Megoldás az öngyilkosság?

Érző lélek lehet az akinek se keze se lába!

érző lélek lehet az akinek se otthona se semmije

Érző lélek lehet az aki Afrikában éhezik

Az hogy érző lélek vagyok, az inkább megnöveli az emberben azt a tulajdonságot, hogy fáj neki az ami körülötte történik! És annál jobban irigyel olyan embereket, akik körülötte jól élnek, és annál jobban utál élni! Ezt is gondold át!

1. Érző lélek lehet az akinek se keze se lába!

2. érző lélek lehet az akinek se otthona se semmije

3. Érző lélek lehet az aki Afrikában éhezik

1. Mivel ilyesmit még nem éltem át, nyilván nem tudok nyilatkozni. Egészséges, teljes emberek szintjén gondolkodtam. Valószínű, hogy végtagok nélkül nem akarnék élni, de ez már nem öngyilkosság lenne, hanem eutanázia. Magammal nem tudnék végezni.

2. Nem osztom, küzdeni kell.

3. Lehet, hogy ezért megköveznek, de a tanulatlan emberek ált. az állatok szintjén vannak, így nem hiszem, hogy ilyen filozófiai kérdéseket feszegetnének. Eleve fölösleges egyébként öngyilkosságon gondolkodniuk, mivel azt a természet elvégzi magától.

A lényeg: biztosan átéltél már olyan lehetőséget, amikor úgy érezted, hogy te ennyit nem érsz ebben a világban,. és igenis most szerencséd volt! Majd teszem azt elvesztetted azt a valamit, valakit, legyen az egy lány, akiről nem tudtad elképzelni, hogy ő a tiéd "legyen", de mostanra már azt sem, hogy nélküle éljél! Mert elborítja az agyadat, egy olyan érzés, amit eddig még csak képzelni, is távoli szemszögből tudtál!

A lényeg hogy bár soha nem adod fel, még ha beledöglesz sem, telnek az évek, sorban monotonan, de nem változik semmi. Elmúlik 10 év de még mindig, csak hébe-hóba egyszerű lányokkal jössz össze,olyanokkal, akikkel nem tudod az életed elképzelni, holott te nem erre vágysz, hiszen azt képzeled magadról, hogy több is lehetnél, mivel már egyszer összejött a dolog! Holott állati mázlid volt akkor, de nem akarod megérteni....

Természetesen az afrikai emberrekkel más a helyzet.

Az afrikai "benszülöttek" akik napról napra éhezik, csak azt látja, hogy körülöttük is u.ez van. Így talán elfogadja azt ami van, mert úgy gondolja hogy ez a normális!

De ott vagy te aki átérezte az élete során egy olyan fenséges időszakot, amikor minden a tiéd volt, de nem csak kapcsolat, legyen az álommeló, vagy egy egészséges élet,betegség nélkül, és most nincs semmid, valamilyen oknál fogva! Meg lehet emészteni talpra lehet állni, de lehet, hogy soha sem lesz olyan szép mint volt, és ez váltja ki sokszor az ember agyában a depressziót, amior a szép emlékek kavarognak a fejében,és most fogalmad sincs, hogy lehetne újra! Nem az a baj, hogy akkor, hanem az a baj amikor már több év után sem megy!

Erre rászánsz az életedből, éveket, esetleg évtizedeket, de ha az után se sikerül visszahozni, azt ami már egyszer a tiéd volt, vagy hasonlót, akkor is HIÁNYOZNI fog az a valami, vagy valaki! AZ agyad nem tudod átba*zni!

Nehezen tudod megmondani neki, hogy most csak ez van és ez is jó! Az a saját megérzésem, hogy ilyenkor sokszor sok minden van összefüggésben! Pl.: amikor elveszítesz egy jó munkahelyet, sokszor jön a b.nőd elvesztése, a depresszió, és gyülemlik a probléma, és te próbálod, de képtelen vagy ezeket úgy megoldani, hogy ugyanolyan jól érezd magadat mint előtte. Egy másik barátnődnek már nem u.olyan jól esik majd a csókja, mint annak az álomszép lánynak, akivel te nagyon jól megvoltál életed során. Sokszor, az új munkahely (ami lehet fele olyan jó, mint a régi) is képes az emberekben valamit összetörni belül, főleg manapság! És aki ilyen esetben kihangsúlyozom hogy több év próbálkozás után feladja, mert nem megy neki, az hogyha nem tartozik valaki után felelősséggel, akkor nem ítélem el személy szerint, hogyha a halált választja.

Ja amúgy eutanázia, öngyilkosság, akkor egyenlőség jel van közötte, mint a zéró meg a nulla közt! "Csak" annyi, hogy az eutanáziát más hajtja végre, de belül te döntöd el hogy az életet, vagy a halált választod mind a kettőnél! És itt a döntés a lényeg szerintem, nem a kivitelezés!

Még mindig hiszel a mesékben királylány?!:)

A vallást amúgy nagyon nem szeretem belekeverni a komoly dolgokba, mert megvezetik az embert, persze aki hagyja magát megvezetni! Bár ha belegondolok, akkor a papok ilyen esetben életmentők is...Ép gondolkozás után kell eldöntened, hogy mennyi értelme van az életednek, és mit tudsz kihozni belőle! Nem szabad semmiféle külső tényezőt ilyenkor az agyadba engedni, mert az gátol a szabad döntésedben! Magyarul, ha én úgy látom, hogy az életem sz.rt sem ér, és nagyon fontos, hogy változtatni nem tudok rajta, akkor nem vergődök itt, mint a partra vetett hal, nem várom a jó szerencsét, ami nem jön el, nem kezdem el irigyelni mások életét, mert az még szánalmas is, főleg nem keverek bele vallásos mende-mondákat, mert ez a saját döntésem. Ha valami, akkor a lelkem az az én tulajdonom, így ha úgy döntök, hogy nem küzdök vele tovább, akkor ez az döntésem nem képezheti vita tárgyát.