikat, hogy képes legyen megérteni és elfogadni az igazságot. (Pl. vannak a sok vitát kiváltó, népszerű matematikai kérdések, mint pl. mennyi 2+3*0. Ott lehet, hogy hiába írod le a helyes és igaz választ, ha elmulasztod elmagyarázni és megértetni, tényekkel, forrásokkal alátámasztani, hogy miért az a helyes megoldás, ami.)

~ ~ ~

> A "nem hasznos"- nak nem ez lenne a lényege!

Valóban nem, és valóban nem a célnak megfelelően használják az emberek. De ez nem feltétlenül baj, mindenki tudja, hogy ez benne van a pakliban, és ezen keresztül értelmezik azt. Ha egy válaszoló 80%-ban ad hasznos választ, arról azért tudjuk, hogy valószínű nem minden ötödik válasza téves, hanem inkább minden ötvenedik válasza téves, meg van egy csomó válasza, ami egyszerűen nem tetszett másoknak. A válaszok hasznosságát nem objektíven lehet megítélni, hanem egymáshoz viszonyítva. Úgy valóban mond valamit, bár akkor sem feltétlenül helyes képet mutat. De hogy a válaszom alatt hányas szám szerepel, az miért kellene érdekeljen. A pontszámmaximalizálás messze kevésbé fontos elv, mint az igazságra való törekvés, vagy a segítő szándék.

> De innentől én is az leszek, mert úgy látszik, tök mindegy

És ezzel pont erősíted azt a jelenséget, amit nem tartasz helyesnek. Bölcs döntés ez? József Attilát idézve:

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

Ha neked fontosabbak a százalékok, mint mások segítsége, vagy az igazság képviselése, akkor régen megette a fene. Akkor te előtte sem őszinte voltál, csak valami – kétes jelentőségű – hasznot vártál egy adott stratégiától, és mivel nem jött be, gond nélkül lecseréled? Akkor ez nem őszinteség, hanem valamiféle versengés, amiben a nemes eszközt nemtelenre cseréled, ha úgy kifizetődőbb? Bocs, de ha ez így van, akkor az őszinteséged nem erény. (De gondolom nem így van, csak most elborít az indulat.)

~ ~ ~

> Idegesítő, hogy segíteni akarsz és le vagy hurrogva.

Velem ez – nyilván ez szubjektív – viszonylag ritkán történik meg. Igyekszem felmérni azt, hogy egy-egy kérdés esetén az, amit leírok, az mennyire elfogadható, vagy sem, és ha nehezen elfogadható, akkor igyekszem udvariasan, és kifejtően, az állításomat megalapozva, megindokolva leírni a véleményem. Persze így is lepontoznak válaszokat, de ez miért az én problémám legyen? Ami rám tartozott, és amit én a legjobb szándékommal és tudásommal megtehettem az ügy érdekében, azt megtettem, akkor miért lenne bármi más az én problémám? Nem versenyzek senkivel, hogy a válaszaim értékelése milyen az maximum összességében érdekel, addig, amíg az azért nagyon homályosan tükrözi a válaszom helyességét. Hogy egy jól megindokolt válasz 62%-ban hasznos, az már elég, hiszen ez azért azt jelzi a bizonytalan kérdezőnek, hogy a többség helyesnek tartja. Hogy ez nem 83%, vagy nem 100%, az különösebben nem zavar. Miért kellene, hogy zavarjon?

Egyrészt az értékelés nem a válaszok helyességét, hanem a hasznosságát értékeli. Hogy kinek mi hasznos, az meg szubjektív. Ha valakinek a témába vágó igazság nem hasznos, hát akkor nem az. Bánja a kánya, ő dolga. Persze nyilván az ember nem így értékel, a dolgokhoz való viszonyulása sokszor nem racionális, hanem emocionális, érzelmi alapon dől el, és késztetést érez arra, hogy ezt valamilyen módon ki is fejezze. Mivel nincs külön tetszik/nem tetszik értékelés, ezért a hasznos/nem hasznos értékeléssel fejezik ki az emberek ezt. Amúgy még az objektív ostobaság is lehet hasznos, ha az történetesen rávilágít a kérdés egy olyan aspektusára, amiben az objektíven helyes álláspont felszínre kerülhet.

Másrészt vannak objektíven igaznak, vagy helytelennek ítélhető válaszok. Pl. hogy az 1 prímszám-e, az objektíven eldönthető. Viszont vannak véleményes kérdések, ahol nincs objektíven helyes és helytelen válasz. Hogy ki eszi kenyérrel a rakott krumplit, ott nincs objektív mércéje annak, hogy kenyérrel enni helyes-e, vagy sem, objektív mércével ez nem eldönthető. Viszont mégsem feltétlenül egyenrangúak a különböző válaszok, mert bár objektív igazság nincs, de van többség, vannak normák, vannak szokások, amihez mérten egy vélemény lehet, hogy nem helytelen, de kevesek képviselik az adott véleményt, a többség más véleményen van. Ott sem feltétlenül érzem hibának azt, ha valaki lepontoz egy olyan véleményt, ami bár nem helytelen, mégsem a többség véleményét, a megszokottat, a normát képviseli. Ez is visszajelzés a kérdezőnek, hogy egy-egy véleményről mi a válaszolók megítélése, tehát ennek is lehet haszna. Én személy szerint kerülöm azt, hogy ilyen alapon értékeljek, de elfogadom, hogy más ilyen alapon értékel válaszokat.

> Az se tetszik az oldalon, hogy sokan egyetértenek a kérdezövel, mikor az téved, értem én, hogy drukkolni akarnak neki stb, de olyan tévhitbe ringatják, ami nem feltétlenül jó.

Akkor a te dolgod, hogy megértesd azt, hogy miért hibás az előző válasz.

> Ettől függetlenül én is tévedek, én se értek mindenhez, de vaan hogy egy "komolyabb" kérdésnél utána keresek, így nagy valószínűséggel jót írok csak ez nekik nem tetszik.

Lehet, hogy jót írsz, de ezért is mondtam, hogy nem mindegy, hogy ezt mennyire tudod megértetni a másikkal. Itt az is lényeges, hogy mennyire tudod jól tagoltan, jó helyesírással, könnyen követhető, könnyen befogadható, más forrásokra hivatkozó módon kifejteni az álláspontodat. Hiába az igazság, ha nem talál megértésre. Ha nem befogadható az igazság, akkor valami mégis csak hibázik a válaszban.

Pont nemrég volt egy szintén matematika témájú kérdés, a kérdező azt kérdezte, hogy ha van egy általános – nem derékszögű – háromszöge, amiben ismert három szög és a leghosszabb oldal hossza, akkor hogyan tudja kiszámolni a másik két oldal hosszát. Jött egy egyszavas válasz: „szinusztétel”. Bár a válasz helyes, úgy le lett pontozva, mint a pinty. Mert a kérdezőben volt egy olyan tévkép, hogy a szögfüggvényeket csak derékszögű háromszögre lehet alkalmazni, nem ismerte a szinusztételt, csak a szinuszfüggvényt. Nem a válasz helyességével, hanem a megértetés hiányával volt a gond.

Én kifejtettem ugyanezt a választ, leírtam a szinusztétel képletét, elmondtam, hogy az bármilyen háromszögre alkalmazható, linkeltem az erről szóló Wikipédia oldalt, és leírtam, hogy egy konkrét oldal esetén mi az a három adat, ami ismert, és amiből kifejezhető a negyedik, ismeretlen adat, ami történetesen a háromszög ismeretlen hosszúságú oldala. Igen, ehhez egy hosszabb, magyarázósabb választ kellett írni, ami több időt és energiát követelt, de az lett az eredménye, hogy bár én is azt válaszoltam, hogy szinusztétellel lehet kiszámolni, mégis az én válaszom sokkal jobb értékelést kapott, mint az előző válaszolóé. Az egyszavas válasz bár igaz volt, de a válaszoló elintézni akarta a kérdést, és nem rávezetni a kérdezőt a helyes útra, nem tett meg semmit, hogy a válasza igazságára rávezesse, a válasza igazságát beláttassa a kérdezővel, vagy bárki mással.